37985. lajstromszámú szabadalom • Elrejtett öltésekkel dolgozó szalmakalap-varrógép

— 2 — 4. a nagy kifelé mozgás. A kis befelé és kis kifelé mozgás között a tű nyugalomban van, ezalatt működik a fonállökő. Ezenkívül a kis kifelé mozgás is meg van szakítva, ezalatt a hurokhúzó a még fogva tartott hurkot elereszti és a fonál megfeszül. Ép így a nagy befelé mozgás és nagy kifelé mozgás közben is hoszszabb szünet van, mialatt a hurokfogó végzi munkáját. A tűk függélyes mozgása tehát öt fázisra oszlik és a munkamenet — a három megszakítást is beszámítva — nyolc munkaszakra. A tűk mozgását az (a3) horonnyal (20. ábra) ellátott (a) excenterkorong (1. ábra) indítja meg, eme horonyban csúszik az (al) rúd (a2) görgője, tehát az (al) rúd lengésnek indul. A 20. ábrán az (a3) horony görbülési viszonyainak megfelelő munkaszakok sematikusan vannak jelezve, a horony ama részeit, melyek a bennök mozgó (a2) görgő útján a tűt függélyes irányban nem mozgatták, sraffoztuk. Az (al) rúd mozgását két, a gépállványba, a (b3 b4) csapok körül forgathatóan ágyazott (b.1 b2) lengőemelőre viszi át, melyek szabad végei villásak. Eme villákba fogódzanak a (cl c2) tűrudakon megerősített (c3 c4) csapok, a tűrudak viselik az (f f) tűket (1. ábra). Eme tűknek nemcsak függélyes, hanem vízszintes irányban is kell mozogniok, a vízszintes elmozdulás a megrajzolt gépnél csak mintegy 2*5 mm. A tűk két végállását ( ) és ( ) jelzi (3. ábra). A tűk vízszintes elmozdulásának nem kell okvetlenül önmagával párhuzamosan történnie, lehet a párhuzamos eltolódás helyett ingamozgást is alkalmazni, mint azt megrajzoltuk. Ebben az esetben a tűrudak az állvány (k) csapján vannak fölfüggesztve és rugalmas (il i2) villák (1—4. ábra) útján indíthatók lengésnek. Az (il i2) villák a (14) csapok körül lengő (15) emelőkön vannak fölerősítve, melyeket a (16 17) hajtórudak kötnek össze a lengő (g) tengelyen megerősített (hl h2) emelőkkel (2. ábra). A (g) tengelyt az erre ékelt (gl) kar indítja lengésnek. Eme kar szabad vége villás, a villába a (18) görgő van ágyazva, mely a főtengelyre ékelt (e) excenterkoronggal működik együtt. Az (il i2) villák rugalmasan lévén a tűrudakkal kapcsolva, nagyobb kilengéseket végezhetnek, mint a tűrudak, melyek kilengését az (1 1) állítócsavarok (3. ábra) szabályozzák. A (d) középasztal üreges és szekrényalakú (6. és 7. ábra) belsejében az (n) hurokhúzótartó van elrendezve, melynek egyik végén a (p) hurokfogó van alkalmazva. A 7. ábrán ez a hurokfogó nagyobb léptékben látható, belső vége (pl) fogaskerék gyanánt van kiképezve, és az alatta elhelyezett (q) fogasrúdba fogódzik. A (q) fogasrúd ide-oda mozog, ennek következtében a (p) fogaskerék váltakozó irányban egyegy negyedfordulatot végez úgy, hogy a horog vagy függélyes, vagy vízszintes helyzetben van. Az (n) hurokfogótartó az (nl) csap körül leng (7. ábra), ezt a lengő mozgást az (r) excenterkorong (1. és 2. ábra) létesíti az (rl) és (r2) rúd útján. A (q) rudat az (s) excenterkorong az (sl s2) rudak útján mozgatja (1. és 2. ábra). Az orsóról jövő fonál a (d) középasztal egy kis (w) nyílásán (7. ábra) a fölső födél és hurokhúzó között megy át és a (19) nyíláson lép ki, hogy a tűk elé kerüljön, ezek (fl fl) rovátkái magasságában. A tűknek az (fl) rovátkákon kívül még lapos (f2) kivágásai is vannak (8a. ábra), melyekbe a hurokfogó beléphet. Hogy a fonálnak a tűk (fl fl) rovátkáiba való belépését biztosítsuk, a (d) középasztalon az (o) fonállökő van alkalmazva. Ennek egyik vége villás (9a. ábra), eme villán át szorul a fonál a tűk rovátkáiba. A fonállökő csakis vízszintes síkban és egyenes irányban mozog, ezt a mozgást a (t) excenterkorong a (tl) és (t2) rudak útján viszi át a fonállökőre (1. és 2. ábra). Az (u) és (v) excenterkorongok (1. és 2. ábra) szabályozzák az orsóról jövő fonál feszültségét. Az (u) excenterkorong egy (ul) emelőt (1. és 2. ábra) mozgat, mely az (u3) görgőkre az (u2) rúgó által gyakorolt nyomást időszakosan megszünteti, míg a (v) excen-