38255. lajstromszámú szabadalom • Kompberendezés

fordító műnek egy-egy (Zl) és (Z2) kúpkereke van megerősítve. A fordító mű harmadik (Z3) fogaskereke forgathatóan van a (H) egykarú emeltyűnek alsó végén elrendezve, mely szintén az (A) tengelyre van fölékelve és amely fölső végén az (R) csigát hordja, inely utóbbi a végnélküli vontató kötelet vezeti. Az (A) tengely egyik végén a fékszalaggal ellátott (B) fékkorong van fölékelve. Ez a szalag (5. ábra) egy (W) szögemeltyűn van megerősítve és egy rúgó hatása alatt megfeszítetten tartatik. Ha a (Gr) mágnestekercselés áramot kap, akkor a fegyverzet behúzatik és a fékszalag a rúgó hatása ellenében meghúzatik. Az üzemgépnek ill. a gömbölyítő műnek vezénylése a parton történik egy vezénylőszerkezet segélyével, melynek szerkezete természetesen áz üzemmótorok szerkezetéhez akkomodálódik. Ha pl. forgóáramot alkalmazunk az üzemhez, akkor a 4. ábrán föltüntetett vezénylést használjuk. Ezen szerkezet négy kapcsolóból áll, melyek az (U) kapcsolókarral együtt működve a következő négy mozgás létrejöttét okozzák: 1. A kötél és a kábel megfeszítése. 2. A kötél és a kábel megeresztése. 3. A komp előre járása. 4. A komp hátra járása. Az említett négy kapcsolót a kompon 1 lévő (P) kapcsolókar hozza működésbe, mellyel azok az ötágú (L) kábel segélyével (1. és 2. ábra) vannak összekötve. A motorok mozgásának határolására a következő szerkezet szolgál. Az üzemgép tengelyére (6. ábra) a (K) lánckerék van fölékelve, mely egy lánc segélyével egy csavarorsót hajt. Ez az orsó az (N) görgővel ellátott csavaranyát mozgatja, mely az (U) kapcsolókart a (Dl) és (D2) bütykök segélyével átkapcsolja. A kompberendezés már most a következőképen működik: Nyugalmi helyzetben az (U) kapcsolókar az (S) kontaktusokon nyugszik. Ha a kompot mozgásba akarjuk hozni, akkor a (P) kapcsolókart az (1) kontaktusra helyezzük (4. ábra). Ezáltal a vezénylő szerkezet (1) kapcsolója elektromagnetikusan záratik, amikor is az (11) vezeték az (S2) kontaktuson és (a) vezetéken át az (Ml) motor (m) kapcsához, az (12) vezeték pedig az (Sl) kontaktus és a (b) vezetéken át az (Ml) mótor (m2) kapcsához van kapcsolva. Ezzel egyidejűleg az (11) vezeték az (S2) kontaktuson és a (d) vezetéken át az (M2) motor (nl) kapcsához és az (12) vezeték az (Sl) kontaktuson és a (c) vezetéken át az (N2) mótor (n2) kapcsához van kapcsolva. A fékmágnes (G) tekercselése a (b, 12) és a (d, 11) vezetékeken át az áramforráshoz van kapcsolva, a fék tehát meg van lazítva. Ezen kapcsolásnál a két mótor párhuzamosan van kapcsolva és ugyanabban az irányban (jobbra) és egyenlő sebességgel forog-A (H) emeltyűt (3. ábra) a (Zl) és (Z2) fogaskerekek magukkal viszik és az (A) tengely körül forgatják, amikor is az (FI) és (F2) kötéldarabok (2. ábra) a (TI) és (T2) dobokra fölcsavarodnak. Tegyük föl, hogy az (N) gőrgő (6. ábra)' az (A) tengely által a (K) lánckerék közvetítésével hajtott csavarorsó jobb oldalán van és hogy az (1) kapcsoló (4. ábra) zárása után, a kötelek fölcsavarása közben balirányban mozogjon. Ha a kötelek az (A) tengely néhány fordulata után eléggé megfeszültek, akkor az (N) görgő a (Dl) bütyköt eléri és az (U) kapcsolókart az (E) helyzetbe tolja. Ezáltal a motorok megállíttatnak, mert most az áramforrás az (1) kapcsolóról le van kapcsolva. Ezzel egyidejűleg a (Gr) mágnes is (5. ábra) rövidre záratik, minekfolytán a fék működésbe jön. Az (U) kapcsolókar kapcsolatban a 6. ábrán föltüntetett szerkezettel a kompnak egy biztonsági berendezése. Megeresztett köteleknél ugyanis más kapcsolás nem lehetséges, mint az, mely a kötél megfeszítését okozza. Csak a kötélnek megfeszítése után kapcsoltatik át az (U) kapcsolókar az (N) görgő segélyével akként, hogy aztán a többi áramkörök is zárhatók. Előre- vagy hátramenet céljából a (P) kapcsolókart a (3) vagy a (4) kontaktusra toljuk (4. ábra). Ekkor a (G) tekercselés