38500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás desztillálási és égési gázok tisztítására a gázokban tartalmazott melléktermékeknek szilárd hulladékok nélkül való előállítása mellett

e) A kénhydrogén kimosása ammóniák segélyével. 9. NH,; + H2 S (hidegen) = NH4 SH. 10. 2NH4 SH (melegen) = (NH^S + H2 S. 11. (NH4 )a S + C02 + H2 0=(NH4 )2 C03 + + H2 S. f) kénammoniitm megbontása sóoldatok útján. 12. (NH4 )2 S + MgCl3 + 2H2 0 (melegen) = + Mg (OH)2 + 2HNH4 Cl + H2 S. 12a. (NHJjS + MgCla + C02 -f H2 0 = = MgC03 + 2NH4 Cl + H2 S. 13. 2NH4 Cl + Mg(OH)s (forrón) = MgCl2 + + 2NH + HoO. 13a. 2NH4 Cl + MgCOs (forrón) = MgCla + + 2NH,; + C02 + H2 0. Itt is melléke?, vájjon az MgCl2 -nek az (NH4 )2 S-hez való hozzáadásánál először MgSHOH keletkezik-e; a végreakció a meg­adott módon megy végbe. Az alábbiakban az eljárást magnézium­kloridnak abszorbeálószer gyanánt való al­kalmazása esetén ismertetjük. Első sorban előnyösen a szénsavat és az ammoniákot tartalmazó gázt tetszőleges koncentrációjú magnéziumkloridoldattal mos­suk a szénsav eltávolítása céljából. Ha a gázban nincsen elég ammóniák, hogy annyi magnéziát tegyen szabaddá, amennyi az összes szénsav lekötéséhez szükséges, akkor a gázhoz vagy a mágnéziumkloridoldathoz megfelelő mennyiségű ammoniákot adunk. Ammoniákfölöslegre nincsen szükség, mint­hogy a keletkező klórammoniumban kissé oldható magnéziumkarbonát könnyen bikar­bonátot képez. Sőt előnyös, ha kissé keve­sebb ammoniákot veszünk, mint amennyi elméletileg a normális karbonát képzéséhez szükséges, oly célból, hogy a kénhydrogén elnyeletése elkerültessék. A szénsavtól teljesen vagy majdnem telje­sen megszabadított gázt azután ammoniákos magnéziumkloridoldattal mossuk, amely a kénhydrogént teljesen fölveszi. Mint már említettük, ezen esetekben az ammoniákos magnéziumkloridoldat helyett olyan ammoniumsóoldat is használható, melyhez pl. magnéziát és más effélét adtunk. A szénsavmosoból eredő magnéziumkar­bonátot és klórammoniumot tartalmazó ol­datot már most külön készülékben enyhén megmelegítjük, mimellett a szénsav leg­nagyobb része eltávozik. Az oldatnak ma­gasabb hőmérsékletre való hevítésénél a visszamaradt szénsav és az ammóniák tá­vozik el; a magnéziumkloridoldat vissza­marad. A gázból fölvett fölös ammoniákot, mint már föntebb említettük, tiszta ammo­niumveg} ületekké dolgozzuk föl. Nem szük­séges, hogy az ammoniákot az oldatból teljesen kiűzzük, minthogy azt ismét a szén­savnak a nyersgázból való kimosására hasz­náljuk és e célból ismét ammoniákossá teendő. Az ezen készülékből jövő szénsavat, miután esetleg előbb a vele elegyedett ammóniák eltávolítása végett vízzel, só­oldatokkal vagy savval mostuk, a szulfid­lúgból ennek enyhe melegítésénél nem távozó kénhydrogén kiűzésére használjuk. A szulfidot tartalmazó lúgokból először gyönge melegítés útján a kénhydrogén leg­nagyobb részét űzzük ki; a kénhydrogén visszamaradó részét tiszta, esetleg ammo­niákot tartalmazó szénsavval hidegben vagy melegben űzzük ki. Ha a kénhydrogén ammoniáktartalmú, akkor ugyancsak alkal­mas sóoldatokkal való mosás útján esetleg szénsav hozzávezetése mellett vagy savak­kal való mosás útján szabadítjuk meg az ammóniáktól. A kénhydrogén kiűzése után a magné­ziumkarbonátot ós ammoniumkloridot tar­talmazó magnéziumkloridlúgot az ammóniák előállítása céljából ugyanúgy dolgozzuk föl, mint a szénsavmosóból jövő mosólúgot, mire azt lehűtjük és ismét a nyersgáz kénhydro­génjének elnyeletésére használjuk. Az ammoniákot és kénhydrogént tar­talmazó lúgot annyira hevítjük, hogy am­moniumszulfid távozik. Hogy ezen desztillá­lási gázokban az ammoniákot a kénhydro­géntől különválasszuk, ezeket a gázokat, mint föntebb említettük, savakkal vagy elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom