38040. lajstromszámú szabadalom • Kiválasztó hajtómű

— 3 — taktusfognál lesülyesztetik. A karomnak alkalmas időközökben történő sülyeszté­sére fékezett kikapcsoló szerkezetet alkal­mazunk, mely különböző alakokkal bírhat, mely utóbbiaknak egyik legcélsizerűbbike az alábbiakban van ismertetve. A (41) tengelyen egy (42) kar van elhe­lyezve, mely előre nyúlik és a (43) ten­gely közvetítésével a (44) kerettel van összekötve, mely utóbbira egy fékező ke­rék (1. és 8. ábrák) van ágyazva. E kerék egy vékony (46) tengely segélyével egy­mással összekötött két (45) tárcsából áll és a lejtős (47) dróton gördül, melynek lejtőssége a keret egy (49) hasítékában el­tolható (48) csúszó tuskó elállításával sza­bályozható. Ha a (15) kilincs meg van emelve, a (17) tengelyen ülő (50) kar a (44) fékező ke­retet előre tartja. A (15) kilincs sülyedése alkalmával az (50) kar hátrafelé kileng és a fékezőkerék a lejtős (47) vágányon le­gördülhet. E mozgás a lefejtődés folytán lassú. A (15) kilincs újbóli megemelkedése alkalmával az (50) kar a (44) keretet gyor­san hátrafelé löki, miközben a (46) ten­gely a (47) vágányon csúszik. A forgási tétlenség tehát a visszalökésnél hatástalan és így a (44) keret mozgását csak a (15) kilincs sülyedése alkalmával lassítja. A (36) tengelyen megerősített (51) kar a (44) keret mozgási pályájába nyúlik oly módon, hogy utóbbi közvetlenül visszamoz­gásának végét megelőzőleg a (35) kam­póba ütődik és így a (28) karmot megsza­badítja, A tokkereten (53)-nál beállítha­tóan megerősített (52) emelttyű ütköző gyanánt szolgál az (51) kar számára, te­hát a (35) kampó számára is. A leírt szerkezet működési módja a kö­vetkező : A (10) kerék pl. a 2. ábrán látható hely­zetből megkezdi forgását. E helyzetben a (28) karom a (d) alsó kontaktusfogba (4. ábra) kapaszkodik be. Hogy a (29) emeltyű (28) karmát ezen lesülyesztett helyzetbe hozzuk, az áramot mindaddig zárva tart­juk, míg a (45) fékezőkerék a (47) vágá­nyon annyira lefelé gördült, hogy a (44) keret az (51) karba ütődik és így a (35) kampót kikapcsolja a (29) emeltyű (34) nyúlványából. Az alsó kontaktusfogat pl. négy fölső kontaktusfog követi. A (10) ke­rék az áramkör zárásával forgásba hozható, miután a (15) kilincs a (20) armatúrának a (19) mágnes segélyével való vonzatása folytán a (10) kerékbe bekapaszkodik és ezt az óramutató forgásával ellenkező irány­ban egy foggal tovamozgatja. A (29) emelttyű (28) karma ekkor a fog hátán fölfelé csúszik és beesik a (35) kampóba, mely helyzetben a (28) karom egy fölső kontaktusfogra hatást gyakorolhat úgy, hogy a (10) keréknek a (15) kilincs se­gélyével való fölszabadítása folytán a ke­rék visszaforgása megakadályoztatik. Az áramkört azonban a kerék forgásánál csak rövid ideig szabad zárva tartani, hogy a fékező kerék ne gördülhessen annyira le, hogy újból bekövetkezhessék, mint az alsó kontaktusfogaknál, a (35) kampó kikapcso­lódása. Mert ez a (10) kerék visszaforgá­sát vonná maga után, miután ekkor az alsó kontaktusfog ferde fölületével oldalra nyomná a lesülyesztett (28) karmot úgy, hogy utóbbi nem gyakorolhatna záró ha­tást a kerékre. A még ezután következő három fölső kontaktusfognál a már emlí­tett módon három rövid áramzárás segé­lyével a kerék elforgatása és mindannyi­szor való rögzítése eszközöltetik, miután így a (28) karom mindig a (35) kampóba­ban feküdve marad. Ha most ismét e?y alsó kontaktusf og következik, a (10) kerék rög­zítése céljából a (28) karmot újból sü­lyeszteni kell, ami hosszabb ideig áramzá­rással történik, amennyiben ugyanis ekkor a fékező kerék annyira legördül, hogy a fékező készülék (44) kerete az (51) karhoz való ütődése folytán a (35) kampót kikap­csolja a (29) emeltyűből. Ha most fölső kontaktusfogak jutnak ér­vényre, megfelelő rövid idei áramzárással a karom megemelt helyzetében fogva tar­tatik, míg ellenben alsló kontaktusfogak­nál az áramzárásnak hosszabb ideig kell tartania, hogy a (28) karom a (35) kam­póból kikapcsolódhassék és a (10) kerék

Next

/
Oldalképek
Tartalom