38173. lajstromszámú szabadalom • Újítás űrlövedékeken, aknákon és hasonlókon

— 2 — gyönge ellenállást nyújt úgy, hogy a csavarmeneteket az (E) csőben lévő gáznyomás leszakítja. Az (E) csőbe a hatás növelése céljából esetleg lőport helyezhetünk. Az 1. ábrában föltüntetett példánál a (J) rekeszfal és a csúcs közötti tér füstképző anyaggal lehet kitöltve, mint a közönséges shrapneleknél. Ezen anyagot azonban közvetlenül a töltény fenekén rendezhetjük el és esetleg megfelelő anyagból készült tárcsa által, mely gyújtócsatornákkal lehet ellátva, választhatjuk el a töltény robbanó töltésétől. A 2. ábrában föltüntetett példánál a töltény csak néhány pillanattal a fölütődés után robban, hogy az ürlövedéknek ideje legyen robbanás előtt mélyen a fölrobbantandó tárgyba vagy ennek falán keresztül hatolni. Ezen célból a gyújtószerkezet a (K) testből áll, melyre az (L) fej van csavarva és mely két belső (M N) üreggel bír, amelyek az (N) üreg felé szűkített (0) csatornával vannak egymással összekötve és lassan égő lőporral vannak megtöltve. Az (M) üregbe a (P) gyutacs van helyezve. Az üregek mindegyikében egy (Q) és (R) gyújtószög van elrendezve, melyek közül az első az (S) rúgó hatása alatt állhat, a második pedig ólomköpennyel lehet ellátva, mellyel az (N) kamrába van csavarva. Az (L) fejre a (T) hüvely van erősítve, melybe az (I) gyutaccsal fölszerelt töltényt helyezzük. Ha a részek így össze vannak szerelve és szükség esetén a lövedék falától rossz hővezető anyaggal vagy levegőréteggel el vannak szigetelve, a lövedék használatra kész és tetszőleges ismert módon röpíthető. Ha a lövedék a szétrombolandó ellenállásra talál, a tehetetlenség folytán a (Q) gyújtószög a (T) gyutacsot meggyújtja, ez utóbbi által az (0) csatornában lévő lőpor is meggyullad és néhány pillanat múlva a gyújtást átviszi az (U) robbanótöltelékre, mely fölrobbanása által az (R) gyújtószöget az (I) gyutacs felé röpíti és ilyképen a (T) hüvelybe helyezett töltényt fölrobbantja. A töltény és a gyújtószerkezet elhelyezésinek megkönnyítésére és a lövedék köpenyének belső falától való távolság biztosítására a (K) testen és a (T) hüvelyen (V) és (X) karimákat alkalmazhatunk. A töltényeket bármelyik végükön gyújthatjuk meg és a töltények egy csőből, vagy pedig két koncentrikusan elhelyezett, vagy pedig egymás után elhelyezett csőből állhatnak. A töltények fenekei alkalmas módon egymással össze lehetnek kötve, különösen nagy töltényeknél. Ha oly csövet használunk, melybe a gyutacs vége benyúlik, gyújtócsatornákat kell alkalmazni, melyek a tüzet a robbanó töltésre átviszik. A 3. ábrában föltüntetett szerkezet lehetővé teszi, hogy a lövedék fölrobbanását akár meghatározott távolságban,és pedig az eddiginél jóval nagyobb távolságban, akár pedig a fölcsapódás pillanatában, avagy végül a fölcsapódás után elegendő hosszú idő múlva eszközölhessük, hogy a lövedék az ellenállófalon keresztülhatoljon, vagy pedig hogy a talajba fúródjék. Ezen célt a 3. ábrában föltüntetett gyújtószerkezet segélyével érjük el, mely az ürlövedék belsejében és pedig előnyösen a robbanó töltés közepében van elhelyezve, ami lehetővé teszi, hogy elég nagy méretűre készíthessük, hogy a gyújtó csatorna a legnagyobb távolságok befutására igényelt teljes időtartam végéig éghessen. A rajzban a gyújtószerkezet a lövedék fenekén van elrendezve, azonban mellső részén is alkalmazható, különösen ha a csúcs leszerelhető, amint ez a mezei shrapneleknél lenni szokott, A gyújtószerkezet az (a) csőalakú részből áll, mely az (al) fenékkel van ellátva, melyen egy csavarmenetezett furat van alkalmazva, amelybe a (b) ólommal burkolt gyújtószög van csavarva. Az (al) fenékben két vagy több (a2) gyújtócsatorna van alkalmazva, melybe robbanó keveréket helyezünk és amelynek nyílását (c) csavarral zárjuk el. Az (a) cső belsejébe a (d) töltényt helyezzük, mely robbanótöltéssel van meg-J töltve és mely két (dl d2) gyutaccsal van j ellátva. Az utóbbi gyutacs az (e) dugaszba van helyezve, mely a (d) tölténybe van