38407. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés légköri levegő vagy más folyékony közeg befolyására ellenhatások előidézése céljából

— 2 -lüktető mozgásból a következő erőhatások származnak: A közegnek, pl. légköri levegőnek a nyomólap hatása alatt álló része a nyomólap erősen gyorsuló előremozgása (munkafázisa) alatt hirtelen mintegy erős ütést kap, minek folytán a levegő nemcsak hevesen összenyomatik, hanem mechanikai tekintetben úgyszólva szilárd fölület módjára viselkedik, vagyis ellenfalat képez és ellenhatást idéz elő. Minél gyorsabb a lüktető mozgás, azaz minél gyorsabban követik egymást a fölület ütései, annál nagyobb lesz a kifejtett mechanikai hatás és az előidézett ellenhatás. A nyomófölület visszatérése vagy lassabban megy végbe, mint az előre mozgás, és pedig lehetőleg egyenletesen, vagy pedig ugyanannyi idő alatt, sőt gyorsabban is végbemehet. Az utóbbi esetben azonban a visszatérés alatt föllépő zavaró ellenhatásokat meg kell szüntetni, vagyis röviden szólva, arról kell gondoskodni, hogy a nyomófölület, midőn előre halad, nagyobb hatást fejtsen ki, mint midőn visszatér. Könnyen belátható, hogy megközelítőleg ugyanazon nyomás mellett a jelenségek rugalmatlan közegben ugyanazok maradnak. Ha a leirt módon működő nyomófölületet valamely készülékkel kötjük össze, akkor a nyomás alá helyezett közegből eredő ellenhatás segélyével ezen készüléket a visszaható erő iránya szerint tetszőlegesen tehermentesíthetjük, megindíthatjuk, alátámaszthatjuk, fölemelhetjük vagy másképpen mozgásba hozhatjuk. Az illető készülék tehermentesítése természetesen az ide-oda járó mozgás lüktetéseinek igen gyors egymásutánját kívánja meg úgy, hogy a rendkívül csekély időközökben végbemenő lüktetéseknek olyanformáknak kell lenniök, mint amilyeneket a rovarok szárnyai repülés közben végeznek. Ezen eljárás főként valamely testnek a föld tetszőleges pontjáról függélyes irányban való fölemelkedését is lehetővé teszi, még ha az illető test épületektől, fáktól vagy egyéb tárgyaktól volna is körülvéve. A berendezés ugyanis egyfelől sokkal kisebb térfogattal bír, mint valamely léggömb, másfelől pedig nem igényel vízszintes' mozgási pályát, mint az aeroplan, mely csak nagy szabad területen repülhet föl. A találmány egyik alkalmazási módja tehát lehetővé teszi, hogy valamely test a légköri levegőben fölszállhasson s ennek folytán a léghajózás dynamikai föproblemájának rég keresett megoldását nyújtja. Az 1. és 2. ábrán a nyomófelületnek nevezett tárcsa különböző kiviteli alakjai láthatók. Az 1. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a nyomófölületet oly (a) dugattyú alkotja, mely egy (b) hengerben mozog. A henger egyik vége nyitott, hogy a levegő vagy más folyadék könnyen beléphessen. Ha a dugattyú (e) rúdját a (c) nyíl irányában robbanás, mechanikai vagy elektromágneses hajtás útján vagy más alkalmas módon erősen gyorsuló mozgásba hozzuk, akkor a dugattyúnak ellenálló levegő összenyomódik s megnövekedett feszültsége a (c) nyíl irányával ellentett, tehát a (d) nyíl irányában nyilvánuló ellenhatást eredményez. A 2. ábra különleges alakú nyomófölütet mutat, mely alkalmas módon igen gyors lüktető mozgásba hozatik. A berendezés ezen kiviteli alakjánál henger nincs alkalmazva, ami azonban az eljárás lényegét nem érinti. A nyomófölület lüktető mozgása, mint a 2. ábra mutatja, forgattyú segélyével idézhető elő, melynek forgástengelye az (a) tárcsa (e) tengelyétől oldalt fekszik. Magától értetődik, hogy ezen mozgás elliptikus kerekek vagy más alkalmas közvetítő részek segélyével, továbbá szilárd Vagy folyékony anyagok robbanásai, vagy elektromágneses hatás útján, általában bármely mechanikai elektromos vegji vagy mágneses hatások által is létrehozható. Ilyen mozgást pl. egy bütyöktárcsán futó görgő segélyével is elő lehet idézni, mint a 3. ábra mutatja. Itt egy (f) szelep (g) rúddal van összekötve, mely szabad végén (h) görgőt hord s a görgőt egy (i) rúgó az (1) kar (k) bütykös oldalához nyomja, miközben az (I) kar az (n) excenterúddal összekötött (m) tengely körül leng. Gőzgép alkalmazása esetén a (k) bütyök-