38518. lajstromszámú szabadalom • Léggázfejlesztő

Ha a súlyhajtás és a motor hajtás időnként nem működnék, akkor egy, a gáztartányon elrendezett második billenőkapcsoló egy nyomólégvezetéket nyit, mely az elgázosítófolyadék szétosztószerkezetét egy gázmérő, vagy más hasonló mérőkészülék, vagy egy vagy több gáztartányharang által hajtja és ezáltal ismét tökéletesen egyenletes összetételű léggáz állíttatik elő. A nyomólevegőt egy nyomólégtartányban gyűjtjük és nyomáscsökkentőszelep, vagy tetszés szerinti szerkezetű nyomásszabályozó által a szükséges nyomáson tartjuk. Emellett célszerű a gáznyomást olyanra venni, hogy a fújtatón alkalmazott úszófék és a motornak a gáznyomás által befolyásolt kiakasztószerkezete stb. működésben tartassák úgy, hogy a mótorhajtás azon pillanatban szabad, amelyben a nyomólégtartány bekapcsoltatik úgy, hogy például egy elszakadt szíj stb. könnyen kicserélhető és újból fölhelyezhető és a telepnek például motorral való üzemben tartása azonnal ismét továbbfolytatható. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a fejlesztő összelrendezésének részben metszett nézete, a 2. ábra a fújtató és a karburátor metszete; a 3. ábra a fújtató keresztmetszete; a, 4., 5. és 6 ábra a fújtató változtatható működési módjának vázlatos föltüntetése; a 7. ábra a gáztartány vezérelt be- és kibocsátócsapjainak keresztmetszete; a 8. ábra a gázmérőnek a karburáló készülékkel való összekötését mutatja; a 9. ábra egy billenőkapcsoló által hajtott kiiktatószerkezetet ábrázol; a 10—12. ábrák a billenőkapcsoló más kiviteli alakjait tüntetik föl; a 13. és 14. ábra a nyomólevegőt és a gazolint bevezető poriasztófuvóka metszete; a 15. és 16. ábra a több kötélréteggel bíró kötéldob keresztmetszete és fölülnézete; a 17. ábra a forgó vízdobfújtató más kiviteli alakja, melynél a küllég központosán vezettetik be; a 18. ábra a gazolinszétosztónak a gázharangok által való hajtását mutatja, egy vagy több gáztartány alkalmazásával, a 19—24. ábrák a billenőkapcsolónak és a csapoknak az átváltás egyes pillanataiban elfoglalt helyzeteit tüntetik föl; a 25. ábra a hőléggépen alkalmazott kiiktatószerkezet metszete. A fújtató és a többi szerkezetek rendszerint egy súlyhajtás által, azaz oly súly által hajtatnak, melyet egy csigaemelő és az üzemkötél, a fújtatón lévő kötéldob segélyével kézi vagy géperő által emel föl és mely lefelé futva, a fújtatót a szükséghez képest hajtja. Minthogy az egyszer fölhúzott készüléknek lehető hosszú üzemtartammal kell bírnia, ennélfogva igen hosszú üzemkötél szükséges, mely a (2) üzemsúly fölhúzásánál több rétegben az (1) kötéldobra tekercseltetik. Természetes, hogy az állandóan maradó kötélhúzás által előállított forgatónyomaték az egyes, egymáson fekvő kötélrétegekkel nagyobbodik és az egymáson fekvő kötélrétegek számához képest, az egyes magasabban fekvő kötélréteg részére, az üzemkötél vastagságával növeltetik. A hajtáskülönbségek az emelőszerkezet görgőinek számával növekednek, illetve annál nagyobb, minél kisebb a kihasználható esési magasság, melyet az üzemsúly méretezésénél másodsorban kell figyelembe venni. Hogy a kötéldobra állandóan maradó forgatónyomaték hasson, a (2) üzemsúlyon kívül az (55) üzemkötél közbehelyezett (3) súlyokkal van ellátva, melyek oly módon vannak elrendezve, hogy egy részük minden kötélrétegváltásnál terheléstöbbletet idéz elő. A közbekapcsolt (3) súlyok az egyes kötélrétegek részére mindenkor szükséges terheléstöbblet felét adják és oly módon vannak a főkötélre vagy főláncra fölfüggesztve, hogy a hozzájuk tartozó kötélrétegek váltásánál a fölső (4) vezetőcsigán áthaladnak és így az üzemsúly lefutásánál a kötélhúzást súlyuknak kétszeresével növelik, míg a fölhúzásnál ellentétes értelemben csökkentik. A súlyhajtás kiviteli alakja, az erőkiegyenlítés elvének megtartása mellett, tetszés szerinti módon