38139. lajstromszámú szabadalom • Karburáló készülék

— a -fölött lyukakat képezünk ki s ezeknek nagyságát a tartányba vezető lógnyílásokkal közösen, a fedéltolóka elforgatása által módosítjuk; vagy pedig a szabályozás úgy is történhet, hogy a friss levegőt a középső és külső cső között meghagyott gyűrűalakú csatornán bocsátjuk be, mely fölső végén a tolóka segélyével szabályozható nyílásokon keresztül a szabad levegővel, alsó végén pedig a belső és középső csőnek a fönti nyílásokkal egyidejűleg záródó és szabaddá váló nyílásain keresztül a lángzóhoz vezető csatornával közlekedik és lent a gázkeverék alsó bebocsátó nyílásai alatt végződik. llj' módon azt az előnyt érjük el, hogy a helytálló és mozgékony részek úgy vannak elrendezve, hogy a készülék megtöltése céljából igen egyszerűen szétszedhetők, mimellett a levegő beáramlásának szabályozása is lehető legegyszerűbben megy végbe. A mellékelt rajzokon az 1. ábra egy lámpába épített karburáló készülék függélyes középmetszete, a 2. ábra vízszintes metszete az 1. ábra 2—2 vonala szerint, a 3. ábra vízmentes metszete az 1. ábra 3—3 vonala szerint, a 4. ábra vízszintes metszete az 1. ábra 4—4 vonala szerint, az 5. ábra az alsó zárósüveg másik kiviteli alakjának metszete, a fi. ábra a lámpa gyanánt kiképezett karburáló készülék másik kiviteli alakjának függélyes középmetszete, a 7. ábra vízszintes metszete a 6. ábra 7—7 vonala szerint, a 8. és 9. ábra nagyobb léptékben rajzolt vízszintes metszete a 6. ábra 8—8 és 9—9 vonala szerint, a fölső és alsó bebocsátó nyílások különböző helyzetének föltüntetésével, a 10. ábra a karburáló-kószülék további kiviteli alakjának függélyes középmetszete, a 11. ábra ugyancsak fölülnézete, a 12. ábra vízszintes metszete a 10. ábra 12—13 vonala szerint, a 13. ábra pedig a fedélmegerősítés egy részének távlati képe. A karburáló folyadékot elnyelő (b) massza az (a) tartányban foglal helyet, mely fenekének közepén (al) csészével van ellátva. A (b) massza tetszőleges anyagból, pl. gipszből vagy efféléből, nemezből, szivacsból vagy más, folyadékok fölszívására alkalmas anyagból állhat. Jelen célokra gipsz és más anyagok keveréke kiválóan alkalmas s ezen masszát úgy helyezzük el a tartányban, hogy a levegő számára csatornák maradjanak szabadon. Célszerű a masszát egymásba tolt gyűrűk alakjában kiképezni s ezen gyűrűket két átlyukgatott vagy drótszövetből álló (c) és (cl) lemez között elrendezni, mely esetben egy fölső és alsó (c2), illetve (c3) légkamra keletkezik. A (d) fedél a tartányra van csavarolva s a fedélből egy (dl) cső nyúl lefelé (3. és 4. ábra), melynek alsó vége az (al) csészébe van csávárólva. A (dl) cső alsó végét egy fenéklap zárja el, mely csak néhány légnyílással bír, míg a cső fölső vége nyitott. A (dl) csőben egy szintén nyitott s alul néhány légnyílással bíró fenékkel ellátott (e) cső foglal helyet, mely viszont egy harmadik fönt ugyancsak nyitott s alul légnyilásokkal ellátott (f) csövet vesz körűi. A (dl, e, f) csövek fenéklapjai egymáson feküsznek s az (f) csőnek a tartányból kinyúló fölső vége, ha a karburáló készülék lámpával van összekötve, (g) izzóharisnyát és (h) lámpaüveget hord, mely a harisnyával egyiitt tetszőlegesen erősíthető meg. A szélső (f) és (dl) csöveknek helytállóknak kell lenniök, mely célból a két cső fenekét egy négyszögletes (i) csap köti egymással össze, mely a középső (e) cső fenekének kellő nagyságú nyílásán halad át úgy, hogy ez utóbbi cső elforgatható. A tartány (d) fenekében (j) nyílások vannak alkalmazva, melyeken a levegő a fölső (c2) légkamrába lép s a karburáló anyaggal telített masszán áthaladva, gázokkal keveredik és ily módon karburálva az alsó (c3) kamrába jut, honnan a két helytálló és a középső elforgatható eső (k, 1) nyílásain keresztül az (f) cső üregébe áramlik. A