38111. lajstromszámú szabadalom • Önműködő rögzítő szerkezet csavaranyák számára

— á — csúcsok felé nézünk, amint azt a 4. ábra mutatja, ahol az ujjak csúcsai a (W) alsó éltől az (X) fölső élig hajlanak. Amint a rajzból látható, az alátéttárcsa jobboldali csavarmenettel bíró orsó számára való és a hajlott csúcsok célja egy csavaranyának lehetővé tenui, hogy az balról jobbra szabadon átmehessen az ujjak csúcsai fölött anélkül, hogy a csavaranya alsó föliilete a (C) ujj élébe ütköznék. Ez lehetővé teszi a csavaranya lecsavarását az alátéttárcsára, anélkül, hogy ez utóbbit a csavaranyával a csapszög körül el kellene forgatni. Avégből, hogy megakadályozzuk, hogy az alátéttárcsa a csavaranyával forogjon, az (F) csúcsok, melyek a (C) ujjak alsó (W) éléhez csatlakoznak, kissé lefelé vannak hajlítva úgy, hogy ha bármely nyomás gyakoroltatik az alátéttárcsákra, ezen csúcsok beszoríttatnak azon anyagba, melyre az alátéttárcsa rá van helyezve és így megakadályozzák az alátéttácsa forgását. Az alátéttárcsa külső kerületén, előnyösen a (C) ujjak között, egy második sorozat (D) ujj van az alátéttárcsából kivágva, amint az az 1. és 2. ábrában látható. Ezen ujjakuak középső (D) része az alátéttárcsától fölfelé van hajlítva, ahogy az 1. és 5. ábrákból látható, míg a (D2) csúcsok normális helyzetben az alátéttárcsa föliiletével egy síkban fekszenek. Ezen külső ujjak úgy vannak elrendezve, hogy amikor egy csavaranya az alátéttárcsa fölött balróljobbra fordul, az ujjak csúcsai távol fekszenek a csavaranyától. A találmány tárgyát tevő szerkezet működési módja a következő: A (K) orsó keresztül van dugva az (0) anyagon, míg az (A) alátéttárcsa az orsó csavarmentes végére helyeztetik. Az (N) csavaranyát ekkor lecsavaroljuk, mely érintkezésbe jutván a (C) ujjakkal, ezek fölött a fönt leírt módon, szabadon elfordítva. A (C) ujjak addig, míg az alátéttárcsa föliiletével egy síkba nem jutnak, fokozatosan lefelé szoríttatnak és az (E) csúcsok a csavarmenetekbe szoríttatnak (2. és 3 ábra), miáltal az alátéttárcsa minden forgó mozgása meg van akadályozva. A lefelé fordított (F) csúcsok ugyanekkor a test anyagába szoríttatnak, miáltal meg van akadályozva, hogy az alátéttárcsa a csavaranyával forogjon. Amint a csavaranya a (D) ujjak fölött elhalad, a fölfelé hajló középső (Dl) rész lefelé szorítt-atik, de azonnal fölszabadul, mihelyt a csavaranya széle az ujj fölött elhalad, mire ezen középső (Dl) rész ismét visszaugrik normális helyzetébe. Ha a csavaranya elegendő erősen meg van húzva, az egyik szél ráfekszik a (D) ujjnak fölfelé hajló részére, amint azt a 2., 3. és 5. ábra mutatja, ami hatékonyan megakadályozza, hogy a csavaranya visszafelé forogjon, kivéve, ha igen nagy erőt alkalmazunk. Miután a (D) ujjnak (D2) csúcsa egy síkban van az alátéttárcsa föliiletével, ennélfogva a csavaranya csavarkulcs segélyével visszafelé forgatható anélkül, hogy az ujjak eltörnének, azonban meglehetős erő szükséges a csavaranyának ezen irányban való fogatására. Természetes, hogy az esetben, hogy ha a (D) ujjak leszorítására külső eszközöket alkalmazunk, akkor a csavaranya lecsavarolható. A jelen találmány szerinti alátéttárcsa előnyösen háromlapú, amint a rajzban is föl van tüntetve, lehet azonban azt köralakban vagy más tetszés szerinti alakban is készíteni. Előnyösnek mutatkozott mindegyik csoportban három ujjat alkalmazni, de nincs a találmány e tekintetben valamely határozott számra korlátozva. Találmányom előnyei az eddig mondottakból nyilvánvalók. Az alátéttárcsa könnyen és olcsón elkészíthető, amennyiben az megfelelően temperált rúgóacélból kiverhető és amellett, hogy elvégzi az alátéttárcsa föladatát, egyidejűleg hathatósan és ténylegesen visszatartja a csavaranyát a visszafelé mozgástól. Ha ezen alátéttárcsát baloldali csavarmenettel ellátott orsóra kell alkalmazni, akkor természetesen a sugárirányú ujjak csúcsai ellenkező irányban vannak fölhaj-