38361. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üvegnek az üvegeosztóból való kiemelésére

ződés itt be nem következhetik, főképen, ha kapcsolatban ezzel még ama módszert is alkalmaztuk, hogy az olvasztott üvegfölülete egy részének, a tábla külső fölületeitől kifelé, mindkét irányban mozgást adunk, miáltal a mindenesetre képződő csíkok idejekorán megsemmisíttetnek. így tehát ezen, most említett módszereknek akár egyikét, akár másikát magában, vagy pedig egyidejűleg valamennyit alkalmazhatjuk. Legyen itt megemlítve, hogy a jelen leírás értelmében «túlhevítés» alatt az olvasztott üveg fölületrészének magasabb hőfokra való fölhevítése értendő, mint amely az üvegnek a táblába való átmenete céljából szükséges. Az üvegtábla kiemelésénél igen fontos módszer még az is, hogy a táblát hatásos módon egyenletes szélességben tartsuk, pl. azáltal, hogy a tábla kiemelése alkalmával az olvasztott üveg fölületrészének, a tábla szélei közelében, a tábla középvonalától annak szélei felé haladó irányban, mozgást adunk. Hogy az olvasztott üveg felületének a kiemelt tábla mindkét oldallapjától kifelé mozgást adjunk, célszerűen két, tűzálló anyagból való hengert alkalmazunk, melyek kerületük alsó részével a medencén belül az olvasztott üveg fölületébe bemerülnek és egymással ellenkező irányokban lassan forgásba hozatnak, mialatt az üvegtáblának az olvasztott üveg ezen hengerek közt lévő részéből való kiemelése megy végbe. Emellett e hengerek nemcsak arra szolgálnak, hogy az olvasztott üveg fölületének az előbb említett mozgást adják, hanem egyszersmind ama fölületi kiterjedés megállapítására is, melyen a külső levegőnek az olvasztott üveg fölületére gyakorolt hűtő hatása érvényesülhet, illetőleg érvényesülése megengedhető, amennyiben ugyanis e hengerek ezen fölületnek túlhevített részét elválasztják, ama résztől, melyen a tábla kiemelése megy végbe. Ezen túlhevítés tetszőleges, a célnak megfelelő módon eszközölhető, pl. azáltal, hogy forró égéstermékeket vezetünk az üvegmasszához és a hengerek hátulsó oldalához. Hogy az olvasztott üvegnek a tábla szélei felé való irányban mozgást adjunk, szintén tetszőleges, a célnak megfelelő eszközöket alkalmazhatunk, pl. tűzálló anyagból való merülő testeket, melyeket a tábla szélei közelében rendezünk el. Ha az üvegtábla kiemelése alkalmával, mely az előbb említett hengerek között megy végbe, az olvasztott üvegnek a tábla szélei közelében lévő részeinek kifelé irányuló mozgást adunk, a következő folyamat megy végbe: a közvetlenül a fölületen és a fölület alatt, a tábla széleinek közelében lévő olvasztott üvegmassza az üvegtábla középvonalától kiindulólag kifelé fog mozogni, és pedig olyan eredménnyel, hogy az üvegtábla teljes szélességét állandóan megtartja. Miután már most az üvegmassza a kiemelés alkalmával fölfelé halad, úgy a tábla két felületének közvetlen közelében fekvő része az olvasztott üveg fölületánek, mint az üvegfölület alatt lévő olvasztott üvegnek egy része is behúzatik a képződő üvegtáblába. Egyidejűleg az üvegtábla mindkét oldalán működő hengerek a megolvasztott üvegmassza fölületének egy részét maguk és az üvegtábla közé húzzák és ez utóbbitól eltávolítják. Azon közös hatás, mely az üvegtábla kiemelésének műveletéből és az egyidejű hengermozgásból adódik ki, abban áll tehát, hogy az olvasztott üveg fölülete a hengerek között úgyszólván lehaboztatik, vagy lesúroltatik úgy, hogy ekkor mindig tiszta, új megolvasztott üvegmasszafölület szolgáltattatik ki a levegő hűtő hatásának. Tehát folytonosan új, tiszta üvegmassza kerül a fölületre, mely azután az üvegtáblába való átmenete előtt a levegő által való hűtésnek tétetik ki. Eközben a hengerek mindig új, forró üvegkészletet vezetnek egyrészt a hengerek, másrészt a kiemelkedő üvegtábla közt lévő térbe. A hengerek által az olvasztott üveg fölületéről leemelt üveget a hengerek forgásukban magukkal viszik és azok hátulsó oldalán fölhevítik, miáltal az üveg leolvad és ezáltal megakadályoztatik, hogy tovább is a hengerekre tapadjon, másrészt