38085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyékony anyagok szilárd alkatrészeinek kiválasztására

forrás által úgy mozgathatók, hogy a száraz anyag magától egy (33) tartányba hulljon, míg a nedvességgel telített levegő egy lég­átbocsátó lapon. pl. szitaszöveten halad át, mely a száraz, szilárd anyagok maradékát fölfogja, úgy hogy a fölügyelő ezen mara­dékot is összegyűjtheti s az alább leírandó módon eltávolítja. Az említett szilárd részek ugyanis a nedvességgel telített levegőtől egy forgó porgyűjtő szerkezetben választatnak el, mely a föltüntetett esetben négy tömlőalakú (34) szitából áll. A szitatömlők (35) nyílásokon keresztül a (21) kamra belső üregével köz­lekednek s mindegyik szitatömlő külső vége egy (36) fejlappal van elzárva, mely a (37) rugók hatása ellenében sugár irányá­ban elmozdítható. A porgyűjtő szerkezetet időnkint, egy­egy negyedfordulattal. (38) fogaskerekek forgatják el, melyeknek egyikén a hajtó­kerékeu, a fogak úgy vannak beosztva, hogy a szitatömlők (35) nyílásai egymás­után egy (39) kamra nyitott oldalával esnek össze. A (39) kamrában egy (40) szállító­csiga forog, mely a száraz port egy lejtős (41) csatornába vezeti, honnan a por egy önmagától záródó (4-2) csapószelepen keresz­tül egy föl nem tüntetett tartányba hull. A hiányos fogazású (38) hajtókerék lehe­tővé teszi, hogy a szitatömlők nyugalomban maradjanak, mialatt az egyik szita, a (21) kamrától elzárva, a (39) kamrával közleke­dik, míg a többiek, melyek a (21) kamrával állnak összeköttetésben, a nedvességgel telí­tett levegőt kibocsátják s a száraz termé­ket összegyűjtik és visszatartják. A szitatömlők falaihoz tapadt port részint rázás, részint szívás útján távolíthatjuk el. A rázószerkezet egy (43) verőből áll, mely a (44) rúgó befolyása alatt állva, a szita­tömlők (36) fejlapjaira hat s a fogazott (45) csatlórúd segélyével a (47) hajtótengelyre erősített hiányos fogazású (46) fogaskerék­kel van összekötve. A (46) kerék fogazása úgy van elosztva, hogy a (43) verőkart akkor működteti, mi­kor a sziták nyugalomban vannak, ellenben a működtetést beszünteti, mihelyt a por­gyűjtő szerkezet a legközelebbi negyedfor­dulatot szándékozik végezni. A poralakú alkatrészeknek a szitákról való leválasztását a (48) szivattyú is elő­segíti, melynek bebocsátó nyílása a (39) kamra üregével közlekedik, kibocsátó nyí­lása pedig a (49) vezetéken át a (21) kamra belsejével áll összeköttetésben. A (41) lej­tős csatorna nyílása önműködően záródó (42) csapószeleppel van ellátva, mely a szívóhatás közömbösítését megakadályozza. A nedvességgel telített levegő a (26) szárítókamrába téríthető vissza, honnan, nedvtartalmának csökkenése után, ismét a (21) kamrába vezettetik. Ezen célból a porgyűjtő szerkezet egy (50) köpenybe van zárva, melynek (51) kibocstó csöve három (52, 53, 54) ágra oszlik s ezek közül az (52) csőág a (24) szivattyú bebocsátó nyílásával, a másik két (53, 54) csőág pedig a szabad levegővel közlekedik. A három csőág összekapcsolási helyén ugyanis egy elforgatható (55) szelep vagy ajtó van elrendezve, mely úgy állítható be, hogy az (51) kibocsátó cső az (52) cső­ággal közlekedjék s a (24) szivattyú a szabad levegőtől el legyen zárva, vagy pedig úgy, hogy az (51) cső az (53) ágon keresztül a szabad levegővel, az (52) ág pedig az (54) ágon keresztül ugyancsak a szabad levegővel álljon összeköttetésben. Az (55) szelep természetesen bármely köz­benső helyzetben is beállítható, melyben a (24) szivattyú nemcsak az (50) köpeny üre­gével, hanem a külső levegővel is össze­köttetésben áll. A (23) szivattyút egy szeleppel ellátott cső a (25) vezetékkel köti össze úgy, hogy a (26) szárítókamrából jövő fölmelegített száraz levegő a (23) szivattyúba juthat s ily módon a (22) fecskendőkön hajtható át. A (23) szivattyút azonkívül egy szintén szeleppel ellátott (56) segédcső, a (27) fűtő­készülék elkerülése mellett a (25) vezeték­nek egy másik pontjával köti össze. Az összekötő csövek szelepeit úgy állíthatjuk be, hogy a fölmelegített száraz levegő a hideg száraz levegővel keveredhet s ily módon a (22) fecskendőkhöz tetszés szerinti

Next

/
Oldalképek
Tartalom