38500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás desztillálási és égési gázok tisztítására a gázokban tartalmazott melléktermékeknek szilárd hulladékok nélkül való előállítása mellett
e) A kénhydrogén kimosása ammóniák segélyével. 9. NH,; + H2 S (hidegen) = NH4 SH. 10. 2NH4 SH (melegen) = (NH^S + H2 S. 11. (NH4 )a S + C02 + H2 0=(NH4 )2 C03 + + H2 S. f) kénammoniitm megbontása sóoldatok útján. 12. (NH4 )2 S + MgCl3 + 2H2 0 (melegen) = + Mg (OH)2 + 2HNH4 Cl + H2 S. 12a. (NHJjS + MgCla + C02 -f H2 0 = = MgC03 + 2NH4 Cl + H2 S. 13. 2NH4 Cl + Mg(OH)s (forrón) = MgCl2 + + 2NH + HoO. 13a. 2NH4 Cl + MgCOs (forrón) = MgCla + + 2NH,; + C02 + H2 0. Itt is melléke?, vájjon az MgCl2 -nek az (NH4 )2 S-hez való hozzáadásánál először MgSHOH keletkezik-e; a végreakció a megadott módon megy végbe. Az alábbiakban az eljárást magnéziumkloridnak abszorbeálószer gyanánt való alkalmazása esetén ismertetjük. Első sorban előnyösen a szénsavat és az ammoniákot tartalmazó gázt tetszőleges koncentrációjú magnéziumkloridoldattal mossuk a szénsav eltávolítása céljából. Ha a gázban nincsen elég ammóniák, hogy annyi magnéziát tegyen szabaddá, amennyi az összes szénsav lekötéséhez szükséges, akkor a gázhoz vagy a mágnéziumkloridoldathoz megfelelő mennyiségű ammoniákot adunk. Ammoniákfölöslegre nincsen szükség, minthogy a keletkező klórammoniumban kissé oldható magnéziumkarbonát könnyen bikarbonátot képez. Sőt előnyös, ha kissé kevesebb ammoniákot veszünk, mint amennyi elméletileg a normális karbonát képzéséhez szükséges, oly célból, hogy a kénhydrogén elnyeletése elkerültessék. A szénsavtól teljesen vagy majdnem teljesen megszabadított gázt azután ammoniákos magnéziumkloridoldattal mossuk, amely a kénhydrogént teljesen fölveszi. Mint már említettük, ezen esetekben az ammoniákos magnéziumkloridoldat helyett olyan ammoniumsóoldat is használható, melyhez pl. magnéziát és más effélét adtunk. A szénsavmosoból eredő magnéziumkarbonátot és klórammoniumot tartalmazó oldatot már most külön készülékben enyhén megmelegítjük, mimellett a szénsav legnagyobb része eltávozik. Az oldatnak magasabb hőmérsékletre való hevítésénél a visszamaradt szénsav és az ammóniák távozik el; a magnéziumkloridoldat visszamarad. A gázból fölvett fölös ammoniákot, mint már föntebb említettük, tiszta ammoniumveg} ületekké dolgozzuk föl. Nem szükséges, hogy az ammoniákot az oldatból teljesen kiűzzük, minthogy azt ismét a szénsavnak a nyersgázból való kimosására használjuk és e célból ismét ammoniákossá teendő. Az ezen készülékből jövő szénsavat, miután esetleg előbb a vele elegyedett ammóniák eltávolítása végett vízzel, sóoldatokkal vagy savval mostuk, a szulfidlúgból ennek enyhe melegítésénél nem távozó kénhydrogén kiűzésére használjuk. A szulfidot tartalmazó lúgokból először gyönge melegítés útján a kénhydrogén legnagyobb részét űzzük ki; a kénhydrogén visszamaradó részét tiszta, esetleg ammoniákot tartalmazó szénsavval hidegben vagy melegben űzzük ki. Ha a kénhydrogén ammoniáktartalmú, akkor ugyancsak alkalmas sóoldatokkal való mosás útján esetleg szénsav hozzávezetése mellett vagy savakkal való mosás útján szabadítjuk meg az ammóniáktól. A kénhydrogén kiűzése után a magnéziumkarbonátot ós ammoniumkloridot tartalmazó magnéziumkloridlúgot az ammóniák előállítása céljából ugyanúgy dolgozzuk föl, mint a szénsavmosóból jövő mosólúgot, mire azt lehűtjük és ismét a nyersgáz kénhydrogénjének elnyeletésére használjuk. Az ammoniákot és kénhydrogént tartalmazó lúgot annyira hevítjük, hogy ammoniumszulfid távozik. Hogy ezen desztillálási gázokban az ammoniákot a kénhydrogéntől különválasszuk, ezeket a gázokat, mint föntebb említettük, savakkal vagy elő-
