37833. lajstromszámú szabadalom • Elektróda alkálikus elektrolyttal bíró gyújtótelepek számára
— 3 — adagokban vezetjük a csövekbe, mimellett minden egyes adagot bedöngölünk. Ha minden egyes adag egyetlen ütéssel döngöltetik, akkor eddigelé az esetben kaptam legjobb eredményeket, ha a csövekbe a megtöltés céljára egymásután körülbelül 100 adag hatóanyag vezettetett be. Ha ellenben minden adag két ütéssel döngöltetett, akkor úgy találtam, hogy elegendő, ha a megtöltés 50 adag által történik. Az anyagadagok betöltése és döngölése egyidejűleg több esőben történhetik, ha e célra megfelelő készüléket használunk. Az anyagadagok döngölésére célszerűen nagy nyomást, például cm2 -ként körülbelül 1400 kg. nyomást alkalmazunk melyet oly csődugattyúk által állíthatunk elő, melyek körülbelül ll /« kg. súllyal bírnak és 12'5 cm. magasságból esnek le, mi mellett a döngölődugattyúk átmérője valamivel kisebb, mint a csövek 65 cm.-nyi átmérője. A hatómasszának a csövekbe való töltése és döngölése előtt a csövek körül több varratnélküli (12) nikkelgyűrű (9. és 10. ábra) rendeztetik el, melyek szorosan a csőfalhoz fekszenek. A (12) gyűrűk igen erősen üluek a megtöltött csöveken, minthogy az elektródacsövek a hatómasszára kifejtett döngölőnyomás által kissé szétnyomatik. A gyűrűk a csöveket nagy mértékben merevítik a belső nyomás által való tágítás ellen. A (12) merevítőgyűrűk az egymásmelleit fekvő elektródacsöveken egymáshoz képest eltolva rendeztetnek el, mint azt a 9. ábra mutatja, hogy ily módon az egyes csövek lehető közel hozassanak egymáshoz. Ha a csövek a föntleírt módon megtöltettek, akkor a csövek fölső vége ugyanoly módon záratik el, mint alsó vége. A helyett, hogy az anyag a csövek végein csak a csővégek összenyomása által tartatik helyzetében, a csövekben az anyag egyik vagy mindkét végén (13) süvegek is elrendezhetők (14. ábra), melyek lehajlított oldallappal és utóbbiak éles szélei bírnak. Ezen süvegek erősen a hatóanyagra szoríttatnak ós a csővégek a süvegek körül záratnak el a már említett összenyomás által, A csővégek ezen elzárását a 14. ábra mutatja, mely ábrán (11) a hatóanyagot, (13) a belső zárósüveget és (14) az összenyomott csővéget jelöli. A megtöltött ós elzárt kész csövek soronként egymásmelleit, megfelelő (3) rácsokba erősíttetnek, mint azt a 4—9. ábrák és a 11. ábra mutatja. A 4. és 5. ábrákban föltüntetett elrendezésnél a rácsszerű (3) tartólemez kiálló (4) füllel és két sima kivágással van ellátva, mely utóbbiakba az elektródacsövek egymásmelleit két sorban behelyezhetők. A rácskeretből (5, 6, 7, 8) sávok vagy nyelvek vannak kisajtolva, melyek az elektródacsövek megerősítésére oly módon vannak meghajlítva, mint azt az 5. ábra mutatja. A nyelvek a csőalakú zacskók lelapított végeit átfogják és a zacskókat helyzeteikben rögzítik. Hasonló megerősítést mutat a 8. és 9. ábra is. A csövek áthajlított (5) nyelvek által való rögzítés helyett (9) szögecsek által is tarthatók helyzeteikben, mint azt a 6. és 7 ábrák mutatják. A 8. ábrabeli elrendezésnél föltételeztetett, hogy az összes (2) varratok a csőszerű zacskók által képezett elektródalemezek egyik oldalán fekszenek és így a szomszédos (15) negatív elektróda felé vannak fordítva. Ajánlatos azonban ezen elrendezés helyett a (2) varratokat oly oldalon elrendezni, hogy a (2) varratok egy esetben se érintkezhessenek a negatív elektródával és így a két elektróda között a rövidzárlat lehetősége elkerüitessék. A varratok most említett elrendezése különösen akkor ajánlatos, ha az elektródacsövek nincsenek fölhelyezett (12) gyűrűk által biztosítva, A hatóanyagnak a zacskókba a találmány értelmében való beágyazása és az eddig szokásos beágyazás közötti eltérés könnyen érthető. Az új elektródánál a hatóanyagra nagy döngölőnyomás fejthető ki, különösen pedig az egyes adagokban történő töltés által, míg az eddigi elektródáknál az egész hatóanyagra csak a zacskófalak fejthettek' ki kis nyomást. Az eddigi zacskóalak által kifejthető nyomás által a massza, különösen kobaltból vagy kobaltnikkel ötvözetből álló
