37818. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet automobilok számára vagy más célra szolgáló szénhydrogén-mótoroknak megindítására

a (10) csavarorsók segélyével a toknak másik (9) oldalfalával van összekötve. Az (5) hüvely, mely szintén forgáscsapként a (17) állványnak másik csapágyában van ágyazva, a (11) kilincskereket hordja, mellyel a (17) állványra szerelt (12) rugós kilincs kapcsolódik. Az említett (5) hüvely a (13) hüvelyben folytatódik, melyre a (14) ék van csavarok segélyével ráerősítve. A (13) hüvelyt a (15) henger veszi körül, mely a (14) éknek megfelelő, hosszirányú kivágással bír, melybe az ék a 3. ábrában látható módon benyúlva, a (15) hengernek a (13) hüvellyel való együttforgását okozza. A (15) hengerhez a (16) szalagrúgónak belső vége van csavarokkal hozzáerősítve, míg a rugónak külső vége a rúgótok (10) csavarorsóinak egyikéhez van erősítve. A rúgótok szabadon foroghat az (5 6) hüvelyek körül, melyek a már említett módon a (17) állvány csapágyaiban forgáscsapokként vannak ágyazva. Az (1) tengely és vele együtt a (2 3) hüvelyek az (1) tengely hoszszában mindkét irányban eltolhatók a (19) csap körül forgatható (18) szögemelttyű segélyével; ezen szögemeltttyűnek függélyes karja a (20) áttöréssel bír, melyen az (1) tengelynek csavarmenetes (21) vége jár át, míg az emelttyűnek ezen karja a (22) rúgó segélyével a (23) csavaranyához támaszkodik. A (18) szögemelttyű (24) karjának vége a (17) állvány (25) áttörésén átnyúlva, megakadályozza a rúgótoknak forgását, midőn a szögemelttyűn a 2. és 4. ábrán föltüntetett helyzetben van, amenynyiben akkor a (24) emelttyűkarnak vége a rúgótokon megerősített (26) ütközőnek pályájában fekszik; ezen ütközőt célszerűen az egyik (10) csavarorsó fejéből alkotjuk, mely a (9) oldalfalból bizonyos darabbal kinyúlik. Ha a (18) emelttyűt a 4. ábrán föltüntetett helyzetbe hozzuk és az (1) tengelyt a motortól kiinduló lánc segélyével a nyíl irányában forgattatjuk, akkor a (3) és (5) hüvelyeknek egymással való kapcsolódása és a rúgótoknak a (26) ütköző segélyével eszközölt rögzítése1

folytán a (16) rúgó fölhúzatik, miközben a (12) kilincs, mely az (5) hüvelynek ellenkező irányú forgását megakadályozza, a (11) kilincskerék fogain tovacsúszik. Ha a rúgó fölhúzása után a (18) emelttyűt a 2. ábrában föltüntetett helyzetbe visszahozzuk, akkor az (1) tengely ismét szabadon forog és a mótor szabadon folytatja mozgását. Ha motort megállítás után el kell indítani, akkor a (18) emelttyűt- az 5. ábrában föltüntetett helyzetbe hozzuk. Ekkor (2) és (4) hüvelyek összekapcsoltatnak és a (24) emelttyűkarnak vége kitér a (26) ütköző elől. Ennek következtében a rúgótok forgásba jön és a rúgó lejárása közben az (1) tengelyt a nyíl irányában gyors forgásba hozza; ezen mozgást egy lánchajtás a motorra viszi át, mely ily módon megindíttatik. A (22) rúgó a (2 4) hüvelyek összekapcsolásának megkönnyítésére szolgál, ha a két hüvely fogai nem esnének pontosan össze. A mótortengely és az (1) tengely közötti lánchajtásnak olyannak kell lenni, hogy a mozgásátvitel azonnal megszűnjék, mihelyt a rúgó már föl van húzva, nehogy a mótor megakasztassék vagy a rúgó eltörjön. Ezen célra a következő súrlódási kapcsolás szolgál. A (27) fogkoszorú, mely a motortól, ill. egy, a mótor által működtetett ellentengelytől lánc segélyével hajtatik, belső oldalán két ellenkező rézsútosságú kúpfölület szerint van megmunkálva. A két (28) és (29) korong, melyek közül az utóbbi a (2) hüvellyel szilárdan van összekötve, a kerületen szintén két kúpfölület szerint van megmunkálva, melyeknek rézsútossága a (27) koszorúéval egyenlő; ezen korongok az (1) tengely végén vannak elrendezve és a (30) csavaranya segélyével egymáshoz szorítva, a (27) koszorú és az (1) tengely között súrlódási kapcsolatot létesítenek. Világos már most, hogy a (30) csavaranyának erősebb vagy gyöngébb meghúzásával ezen kapcsolat erősségét módosítani lehet. Más szóval, valamely adott, a (30) csavaranya által gyakorolt nyomásnak bizonyos meghatározott súrlódási ellenállás felel meg, a (27) fogkoszorú és a (28) és (29) ko-