37564. lajstromszámú szabadalom • Tolóemelős vízszintes ékzárás lövegekhez

- 2 — sen idő előtt elrántani, a következő berendezést alkalmaztam: A tolóemelő (C Cl) karjait egy (c4) karély köti össze egymással, melynek alsó oldalán lejtős oldalfölülettel ellátott (c3) nyugasz és egy lejtős (c.5) fölület van kiképezve (5., 8. és 9. ábra), ép úgy, amint az (E) elcsattantó emelő agyának alsó oldalán is egy (e2) nyugasz van kiképezve (3., 8., 10. és 12. ábra). A záróékben ezenkívül egy (F) csap van elrendezve (1. különösen a 3. ábrán), mely a záróékben el nem forgathatóan, a később leírandó célból alkalmazott (G) hüvelyben akként van ágyazva, hogy a záróék mozgásirányára merőleges irányban eltolódhassék. A (G) hüvely feriekére támaszkodó (H) rúgó az (F) csapot fölfelé törekszik nyomni, a csapnak pedig (fi) hosszanti bordája van, mely a (G) hüvely falán át nyúlik és meggátolja, hogy az (F) csap a (G) hüvelyben forogjon. A csapnak az (fl) hosszanti bordával szemben fekvő oldalán az (E) elcsattantó emelő agya alá nyúló (f2) toldata van (3. ábra), a csap fölső homlokfölületén pedig a tetőszerű (f3) toldat van kiképezve. Mikor a zár a záró és elreteszelt helyzetében van (1—6. ábra), az (F) csap (f3) toldata a (H) rúgó hatása következtében a tolóemelő (c3) nyugaszába fogódzik és így a tolóemelőt az elreteszelő állásban rögzíti. A (H) rúgó elég erős ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot, dacára a löveg hátra- és előrefutásánál föllépő lökéseknek, állandón föntartsa. Ha a részek föntebb leírt helyzeténél az (E) elcsattantóemelő nyugalmi helyzetében van, az (F) csap (f2) toldata közvetlenül az elcsattantó emelő (e2) nyugasza alá lép, anélkül, hogy evvel kapcsolatba lépne (v. ö. a 3. ábrát). Az (E) elcsattantóemelő tehát szabadon mozoghat. Ha már most a tolóemelőt a zár nyitása céljából forgatjuk, az (F) csapot a (c3) nyugasz lejtős (c7) fala a (H) rúgó ellenében az ékbe benyomja. A tolóemelő tovább forgásánál az (F) csapot — melynek (f3) toldata a lejtős (c5) fölület mentén csúszik — a (H) rúgó ismét fölemeli úgy, hogy eme csap (f2) toldata akkor, mikor a tolóemelő a 7. és 9. ábrán látható helyzetén túl elfordul, az (E) elcsattantó emelő (e2) nyugaszába kezd belépni. Ettől a pillanattól az elcsattantó emelő el van reteszelve. Ha a tolóemelőt a nyitást előidéző forgásirányban tovább forgatjuk, az (F) csap emelkedik, míg (f2) toldata az (e2) nyugasz fölső határfölületébe nem ütközik, minek megtörténte után a lejtős (c5) fölület az (F) csaptól eltávolodik. Ugyanezek a folyamatok játszódnak le, de ellenkező sorrendben a zár elzárásánál, a (c5) lejtős fölület az (F) csapot először is az ékbe benyomja, de abban a pillanatban, amelyben az ék az éklyukba teljesen belépett és a szívalakú (c2) rész a horony (b2) részébe lép be, az (F) csap (f2) toldata az (e2) nyugaszt elhagyja (a 7. és 9. ábrán látható helyzet), végül pedig a csap — anélkül, hogy (f2) toldata az elcsattantó emelő (e2) nyugaszával kapcsolódnék — (f3) toldatával ismét a (c3) nyugaszba csappan. Mialatt a tolóemelő a 7. ábrán látható helyzetéből a 2. ábrán látható helyzetébe jut, az elcsattantó emelő elreteszelve nincs. Hogy az elcsattantó emelőt a tolóemelő mozgásának eme szakaszán se lehessen mozgatni, a következő berendezést alkalmaztuk : A tolóemelő (Cl) karjának alsó oldalán egy (c6) ütköző és az elcsattantó emelő agyának fölső részén egy' (e6) ütköző van alkalmazva (2., 4. és 7. ábra). Eme két ütköző alakja és viszonylagos helyzete olyan, hogy mikor a tolóemelő a 7. ábrán látható helyzetében van és az elcsattantó emelő a nyugalmi helyzetét foglalja el, a (c6) ütköző a 7. ábrán látható módon az (e6) ütközőre fekszik. Ha az (E) elcsattantó emelőt a részek eme helyzeténél oly célból, hogy azt elrántsuk, az (x) nyíl irányában forgatjuk (7. ábra), a tolóemelőt a két együttműködő (c6 e6) ütköző az elreteszelő állásba forgatja (11. ábra), melyet közvetlenül azután ér el, miután az elcsattantó emelő az