37985. lajstromszámú szabadalom • Elrejtett öltésekkel dolgozó szalmakalap-varrógép

terkorongról a (vl) rúd által mozgatott (v) emelő a fonál feszültségét újból létesíti, mikor a munkadarab eltolódása megtörtént. A munkadarab eltolását a szállító végzi, mely, mint minden más varrógépnél, itt is függélyes és vízszintes irányban mozog. A vízszintes elmozdulást az (x) excenterkorong (1. és 5. ábra) létesíti, melybe a (z) emelő kapcsolódik, ez a vízszintes (zl) tengelyre ékelt (z2) kar útján indítja a (zl) tengelyt lengésnek. A (zl) tengely mellső végén a (z3) emelő van fölékelve (2. ábra), mely az (m) szállítótartóval kapcsolt (z4) rúdra hat (4. ábra). A szállító függélyes elmozdulását a főtengelyre ékelt (1) excenter létesíti (4. ábra), mely az (la) rúd és a (20) és (21) emelők útján hat az (m) szállítótartóra. A (4) és (5) szövetnyomók (1. és 3. ábra) ismert módon vannak alakítva és a (8) emelő és (7) rúd útján (3. ábra) kapcsolhatók ki és be. A tűk mozgása és a többi folyamatok az öltés képezése közben a következők: A 8—17. ábrán (22) és (23) két, a munkadarabot képező szalmacsík, melyek között a (24) fonál egyik vége van. A tűk a 3. ábrán látható ( ) helyzetet foglalják el és nem szúrnak a munkadarabba (8. ábra). Ezután a tűk — miközben a szalmacsíkokat átszúrják — kis befelé mozgásukat végzik (9. ábra) ,és (fl) rovátkáik a fonál elé kerülnek. Most már az (o) fonállökő mozog előre és a fonalat a tűk rovátkáiba fekteti (9. ábra), minek megtörténte után a fonállökő visszafelé mozog. Ezután a tűk a kis kifelé mozgást végzik (10. ábra), a fonalat magukkal viszik és a hurkot képezik. Eme kis kifelé mozgás a hurok megfeszítése céljából meg van szakítva. A kis kifelé mozgás befejezte után a tűk vízszintes irányban eltolódnak, az eddigi ( ) állásból a ( ) állásba jutnak, mely két állás között mintegy 2-5 mm. távolság van (11. ábra), minek megtörténtével a nagy befelé mozgás kezdődik meg. A tűk most újból a munkadarabba hatolnak be, de mélyebbre, mint előbb (12. ábra) úgy, hogy az (f2) kivágásaik vannak oly magasságban, mint előbb az (fl) rovátkák, minek megtörténte után a hurokfogó indul működésnek (13. ábra), mely a tűk (f2) kivágásaiba belép, a két hurkot megfogja, miközben a horga vízszintes síkban van. Ezután a hurokfogó a két hurokkal együtt visszafelé mozog (14. ábra), egyidejűleg egy negyedfordulatot is végez úgy, hogy a horga függélyes síkba kerül. Eme forgás következtében a fölső hurkot a horog elereszti, ellenben az alsót fogva tartja, de minthogy az alsó hurok a fölsőn át van húzva, a fölsőt az alsó ! tartja fogva. Ezalatt a tűk a fonál nélkül nagy kifelé mozgásukat végzik (15. ábra). Most már a szállító tolja el a munkadarabot egy öltésnek megfelelő hosszúsággal és a tűk ismét eredeti állásukba térnek vissza (15. ábra). A munkadarab előretolása közben a hurokfogó a visszatartott hurkot egy öltés hosszának megfelelő hosszúsággal kihúzza. Most már újból megkezdődik az előbb leírt munkafolyamat, a tűk kis befelé mozgásukat kezdik meg (16. ábra), ezenközben azonban a hurokfogó által nyitva tartott hurkon mennek át. A tűk a fonállökő által hozzájuk vezetett fonalat megfogják és evvel együtt kifelé mozognak a munkadarabból, amennyiben kis befelé mozgásukat végzik. Mialatt a kis kifelé mozgás meg van szakítva, a hurokfogó kissé előre mozog, hogy a hurkot eleressze, egyúttal egy negyedfordulatot is végez úgy, hogy horga újból vízszintes síkban fekszik. A tűk most vízszintes irányban tolódnak el és ezentúl a leírt folyamatok teljesen azonos módon mennek végbe. Oly gépeknél, minő a leírt is, melyek egyegy öltéshez hosszabb fonalat használnak föl, mint a közönséges gépek, különös gondot kell a fonál helyes hozzávezetésére és letekercselésére fordítani. A 18. és 19. ábrán látható fonálletekercselő berendezés a fonalat egyenletesen, a munkadarab eltolódásának megfelelő mértékben tekercseli le, anélkül, hogy a fonál elszakadhatna. A (9) orsóra (18. ábra) föltekercselt fonál egy kis (10) görgő fölött megy a (11) lengőemelőhöz, melynek végén egy itt ágyazott görgő fölött van vezetve, azután a