37627. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cink és ólom kénes érceinek földolgozására

második foganatosítási alakjánál a szedőt | nagyobbra kell méterezni, minthogy jóval j rövidebb idő alatt több cinkgőz fejlődik, ( mint az első foganatosítási alaknál. Jó szedőnek a cinkgőzöknek igen nagy hűtőfölületet kell nyújtania, melyek hőmérséklete állandóan 500° és legföljebb 600° legyen, a szedőnek teljesen légzárónak kell lennie és az elvezető nyílást akként kell elrendezni, hogy a folyékony cink lecsapolásánál a szedőbe levegő ne jusson. A hűtőfelületek állandó hőfokát különböző mesterséges hűtési eljárásokkal létesítjük, ezek közül a legkényelmesebb az, hogy a falakban ágyazott vascsöveken vizet vagy levegőt vezetünk át. Jóval egyszerűbben foganatosítható az eljárás, ha ólomszulfidot, galenitot kell földolgozni, ekkor a reakció alacsonyab hőmérsékletnél, gázfejlődés nélkül megy végbe. Mielőtt a reagenst a földolgozandó oldathoz hozzákevernék, a galenit és az oldószer keverékét lángkemencében megolvasztjuk, mikor ez teljesen megolvadt, a megfelelő mennyiségű reagenst adjuk hozzá és ekkor a reakció majdnem pillanatnyilag megy végbe. A megolvadt tömeget túlfolyatóval ellátott tartályba öntjük, melyből a nem fémes hulladékok önkényt elfolynak, míg az ólom és a fölöslegben alkalmazott fém hátramarad, mely fölösleget azért alkalmazzuk, hogy a hulladékanyagban ólom ne maradjon hátra. Alkalmazható az eljárás összetett ércek, tehát fakóérc és galenit keveréke esetében is, de ekkor az ólom nem választható le előbb folyékony állapotban, mielőtt a cink szublimálódása be nem fejeződött. Ennek oka nyilvánvaló. Az érc megolvasztására ugyanaz a fürdő szolgál, mint a tisztagalenit megolvasztására. Amint a fürdőbe a reagenst bevezetjük a leváló ólom azonnal a fakóérc cinkjének helyébe lép és heves cinkgázfejlődés indul meg. Ezért ebben az esetben akként járunk el, hogy az ércet normális fürdőben föloldjuk és ahhoz fölöslegben adunk reagenst és a cink leválását befejeződni engedjük. Ez a fém az ólom nagy részét magával viszi, mikor a szedőben ólom és cink ötvözetét gyűjtjük össze, melyet a szokásos módszerekkel bontunk el. A retortában hátramaradt hulladék anyag kiöntése után az ezt befogadó tartály fenekén ólom marad hátra, mely az érc ólomtartalmának mintegy kétharmadát teszi. Ellenkezőleg áll az eset a rézeljárásnál. A keletkező ólom a részben föloldódik és nem hat a fakóércre. Ily módon tehát a megolvasztásnál oly rezet kapunk, mely majdnem az összes ólmot tartalmazza, ebből a rezet megolvasztás útján kell elválasztani. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás cink és ólom kénérceinek a lecsapatási eljárás útján történő földolgozására, azáltal jellemezve, hogy az ércet — mielőtt abból a fémet alkalmas reagens segélyével leválasztanók — oly fürdőben oldjuk fel, melyben az eljárás foganatosítására szükséges hőmérsékletnél a leválasztandó fém kiűzése után képződő vegyületek is oldott állapotban maradnak. 2. Az 1. alatt védett eljárás egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az oldószert képező fürdőt egy vagy több alkáli földfém oxydja (mész, égetett dolomit) és egy vagy több fém (vas, mangán) oxydja képezi. **LLAt RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁD BUDAPESTEN.