38040. lajstromszámú szabadalom • Kiválasztó hajtómű

— 2 — sülyesztjük, mely kampó a (8) rúdon ül, mely utóbbit a (9) karral lehet forgatni. Az előre megállapított helyzetbe hozandó gépelem előnyösen egy (10) fogaskerék alakjával bír, ámbár helyettesíthetik azt más szerkezetek is. A (10) fogaskerék a (11) tengelyre van fölillesztve, mely a (12) és (13) keretoldalrészek közé van ágyazva és egy (14) karral van ellátva. Ha a (10) kereket a megfelelő, előre megállapított helyzetbe forgatjuk, a (14) kar a (9) karba ütődik és ily módon a (4) csappantyút működteti. A (10) kereket egy kilincs forgatja előre, mely egy (15) drótkeretből áll; e drótkeret a (17) tengelyen megerősített (16) emeltyűn van elrendezve. A (16) emeltyű fölfelé mozgását egy (18) csavar határolja. A (19) mágnes egy (21) rúgó fölfüggesztett (20) armatúrával bír, melynek alsó vége egy (22) szalagrúgóval van öszszekötve, mely utóbbi másrészt egy (24) csavar közvetítésével beállítható és eltolható (23) ellenfalhoz van erősítve. A (22) szalagrúgó természetesen meg van görbítve (2. ábra) és a mágnes hatása ellenében működik. A (25) összekötő drót- a (16) emeltyűvel van összekötve és alsó végével a (22) szalagrúgón nyugszik. Ha a rúgó megfeszül, a (16) emelttyű és a (25) drót önsúlyuknál fogva lefelé mozognak. A ferde (26) ütköző a (15) kilincsnek minden egyes lefelé irányuló kilengését fölfogja és e kilincset úgy vezeti a (10) kerék felé, hogy a kerék túlságos nagy elmozgása a tétlenség folytán meggátoltatik. A (27) rúgó a kereket normális helyzetébe visszaforgatni igyekszik, mihelyt a (15) kilincs megemelkedik. Ennek megakadályozására a ferde (30) tengelyen megerősített (29) emeltyűn oldalt egy (28) visszatartó karom van elrendezve. A (31) és (32) ütközők a (29) emeltyű mozgását határolják (2. ábra). A (10) keréken lévő (33) pecek a keréknek normális helyzetébe való visszaforgatása alkalmával a (29) emeltyű ferde végére hatást gyakorol, miáltal a (28) karom a kerék fogaiból kikapcsolódik. A (29) emeltyűn oldalt elrendezett (34) kilincset a (29) emeltyű megemelkedése alkalmával egy (35) kampó megragadja és fogva tartja. E helyzetben a (28) karom egy magasságban van minden egyes fog fölső részével, míg a (35) kampó visszahúzása alkalmával az a vele szemközt fekvő fog alsó részével jön kapcsolatba. A találmány kétféle eszközről gondoskodik a keréknek a (28) karomból való kiszabadítására; az egyik csupán a munkakeréktől függ, míg a másikat, mely működés közben fékeztetik, közvetlenül a (16) főmunkaemeltyű ellenőrzi. Ezen utóbbi szerkezet rendszerint arra is szolgál, hogy az első megszabadító eszköz működését gátolja. A találmány magában foglal bármely tetszőleges, a most leírt módon berendezett eszközt és a rajzokban csak ezek legfontosabbjai vannak föltüntetve. A (10) kerék két fajta foggal bír előre meghatározott egymásutánban (4., 5., 6. és 7. ábrák). Az úgynevezett fölső kontaktusfog [6. ábra és a 4. ábrán (a)-nál], mely (b)-től (c)-ig (6. ábra) nyúlik, (37) alsó részében ferdén le van metszve és (38)nál derékszögben van meghagyva. Az alsó kontaktusfog (5. ábra) fölső (39) részén van ferdén lemetszve és (40)-nél van derékszögben meghagyva. Egy ilyen fog a 4. ábrán (d)-nél van bemutatva. A 7. ábra a fogak ferde részeinek a (28) karom ferde mellső végeihez való viszonyát mutatja. Ha a (27) rúgó a (10) kereket visszaforgatja és a (28) karom valamely fog ferde részével áll szemközt, a fog és karom ferde fölületei ez utóbbit a (29) emelttyűvel és a (30) tengellyel oldalirányban elmozogni kényszerítik úgy, hogy a kerék akadálytalanul visszatérhet normális helyzetébe. Miután a fölső és az alsó kontaktusfogak bizonyos sorrendben következnek egymásután, a kerék csak akkor végezhet egy körülforgást, ha a karom a (35) kampó segélyével, minden egyes fölső kontaktusfognál megemeltetik és minden egyes alsó kon-