38398. lajstromszámú szabadalom • Önműködő levélszétosztó és gyűjtőberendezés
kar a (g) csillagkerék fogait nem éri, munkahelyzetében azonban oly módon nyúlik a csillagkerék fogai közé, hogy mikor az (E) korong egy foggal elfordul, a (g) csillagkerék is elforduljon egy foggal. A második csoportba tartozó időzítőkorongok száma az (I—IV) rekeszek számával egyezik meg, az adott esetben tehát négy ily (El, E2, E3, E4) időzítőkerék van alkalmazva. A most leírt karok szolgálnak arra, hogy a kocsi megállását előidézzék, amennyiben akkor, mikor az (fl) kar a (g) csillagkereket működteti, a kocsi megállását előidéző ütköző (i) elektromágnesének áramkörét zárja. Ebből a célból az ebonitkorongon egy (elO) kontaktusgyűrű van kiképezve, melyen az (e8) kefe csúszik, emez (elO) kontaktusgyűrű állandó vezetőkapcsolatban van az összes (fl) karokkal, tehát vezetőkapcsolatba jön akkor, mikor az egyik (f) kar a (g) csillagkerék egy fogát éri, a csillagkerékkel és az evvel kapcsolt (i) elektromágnessel is, mely a kocsi megállító szerkezetet működteti. A kocsit megállító szerkezet tehát akkor jön működésbe, mikor az állomáson áthaladó kocsi által zárt áramkörből áram jut az első csoportba tartozó összes időzítőkön át az épen működésben lévő második időzítőkorong (e8) keféjébe és ebből az előbb leírt úton az (i) elektromágnesbe, vagyis mikor acsillagkerék előtt oly (fl) kaihalad el. mely a működési helyzetben van. Ebből következik, hogy a kocsi beállításánál csakis azt az (fl) kart kell a működési helyzetébe állítani, mely oly állomásnak felel meg, amelynél a kocsit meg kell állítani. Ha tehát pld. a kézbesítő körzetben az első és ötödik állomáson kell csak a kocsinak megállani, az első időzítőkorong első és ötödik (fl) karját állítjuk csak a működési helyzetébe, második, harmadik és negyedik (fl) karját ellenben nyugalmi helyzetében hagyjuk. A második csoportba tartozó időzítőkoron goknak a megfelelő (i) elektromágnest csakis annyiszor szabad egy út alatt működtetni, ahány fiókra van egy-egy (I—IV) rekesz osztva, az adott példán tehát csak tízszer szabad működtetniök az (i) elektromágnest, azután pedig a következő időzítőkorongnak kell működésbe jönnie. Erre a célra a következő átvivő berendezés szolgál: A (g) csillagkerék tengelyére ékelt (gl) fogaskerék a (g2) fogasrúdba fogódzik, mely fogasrúd két (g3, g4) áramzáró rúgót visel. Ezek az áramzáró rugók vezető összeköttetésben vannak a (gl) fogaskerékkel és két, a fogasrúl mentén elrendezett (g5), illetve (g6) kontaktuslemezzel működnek össze. Ezek közül a (g3) áramzáró rugóval együttműködő (g5) kontaktus lemez oly hosszú, hogy a (g3) rúgó ezt a lemezt csakis a (g) csillagkeréknek tizedik ötödfordulata utolsó szakában hagyja el, az első fordulattól az utolsó fordulatig pedig eme (g5) lemezen csúszik, a második (g6) lemez viszont oly rövid, hogy a (g4) áramzáró rúgó csakis a (g) csillagkerék tizedik ötödfordulatának utolsó szakában érje és hogy a végállásába jutott (g4) rúgó ezentúl állandóan a (g6) kontaktuslemezen maradjon fekve. A (g) csillagkerék a (g3) rúgó és (g5) lemez útján van az (i) elektromágnessel, a (g4) rúgó és (gfi) lemez útján pedig a következő időzítőkorong (e3) elektromágnesével és (e8) keféjével összekötve úgy, hogy az (El) időzítőkorong tizedik ötödfordulata után az első (I) rekeszhez tartozó (i) elektromágnes az áramkörből ki van kapcsolva, az (E2) időzítőkorong (e3) elektromágnese pedig az áramkörbe be vau kapcsolva és így tovább. Az első (El) korong (e3) elektromágnese és (e8) keféje tehát az utolsó (D2) korong (d6) ütközőjéhez, a következő (E2, E3, E4) korongok (e3) elektromágnesei és (e8) keféi az előző (El, E2), illetve (E3) koronghoz tartozó átvivő berendelés (g6) lemezéhez van kapcsolva. Az utolsó (E4) korongnak átvivőberendezése nincs és a (g) csillagkerék közvetlenül van a (IV) rekeszhez tartozó (i) elektromágnessel kapcsolva. Határolhatjuk az egyes (El) korongok forgását is, ha a korongon egy fix (e6) ütközővel együttműködő (e7) pecket alkalmazunk és ha az (e7) pecket az (elO) gyűrűvel, az (e6) ütközőt pedig a (gf>) lemezzel