37912. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üreges testeknek fokozatosan történő kinyújtására

— 2 nyában kinyújtható anyaghullám keletkezik. Az ekkor használt hengerek palástjának alakja előnyösen olyan, hogy a rajta alkalmazott kiemelkedések vagy mélyedések a munkadarab végétől bizonyos távolságban egy hornyot létesítsenek, azután pedig a jelzett horony által elválasztott anyaghullámot oldalirányban lehengereljék és így az üreges test egy bizonyos hosszúságú szakaszát kisebb átmérőjű és falvastagságú üreges testté alakítsák. Ez az eljárás tehát bizonyos tekintetben a haránthengerléshez simul, amennyiben az anyagot a hengerek harántirányban munkálják meg. Azonban a haránthengerlésnél az anyag a hengerek között folytonos mozgást végezve halad át és ezenközben fog az üreges test aránylag nagy átmérője megkisebbedni, minek következtében a munkadarab megmunkálás alatt lévő részének szomszédos pontjának sugarai és forgássebességei annyira különbözők fognak lenni, hogy az anyagban tetemes elcsavarodás lép föl, mely az anyagot föllazítja és részben el is pusztítja. Ezt találmányunk szerint oly módon kerüljük el, hogy az átmérő fokozatos kisebbedése nem folytonosan történik, hanem a kinyújtás szakaszokban megy végbe. Ezt az eljárást a csatolt rajz 1—3. ábráján tüntettük föl. Az 1. ábrán az (a) magra húzott (c) munkadarabon egy (pl) horony látható, mely a (c) részről a (p2) anyaghullámot választja le. Ezt az anyaghullámot azután a (cl) csőrész átmérőjéig lehengereljük. A horony behengerlését és a (p2) anyaghullám kinyújtását külön munkafolyamatokban vagy ugyanabban a munkafolyamatban végezhetjük. A csatolt rajz 1—3. ábráján három, a munkadarab körül csillagalakban elrendezett (o) henger látható, melyek mindegyikének két-két (ol) és (o2) kiemelkedése van. Az (ol) kiemelkedést keskeny, a hengerre fektetett ékdarab, az (o2) kiemelkedést pedig széles ékdarab alkotja. Ha a munkadarabot az 1. ábrán látható módon vezetjük be a hengerek közé, az (ol) ékek először is a (pl) hornyot létesítik, míg a szélesebb (o2) ékek a keletkezett (p2) anyaghullámot lehengerlik. A hengerek ható fölületei a földolgozandó anyagnak és az adott viszonyokuak megfelelően különböző módon alakíthatók. így pl. az (o2) rész ható fölíiletének hosszanti irányban történő lerézsülése által a (p2) anyaghullám kinyújtását megkönnyíth etjük. Jól megjegyzendő, hogy mialatt a (pl) horony létesül, a munkadadarab és az (ol) ékdarab között hasonló jelenségek mennek végbe, mint a haránthengerlésnél, amennyiben a relatív forgássebességek az ék élén és alapfölületén különbözők, ez azonban az anyag megcsavarására nem adhat okot, mert az ék két lejtős fölületének hatása ellentétes. Ezért a különböző forgássebességek nem idézhetik elő az anyag megcsavarodását, hanem csupán az anyagnak az ékfölületen való csúszását. Amint az anyaghullám a (cl) csőrész átmérőjére le van hengerelve, az (o) hengerek viszonylagos helyzete egymáshoz és a munkadarabhoz olyan, hogy a munkadarabot szabadon át lehessen tolni. Ekkor megy tehát végbe a munkadarab előretolása, minek megtörténte után a csődarab következő szakaszát vetjük alá hengerlésnek. A mechanikus előretolás végzésére bármely a hengerlésnél használt berendezés alkalmazható. A rajz 4. és 5. ábráján olyan a szóban levő eljárás foganatosítására alkalmas henger látható, mely az anyaghullám leválasztását és lehengerlését egy munkafolyamatban végzi, nevezetesen a 4. ábra eme henger lefejtése, az 5. ábra pedig több metszete a 4. ábra (a, b, c) . . . vonala szerint. Mint az a rajzon látható, a henger fölülete az (a) metszetnél sima, tehát itt végezhető a munkadarab előretolása. A (b, c, d) metszeteknél a borda fokozatosan emelkedik, azután pedig ugyancsak ékalakban a (q) résszé szélesedik ki. Ily hengerek hatását már föntebb, az 1—3. ábra alapján ismertettük, nevezetesen az (a—d) rész hornyot nyom be az üreges test falába és az így