37627. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cink és ólom kénes érceinek földolgozására

- 4 szőleges, mérete pedig oly nagy lehet, amekkora a gyártás szempontjából megen­gedhető. A retortákat két végükön a retorta anya­gából készült dugók zárják el, ezek egyi­kének beállítható tolattyúval ellátott, egy­szerű és gyors müvelet segélyével zárható töltő nyílása van. A másik dugó a cinkgőzök elvezetésére szolgáló nyílással van fölszerelve, mely le­hetőleg nagy és oly módon van elrendezve, hogy a megolvadt és a retortában forró tömeget a gázok ne lökhessék eme nyílásba, mely lehetőleg közvetlen, rövid és egyenes vezetéken van a szedővel kapcsolva. Ami már most az eljárás foganatosítását illeti, a következő két szempont figyelembe­vételével a következő két módon járha­tunk el: Ha a napi termelés csekély, az első be­rendezés tetemes költségeinek elkerülése céljából a föntebb leírt berendezéseket hasz­nálhatjuk és a következőképen járhatunk el: A földolgozandó érc és az oldószer keve­rékét előzetesen, kézi vagy gépmunka segé­lyével elkészítjük és azután a retortákat bizonyos egyenlő időközökben megtöltjük úgy, hogy a kemence munkája folytonossá válik. Az oldószer képezésére szolgáló ada­lékba a tolattyú nyitása után a megfelelő reagenst vezetjük be, azután a retortát el­zárjuk. A retortában lévő anyag fokozatosan fölmelegszik, megolvadása előtt tésztasze­rűvé válik és ekkor már, amint a reakció hőfokát elértük, a reagens hatni kezd és a cinkgőzök fejlődése megindul abban a mér­tékben, amelyben a fürdő folyékonysága nő, fokozódik és teljesen megszűnik, amint a cink nagyobb része ledesztillálódott. Ebben a pillanatban oly ideig tartó heví­tés után, melyet az egyes esetekben csakis a gyakorlati tapasztalatok alapján lehet meg­határozni, a mellső dugóban a "töltő nyílás alatt lévő kiürítő nyílást nyitjuk, a meg­olvadt tömeget alkalmas szállítókocsiba folyatjuk és a nyílást ismét elzárjuk, mikor a retortát újból megtöltjük és a leírt műve­letet ismét elvégezzük. Ez az eljárás minimális sebességgel és maximális tüzelőanyag-fogyasztással foga­natosítható, mert az összes höt a retorták tűzálló falai kívülről vezetik a földolgo­zandó anyaghoz. A következőkben leírandó eljárás viszont maximális sebességgel és minimális tüzelő­anyag-fogyasztással dolgozik, ellenben az első berendezés költségei igen nagyok és csak nagy termelőképességű telepeknél alkalmazható. Ennél a foganatosítási alaknál a retortás kemence láugkemencével van kombinálva, melyben a fakóércet és az oldószereit elő­zetesen megolvasztjuk, mely keverék olva­dási hőmérsékleténél cinkgőzöket nem fej­leszt. Az előre megolvasztott reagens elő­állítására lángkemence, aknakemence vagy nagyolvasztó használható, az egész beren­dezést mechanikus úton vontatott és moz­gatott szállító berendezés egészíti ki. A lángkemeuce a gj'ártási viszonyoknak megfelelően az összes retorták egyidejű töltéséhez vagy csak az egyes retorták töl­téséhez szükséges anyagot szolgáltatja, az akna-kemence pedig közvetlenül ezutáu a megfelelő megolvasztott reagenst szolgál­tatja, melyet a szállító szerkezet oszt el az egyes retortákban. Eme retortákban a reakció azonnal meg­indul és a retorták tartalmának megfelelően hosszabb-rövidebb idő alatt, de ugyanannyi anyag feldolgozásánál mindig rövidebb idő alatt fejeződik be, mint az előbb leírt foga­natosítási alaknál. A retorta tűzálló falain átvitt hő ezért minimális, minthogy a hőát­vitel főrésze a lánggal való közvetlen érint­kezés útján a láng- vagy akna-kemencében történik, tehát igen kis tüzelőanyag a fogyasz­tással megy végbe. Lehet a reakció végzésére szolgáló retor­tákat elektromos úton, tehát belülről is fű­teni, miáltal a falakon át történő kedvezőt­len hőközlés teljesen elesik. A cinkgőzök lecsapása mindkét eljárás­nál azonos módon történik, minthogy az elérendő cél az, hogy az adalékban lévő összes cinket folyékony állapotban állít­suk elő. Megjegyzendő azonban, hogy az eljárás

Next

/
Oldalképek
Tartalom