38200. lajstromszámú szabadalom • Újítások sorvetőgépeken

Megjelent 1907. évi március lió 1. V/ / MAGY. SZABADALMI A m. k i r. teshn. iparmuz. N y v t á F á n a k . tulajdona SZABADALMI LEIRAS 38200. szám. X/a. OSZTÁLY. Újítások sorvetó'gépeken. RADVÁNY1 ISTVÁN OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK BUDAPESTEN ÉS PETŐCZ GYULA LAKATOS MOSONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 19C6 május hó 22-ike. Az eddigelé ismeretessé vált vetőkorong­gal működő sorvetőgépek — a tapasztalat szerint — avval a hátránnyal bírnak, hogy különböző nagyságú magvaknak vetése al­kalmával a kiszórást nagyon egyenlőtlenül végzik s azonfelül a magvaknak aránylag nagy részét összetörik ill. szétnyomják úgy, hogy gazdaságosság szempontjából kifogás alá esnek. Nemkülönben hátrányuknak tu­dandó be az a körülmény is, hogy külön­böző minőségű magvak vetésére való beál­lításuk bizonyos jártasságot igényel. Jelen találmánybeli újítások segélyével sikerült mindezen hátrányokat teljesen meg­szüntetni, a mennyiben jelen berendezésnél a vetés fölülről történik, miáltal a kiszó­randó mag a vetőkorongokban csak mini­mális útat ír le és emellett a vetés bármely pillanatban ellenőrizhető. Jelen találmány tárgyának további előnye, hogy a veté3 sű­rűségét jelző szerkezet és a vetőkorongok egymással kényszerkapcsolásban állanak úgy, hogy előbbinek kivánt beállításával a vető­korongokat önkéntelenül be kell állítanunk. Azonkívül jelen vetőszerkezet lehetővé teszi, hogy az elszórandó mag mennyiségét váltó­kerekek alkalmazása nélkül a legtágabb határok között pontosan szabályozhatjuk. A találmánybeli újításokkal ellátott vető­készülék egy szerkezeti megoldását a mel­lékelt rajzon mutatjuk be, nevezetesen az 1. ábrán keresztmetszetben, a 2. és 3. ábrán hosszmetszetben ill. elöl­nézetben, míg a 4. ábra részletrajz. Mint a mellékelt rajzból látható, az (1) garat alatt elrendezett (2) vetőtengelyen megfelelő távolságokban (3) vetőkorongok szilárdan vannak megerősítve úgy, hogy a (2) vetőtengelynek a vetőgép tengelyéről ismert módon fogaskerekek segélyével esz­közölt forgatása által a (3) vetőkorongok is forgásba hozatnak. Utóbbiak sima hengerből állanak, mely egyik végén kellő számú (je­len szerkezeti megoldásnál pl. tizenkét) su­garas (4) bevágásokkal ellátott (5) karimába megy át. Ezen (4) bevágásokban helyez­kednek el a (3) vetőkorongra tolt (6) gyű­rűnek ugyanoly számú és teljes hosszuk­ban a (3) vetőkorong hengerfölületéhez si­muló (7) nyúlványai úgy, hogy a vetőko­rong forgásakor az említett (7) nyúlványok­kal ellátott (6) gyűrű — mely ily módon a (3) vetőkorong köpenyföltiletén rekeszeket képez — magával viszi, oldalirányú eltoló­dásában azonban a vetőtok (8 és 9) oldal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom