38111. lajstromszámú szabadalom • Önműködő rögzítő szerkezet csavaranyák számára

Megjelent lí)07. évi március hó 5-én. MAGY SZABADALMI SZABADALMI LEIRAS 88111. szám. V/e/l. OSZTÁLY. Önműködő rögzító'szerkezet csavaranyák számára. CLARK JAMES TEMPLE FÖLTALÁLÓ MONTREALBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 junius hó 26-ika. Jelen találmány tárgya csavaranyák rögzítésére alkalmas szerkezet, mely lényegileg egy fémbádogból, célszerűen rúgóacélból kicsákózott alátéttárcsából áll, melynek fölületéből, mint az alábbiakban részletesen ki lesz fejtve, ujjak vannak kivágva. A rázkódásoknak állandóan kitett csavaranyák tudvalevőleg gyakran leoldódnak az orsókról, melyekre illesztve vannak és ennek folytán gyakran komoly kellemetlenséget vagy baleseteket okoznak. Jelen találmány tárgya oly szerkezet, mely míg egyfelől az alátéttárcsa föladatát tölti be, másfelől a csavaranyát az orsón önműködően rögzíti és a csavaranyának visszafelé való forgását föltétlenül megakadályozza, hacsak a visszaforgatásra rendkívül nagy erőt nem használunk. A találmány tárgyának egy példaképeni foganatosítását a mellékelt rajz tünteti föl, melyen az 1. ábra a szerkezet egy előnyös kiviteli alakjának tölülnézete, a 2. ábra főliilnézetben mutatja a csavaranyát abban a helyzetben, amikor le van szorítva és a visszafelé forgástól a külső ujj visszatartja, a 3. ábra függélyes metszetben mutatja a belső ujjat, mely az orsó csavarmenetébe van beeresztve, míg a külső ujj a csavaranyát helyzetében rögzíti, a 4. ábra az alátéttárcsa metszete a 2. ábra Z—Z vonala szerint, az 5. ábra a külső ujjak egyike által rögzített csavaranyát tüntet föl. Találmányom előnyös foganatosítási alakjánál az (A) alátéttárcsa temperált rúgóacélból megfelelő vastagságban és az 1. ábrában föltüntetett alakban készül és el van látva (B) központi nyílással a csapszög átbocsátására. A központi nyílástól sugárirányban több, előnyösen három (C) ujj nyúlik ki, melyek megfelelő távolságban az alátéttárcsa testébe vaunak bevágva. Ezen ujjak (E) végükön hegyesek és (Cl) középrészen fölfelé hajlanak, úgy hogy a csúcsok normális állásnál, a (B) központi nyílás kerületével egy síkban fekszenek, amint azt az 1. ábra mutatja. Az ujjak olyan hosszúak, hogy amikor az alátéttárcsa föltiletéig lefelé szoríttatnak, az (E) hegyes végek a központi nyílásba jutnak, olyan szélességben, mely körülbelül egy csapszög-csavarmenet magasságának felel meg (2. ábra). A (C) ujjak csúcsai rendesen nem fekszenek az alátéttárcsa fölületével párhuzamos síkban, hanem balról jobbra fölfelé vannak hajlítva, ha a