38139. lajstromszámú szabadalom • Karburáló készülék

gázkeverék ezen csőben fölszáll, mihelyt melegítés útján vagy más módon léghuzamot idéztünk elő. A külső csövek (k) nyílásai a középső (e) cső elforgatása által részben vagy teljesen is elzárhatók. A fedél (j) nyílásainak és a szélső csövek (k) nyílásainak elzárása egyidejűleg történik. Ezen célból az elforgatható (e) csővel, (ml) karok útján, egy tolóka gyanánt szolgáló (m) gyűrű van szilárdan összekötve, mely a (j) nyílásokra fekszik s (m2) hasítékokkal van ellátva. Ha tehát az (m) gyűrűt az (m3) fogantyú segélyével elforgatjuk, akkor a levegőnek a (j) nyílásokon való belépését a gázkeveréknek a (k) nyílásokon való átlépését a szükséghez képest szabályozhatjuk. Ha levegő túlsók gázt tartalmaz, akkor kívánatos az (f) cső alsó végén friss levegőt bebocsátani, míg azon esetben, ha a karburáló folyadék már majdnem egészen elpárolgott s a (k) és (j) nyílások a lehető legjobban megvannak nyitva, friss levegőt nem szabad bebocsátani. Ezen célból az egyes csövek fenéklapjaiban (o), illetve (n) nyílások vannak kiképezve, melyek a középső (e) cső elforgatása alkalmával szintén többé-kevésbé elzáródnak vagy megnyílnak és úgy vannak elrendezve, hogy a (k, j) nyílások zárt helyzetében teljesen nyitva állnak s a (k, j) nyílások fölszabadulásának mértékében fokozatosan elzáródnak. Ily módon az összes nyílásokat egyetlen (m3) emelő szabályozza, mimellett a levegő a tartány fölső végén, közvetlenül a karburáló massza fölött, több nyíláson lép be úgy, hogy már belépése kezdetén egyenletesen eloszlik. A tetszőleges alakú (p) lámpaköpeny a tartányt lazán fogja körül úgy, hogy ez utóbbi egyszerű fölemelés útján kivehető a köpenyből. Ha a fölszívó anyagot gazolinnal, naftával, petróleummal vagy más szénhydrogéntartalmú folyadékkal akarjuk telíteni, akkor a (d) fedelet s ezzel együtt a (dl, e, f) csöveket valamint az ezekre erősített részeket is lecsavarjuk, mire a folyadékot leönthetjük. Mivel a tartánynak alul nyílással kell bírnia, hogy a levegő az (n) nyíláshoz juthasson, ezen nyílást a beöntés ideje alatt zárva kell tartani. Az 1. ábra olyan zárószerkezetet mutat, mely a tartánynak a lámpaköpenyből való kivétele alkalmával pedig ugyancsak önmagától megnyílik. A szerkezet az (al) csésze fenekének (ql) nyílásába illesztett (q) szelepből áll, melyet a (q2) rúgó nyomása rendszerint zárva tart. Ha azonban a tartányt a lámpaköpenybe visszahelyezzük, akkor a szelep megnyílik, mivel a szelepből lefelé nyúló (q4) pálca a lámpa talpának (pl) harántsínjához ütközik s ennek folytán a szelepet mindaddig nyitva tarja, míg csak a tartány a lámpaköpenyben nyugszik. A (q) szelep megemelése által a föl nem szívott folyadék a tartányból egyszerű módon eltávolítható, minek következtében a tartánynak a fölszívó masszára ártalmas földöntését el lehet kerülni. A (ql) nyílás különben egy közönséges lecsavarható (r) süveggel is elzárható (5. ábra), mely a tartány megtöltése alkalmával helyére illesztetik, a lámpaköpenybe való visszahelyezése előtt pedig levétetik. A karburáló készüléknek a 6—9. ábrákon föltüntetett kiviteli alakjánál az (a) tartány oldalfalai az (a2) fenékkel egy darabból vannak készítve s a levehető (d) födél széle szuronyzár segélyével van a tartányra erősítve. A tartány ez esetben (a3) lábakkal bír s lámpatalpazat gyanánt szolgál. A belső, alul zárt (f) csövet egy (fl) csavar a tartány (a2) fenekével szilárdan öszszeköti s egy középső (e) cső veszi körül, mely alul és fölül nyitott s az (m) tológyűrűvel szilárdan van összekötve. Úgy az (e), mint az (f) cső alsó végén (k) gáznyilások vannak alkalmazva. A középső (e) csövet egy külső (dl) cső veszi körül, mely fönt a fedélig érő, azonban lent a (k) nyílások fölött végződő (d3) gyűrűs csatornát alkot. A friss levegő az (e) és (f) csőnek a (d) fedél fölött fekvő (nl) nyílásain jut a gázkeverékhez, ahol ezen nyílások úgy vannak elrendezve, hogy