38040. lajstromszámú szabadalom • Kiválasztó hajtómű

— 3 — taktusfognál lesülyesztetik. A karomnak alkalmas időközökben történő sülyesztésére fékezett kikapcsoló szerkezetet alkalmazunk, mely különböző alakokkal bírhat, mely utóbbiaknak egyik legcélsizerűbbike az alábbiakban van ismertetve. A (41) tengelyen egy (42) kar van elhelyezve, mely előre nyúlik és a (43) tengely közvetítésével a (44) kerettel van összekötve, mely utóbbira egy fékező kerék (1. és 8. ábrák) van ágyazva. E kerék egy vékony (46) tengely segélyével egymással összekötött két (45) tárcsából áll és a lejtős (47) dróton gördül, melynek lejtőssége a keret egy (49) hasítékában eltolható (48) csúszó tuskó elállításával szabályozható. Ha a (15) kilincs meg van emelve, a (17) tengelyen ülő (50) kar a (44) fékező keretet előre tartja. A (15) kilincs sülyedése alkalmával az (50) kar hátrafelé kileng és a fékezőkerék a lejtős (47) vágányon legördülhet. E mozgás a lefejtődés folytán lassú. A (15) kilincs újbóli megemelkedése alkalmával az (50) kar a (44) keretet gyorsan hátrafelé löki, miközben a (46) tengely a (47) vágányon csúszik. A forgási tétlenség tehát a visszalökésnél hatástalan és így a (44) keret mozgását csak a (15) kilincs sülyedése alkalmával lassítja. A (36) tengelyen megerősített (51) kar a (44) keret mozgási pályájába nyúlik oly módon, hogy utóbbi közvetlenül visszamozgásának végét megelőzőleg a (35) kampóba ütődik és így a (28) karmot megszabadítja, A tokkereten (53)-nál beállíthatóan megerősített (52) emelttyű ütköző gyanánt szolgál az (51) kar számára, tehát a (35) kampó számára is. A leírt szerkezet működési módja a következő : A (10) kerék pl. a 2. ábrán látható helyzetből megkezdi forgását. E helyzetben a (28) karom a (d) alsó kontaktusfogba (4. ábra) kapaszkodik be. Hogy a (29) emeltyű (28) karmát ezen lesülyesztett helyzetbe hozzuk, az áramot mindaddig zárva tartjuk, míg a (45) fékezőkerék a (47) vágányon annyira lefelé gördült, hogy a (44) keret az (51) karba ütődik és így a (35) kampót kikapcsolja a (29) emeltyű (34) nyúlványából. Az alsó kontaktusfogat pl. négy fölső kontaktusfog követi. A (10) kerék az áramkör zárásával forgásba hozható, miután a (15) kilincs a (20) armatúrának a (19) mágnes segélyével való vonzatása folytán a (10) kerékbe bekapaszkodik és ezt az óramutató forgásával ellenkező irányban egy foggal tovamozgatja. A (29) emelttyű (28) karma ekkor a fog hátán fölfelé csúszik és beesik a (35) kampóba, mely helyzetben a (28) karom egy fölső kontaktusfogra hatást gyakorolhat úgy, hogy a (10) keréknek a (15) kilincs segélyével való fölszabadítása folytán a kerék visszaforgása megakadályoztatik. Az áramkört azonban a kerék forgásánál csak rövid ideig szabad zárva tartani, hogy a fékező kerék ne gördülhessen annyira le, hogy újból bekövetkezhessék, mint az alsó kontaktusfogaknál, a (35) kampó kikapcsolódása. Mert ez a (10) kerék visszaforgását vonná maga után, miután ekkor az alsó kontaktusfog ferde fölületével oldalra nyomná a lesülyesztett (28) karmot úgy, hogy utóbbi nem gyakorolhatna záró hatást a kerékre. A még ezután következő három fölső kontaktusfognál a már említett módon három rövid áramzárás segélyével a kerék elforgatása és mindannyiszor való rögzítése eszközöltetik, miután így a (28) karom mindig a (35) kampóbaban feküdve marad. Ha most ismét e?y alsó kontaktusf og következik, a (10) kerék rögzítése céljából a (28) karmot újból sülyeszteni kell, ami hosszabb ideig áramzárással történik, amennyiben ugyanis ekkor a fékező kerék annyira legördül, hogy a fékező készülék (44) kerete az (51) karhoz való ütődése folytán a (35) kampót kikapcsolja a (29) emeltyűből. Ha most fölső kontaktusfogak jutnak érvényre, megfelelő rövid idei áramzárással a karom megemelt helyzetében fogva tartatik, míg ellenben alsló kontaktusfogaknál az áramzárásnak hosszabb ideig kell tartania, hogy a (28) karom a (35) kampóból kikapcsolódhassék és a (10) kerék