38012. lajstromszámú szabadalom • Vasúti betontalp és ehhez tartozó sínmegerősítés
— 2 — dalas padkákkal megszélesített trapezalakkal bír. A betontalp végein a trapezalak fölső része részben el van hagyva úgy, hogy a talpnak ezen részei a 4. ábrában látható sraffozott harántmetszettel bírnak. A talp ezen alacsonyabb végrészeinek mindegyikén és pedig közvetlenül a magasabb harántmetszetű talprész mellett a fémlemezből trapezalakúan hajlított sínszék van elrendezve, melynek fölső lapja a síntalp fölfekvési fölülete gyanánt szolgál. A (2) sínszék és a betontalp alacsonyabb része közötti tér a (3) betonréteggel van kitöltve, a sínszéknek oldallapjai pedig a betontalp padkájába vannak beeresztve, ahol azok (a 4. ábra baloldalán látható módon) meghajlított végükkel a betonba ágyazott, szélső (4) vassodronyokba vannak beakasztva, vagy pedig (mint a 4. ábra jobboldalán) külön (5) lehorgonyzó csapok segélyével vannak biztosítva, melyek a sínszék oldallapjainak megfelelő lyukaiba vannak beillesztve. A (2) sínszék fölső lapjában az ezt alkotó fémlemeznek megfelelő behajlítása által a bevezetésben már említett (6) horony van kiképezve, mely a később leirandó sínszögek és rögzítő csavar befogadására szolgál és melynek harántmetszete a föltüntetett példában hosszabb oldalával lefelé fordított trapéz alakjával bír. Lehet azonban ezen hornyot más, pl. a 8. ábrában föltüntetett harántmetszettel is készíteni, amenynyiben a kitűzött cél elérésére csak az fontos, hogy az illető horony oly harántmetszettel bírjon, hogy az abba az egyik horonyvég felől betolandó, a horony harántmetszetével azonos alakú véggel bíró sínszög a horonyból fölfelé kihúzható ne legyen. A (6) horonynak külső vége az 1. ábrában látható módon a (7) mélyítésbe megy át, melynek a talp harántirányában való mérete legalább is akkora, mint a (6) horonynak legnagyobb szélessége és melyhez a valamivel keskenyebb (8) mélyítés csatlakozik. A (6) horony másik végemellett és pedig magában a betontalpban a (9) bevágás van kiképezve, melynek keskenyebb (10) része lejtősen van kivágva (2. ábra). Ezen kivágások és mélyítések a következőkben leírt sínmegerősítés alkatrészeinek befogadására szolgálnak. A síneknek a leírt sínszékeken való megerősítése a (11) és (12) sínszögek (6. ábra) segélyével történik, melyeknek fölső vége kampóalakúan van meghajlítva, alsó (13) részük pedig (5. ábra) oly alakkal bír, hogy az a (2) sínszéknek (6) hornyába pontosan beleillik. Az ezen horonyba később leirandó módon betolt sínszögeket az ezek furatain átvezetett (14) szorító csavar (6. ábra) és a (17) csavaranya segélyével a (15) sín felé szorítjuk, amikor is a sínszögeknek kampóalakú végei, melyek a sínszög szárával tompa szöget képeznek, a (16) síntalpnak fölső, rézsútos fölületére bizonyos mértékben fölcsúsznak. Ennek következtében a sínszögek alsó részének rézsútos oldalfölületei a (6) horony (5. ábra) rézsútos oldalfölületeihez erősen hozzászoríttatnak és így a sínszögek és a sinek helyzetükben szorosan rögzíttetnek. Megjegyzendő, hogy a sínszögek egyikét, és pedig a belső (11) sínszöget (6. ábra) előnyösen egy darabban készítjük a (14) szorító csavarral úgy, hogy ezt csak a másik sínszög furatán kell áttolni. A (6) horony (1. ábra) külső végén elrendezett (7) mélyítés a (18) tömbnek (6. és 9. ábra) fölvételére szolgál, melynek egy furatán a (14) csavart szintén áttoljuk és melynek rendeltetése abban áll, hogy a sín a szorítócsavar meghúzásánál a sínszéken oly pontban rögzíttessék, hogy a sinek a kellő nyomtávban legyenek egymástól. A (7) mélyítés (1. ábra) mellett elrendezett (8) mélyítés a (19) toldó hengernek (6. és 9. ábra) fölvételére szolgál, melyen a (14) csavar szintén átjár és mely arra szolgál, hogy a (17) csavaranya számára oly ellenfölületet szolgáltasson, mely a (2) sínszék végén fekszik úgy, hogy a (17) csavaranyát kívülről könnyen lehessen kezelni.
