37833. lajstromszámú szabadalom • Elektróda alkálikus elektrolyttal bíró gyújtótelepek számára

— 2 — 7. ábra a 6. ábra 7—7 vonala szerinti metszete. A 8. ábra két ellentétes polaritása elektróda egymásmelleit való elrendezését mutatja, mimellett a csőalakú pozitivelektróda az 1 —7. ábráktól eltérő alakkal bír. A 9. ábra az elektródarács egy részének oldalnézete. A 10. ábra egy csőalakú elektródaelem oldalnézete, melynek varrata a cső körül spirálisan halad. A 11. ábra a 8. ábrabeli elektródapár fölülnézete. A 12. és 13. ábrák a csőelem nagyobb léptékben rajzolt keresztmetszeteit mutatják, mimellett a csőalakra hajlított bádogszalag széleinek összekötése különböző kiviteli alakokban látható. A 14. ábra egy csőelem fölső részének nagyobb léptékben rajzolt függélyes metszete. A csőalakú zacskók a rajzon 1-gyel vannak jelölve. A csövek célszerűen körülbelül O'l mm. vastag acélbádog szalagból készülnek, míg maga a cső méretei tapasztalataim szerint akkor a legkedvezőbbek, ha a cső 10 cm. hosszú és körülbelül 6-5 mm. átmérővel bír. Magától értetődik azonban, hogy a megadott méretek mindkét irányban változtathatók. Ajánlatos azonban az átmérőt nem igen nagyra venni, mert máskülönben az egyes csövekbe zárt hatóanyag középső része igen távol lenne a vezető csőfalaktól. A csőszerű zacskók előállítására szolgáló acélbádogszalagok, a cső varrat képezésére szolgáló széleket kivéve, lyukasztással láttatnak el és célszerűen gondosan kobaltnikkelötvözet filmmel vonatnak be, mely az acélbádogalátéttel összeforrasztatik, amennyiben a filmmel bevont bádogszalagokat hydrogén atmoszférában hegesztő hőmérsékletnek tesszük ki. Az acélbádogszalagok bevonására oly ötvözet alkalmas, mely körülbelül 70 rész kobaltot és 30 rész nikkelt tartalmaz. A bevonat előállítása után a lyukasztott szalag csőalakra hajlíttatik és a szalag szélei egyesíttetnek. Ezen egyesítés különböző módokon; például (2) .karimás varrat által (2. és 12. ábra) történhetik. A bádogszalagvégek karimázása által képezett egyszerű (2) varrat helyett a bádogszalag végei külön (10) kapcsolósáv által is egyesithetők, mint azt a 13. ábra mutatja. A (2) csővarrat úgy egyenesen, mint a cső körül spirálszerűen is futhat, mint azt a 10. ábra mutatja. A varrat spirálszerű elrendezése a csövet a belső nyomással szemben ellenállóbbá teszi és így valamivel vékonyabb szalagok alkalmazását engedi meg. A csövek egyik vége az I. ábrán föltüntetett módon összenyomás által záratik, mire az oldalt kiálló sarkok áthajlíttatnak és pedig körülbelül az 1. ábrában rajzolt 2—2 eredményvonalak mentén; ily módon elkerüljük, hogy a lapos csővég a tulajdonképeni csőtest oldalain kiálljuu. Ezután az egyes csöveket fölső nyílásaikon át hatóanyaggal töltjük meg, mely célszerűen kobaltból, vagy kobalt és nikkel ötvözetéből álló vezetőanyag pótlékkal van keverve. A csöveknek nikkelhydroxydból álló hatóanyaggal való megtöltésénél, a csövek föntemlített méretei mellett, a cső minden 1 cm. hosszára körülbelül 0 8 g. hatóanyagra van szükség. A hatóanyag a vezetőanyagból álló pótlékon kívül célszerűen sűrűn folyó anyaggal is, például melasszal vagy glukózával, előnyösen az utóbbival kevertetik, mert ily módon a hatóanyag részecskéi hatásosabban födetnek be a kobaltból vagy kobaltötvözetből álló pikelyekkel és mert egy oldható anyagnak a csövekbe döngölendő hatómasszával való hozzáadása, igen erős bedöngölést tesz lehetővé, anélkül, hogy egyidejűleg az elektródamassza elektrolyt átbocsátóképessége meg nem engedett módon befolyásoltatnék, minthogy az oldható anyag (melasz, glukóza, stb.) az elektródacsövek megtöltése után kimosás által eltávolítható és ezután az elektródamasszában finom csatornahálózatot hagy vissza. Az elektródacsövekbe bevezetendő massza legjobb keverési aránya az eddigi tapasztalatok szerint a következő: 60 súlyrész fölaprított nikkelhydroxyd, 20 súlyrész kobalt-, vagy kobaltnikkelpikkelyek és 20 súlyrész sűrűnfolyó glukóza. -A hatóanyagot ezután aránylag igen kis