38430. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti kocsik kapcsolásán

- 2 — kilincs alkalmaztatok, mely egy a kapcsolórúdon elrendezett kilincsszerű fogai közé nyúlva, e rudat megfelelő helyzetében fogva tartja és ezzel a kapcsoló helyzetet biztosítja. Mindegyik kapcsoló horoggal szemben (megjegyzendő, hogy mindenik kapcsoló rúdon csak egy kapcsoló horog van) egy kapcsoló fül foglal helyet; e fület két keresztrúd és pedig a kapcsoló rúd és a könyökrúd tartja és elrendezése olyan, hogy a vízszintes síkból csak kis szöggel emelkedhetik föl, vagy sülyedhet alá s ezenfölül csak egy bizonyos mértékű oldalmozgása van-Ezen elrendezésnek az a célja, hogy a kapcsoló horog a kapcsolásnál föltétlenül a kapcsoló fülbe találjon és ki legyen zárva annak az eshetősége, hogy a kapcsoló fül a horogból véletlenül kikapcsolódjék. Mindenik kapcsoló szerkezeten a kocsi középvonalától az egyik oldal felé a kapcsoló horog, a másik oldal felé a kapcsoló fül rendeztetik el, oly távolságban, hogy egyik a másik működését ne zavarja és hogy köztük az átmeneti állapotban a meglévő középkapcsolások is helyet foglalhassanak ; az elrendezés természetesen olyan, hogy két-két szembe kerülő kocsinál a kapcsoló horoggal szemközt mindig a kapcsoló fül kerül ós így a középvonaltól egyik oldalt is, másik oldalt is egy-egy kapcsolás, tehát kettős kapcsolás létesül. A találmánybeli kapcsoló szerkezetek részleteit a mellékelt rajzokon látjuk föltüntetve, és pedig: az l.;

2. és 3. ábrák oldalnézetben, homloknézetbeu és fölülnézetben tüntetik föl a találmánybeli kapcsoló szerkezetet; a 4. és 5. ábrák a 3. ábra A—A és a 2. ábra B—B vonalai mentén képzelt keresztmetszeteket tüntetnek föl; végül a 6. ábra oly két egymással kapcsolt kocsi megfelelő részének metszete, melyek egyike a találmánybeli kapcsoló szerkezetekkel, másika a közönséges lánco3 kapcsoló szerkezetekkel van fölszerelve. A rajzokban (a) jelenti a kapcsoló keresztrudat, (b) a könyökrudat, (c) a zárórudat; (e, f és g) a három említett ágyazás, melyekben a keresztrudak foroghatnak és melyek a (h, j) és (k) vonórudak külső végei által tartatnak; (m) az (n) kapcsoló horognak az említett könyökkarja, mely a horoggal egy darabból készülhet, mint ez a rajzban föltüntetve van, vagy mereven hozzá lehet erősítve. Az (n) horognak és (m) könyökkarnak azon közös részükön, mellyel az (a) kapcsoló rúdon ülnek és ezen szabadon elforoghatnak, (ol) nyúlványuk van, melyet viszont az (a) kapcsoló karnak (o) gallérja vesz körül (4. ábra); ezen elrendezésnél fogva az (a) kapcsoló rudat a kapcsoló horog elforgatása nélkül az óramutató irányában egy kis darabon és pedig azon helyzetig lehet elforgatni, amely helyzetet a 4. ábra baloldala tünteti föl. A kapcsoló rudat ezen helyzetből az óramutató járásának irányában tovább forgatva, az az (ol) nyúlványnál fogva a kapcsoló horgot is magával viszi és a 4. ábrában pontozott vonalakkal föltüntetett kikapcsolt helyzetbe állítja be, föltéve, hogy az (m) könyökkart ezen mozgásában a (b) könyökrúdnak kihajlított (p) könyöke nem akadályozza: ugyanis ez a kihajlított (p) könyök tartja meg az (n) kapcsoló horgot a kapcsoló helyzetben, mint ezt a 4. ábra teljes vonalakkal föltünteti. A (b) könyökrúd, mint ezt a 2. ábra mutatja, az (a) kapcsoló rúdnál jóval rövidebb és rajta mindkét végén a (q) fogaskerekek foglalnak helyet, melyek a kapcsoló rúd (r) fogaskerekeivel állanak kapcsolatban ; utóbbiakkal (rl) kilincsművek függenek mereven össze, melyek működtetésére a (c) zárórúdra szerelt (s) kilincsek szolgálnak. E kilincseket (t, t) rugók a kilincsművel állandó kapcsolatban tartják. A (q) fogaskerekek lazán ülnek a (b) könyökrúdon és (ql) nyúlványokkal bírnak, melyek hasonlóképen mint a kapcsoló horog (ol) nyúlványa, a (b) könyökrúd (u) gallérjával vétetnek körül, úgy tehát, hogy a fogaskerekek egy bizonyos mértékkel szabadon elfordulhatnak a rúdon, anélkül, hogy ezt magukkal vinnék és csak további forgatásuk esetén forgatják el a (b) rudat is. A (w) kapcsoló fül fölvételére az (a és b) rudakra szerelt (v) tömbnek középső (x) ré-