37213. lajstromszámú szabadalom • Újítások dynamókon, ill. elektromótorokon

2. ábra sarksarúfölületek alaprajza; a 3. ábra agy mágnesmag és az ezen elrendezett sarksarú oldalnézete, amidőn a sarksarú sarkmeghosszabbítással bit; a 4. ábra egy pólussarúval összeműködő horgony tekercs vázlatos képe; az 5. és 7. ábra a mótor elölnézete, illetve oldalnézete; a 6. ábra a mótor részben metszett fölülnézete; a 8. ábra a pólussaru meghosszabbításának elrendezését más kiviteli alakban mutatja, mely abban áll, hogy a meghosszabbítás nem ferde, hanem egyenes. A 9. ábra a 8. ábra fölülnézete; a 10. ábra vázlatos képet tüntet föl, melyben a mótor működési módja látható, ha egyenes polussarú-meghosszabbítások alkalmaztatnak. A mágnesállványzat (a) koszorúból áll, melyen a mágnesmagok vannak elrendezve. A föltüntetett kiviteli alak négy befelé nyúló (b) maggal bír, melyek lemezesek és melyek póluösarúk képezése céljából a belső vég felé meghosszabbítással bírnak. Az állványzat egyik oldalán (c) fésűs csapágy van elrendezve, míg az állványzat másik oldala közönséges (d) csapággyal bír. Úgy a (c), mint a (d) csapágy is célszerűen a mágnesállványzaton megerősített tartódarabokban van elrendezve és a két csapágy az (f) horgony (e) tengelyének ágyazására szolgál. _A tengely a csapágyakban hosszirányban eltolható; a tengely baloldal felé a jobboldalt fekvő (d) csapágyban tolható el, míg a (c) fésűs csapágy a gyűrűalakú (g) támaszban a tengely hosszirányában mozgatható. A (g) támasz a hozzátartozó tartődarabbal mereven össze van kötve. A fésűs csapágyon (h) fogazás van elrendezve, mely a csapágy forgásának megakadályozására nyelv gyanánt is szolgál, és melybe (i) csavarkerék (6. ábra) kapaszkodik, mely a csapágy beállítása által a horgonyt és az ezzel öszsaekötött részeket beállítja. A csavarkerék működtetésére (j) kézikerék szolgál. Mindegyik sarkról egy keskeny meghoszszabbítás nyúlik oldalirányban, — balra— mely a sarkhoz képest elősiet. A meghoszszabbítások egyszerűbb előállítás céljából, kovácsolt vasból készült, megfelelően meghajlított (o) karokból (8. és 9. ábra) állhatnak és megfelelő módon, például (p) csavarok által a mágnesmagokra erősíthetők. Ezen meghosszabbítások hossza megfelel a horgony eltolhatósága mértékének, úgy, hogy a horgonyt kitolt helyzetben a köpenyfölület egyes helyein ezen meghoszszabbítások födik. A horgony közönséges módon lehet tekercselve, úgy, hogy a tekercsek hornyokban fekszenek, melyek egyenesek és a meghosszabbításokkal párhuzamosak. A meghosszabbítások akképen vannak ágyazva, hogy a tekercseket a kommutálás vagy a tekercseknek a (q) kefék általi rövidzárásának tartama alatt kommutáló mező hatásának teszik ki. A kefék a fésűs csapágyon vannak elrendezve úgy, hogy az (f) horgonnyal és az (r) áramszedővel együtt oldalt mozognak. A fönt leírt berendezés teljesen megfelel a szokásos követelményeknek és egyszerű, valamint olcsó előállíthatósága által tűnik ki úgy, hogy minden további kiképezés nélkül számos célra alkalmas. Némely esetben ajánlatos azonban a következőkben leírt kiképezéseket alkalmazni. Mint azt az 1. és 2. ábra mutatja, az (f) horgonyvas átlósan futó (m) hornyok párhuzamos sorozatával bír, melyek a horgonytekercsek fölvételére szolgálnak. A horgonytekercsekkel a ferdén elrendezett (n) pólussarúfölületek működnek össze, melyek kovácsolt vasból készülnek és a- (b) lemezes pólusmagokra vagy az (a) mágneskoszorúra erősíttetnek. Az (n) pólussarúk átlósan futó (o) meghosszabbításokkal vannak ellátva, melyek baloldal felé vagy a horgony beállításának irányában terjednek. Ezen elrendezés által elérjük, hogy a mágneses mező rendesen, illetve kis sebességeknél pontosan egybeesik a horgonyhornyokban ágyazott horgonytekercsekkel, melyekben a kommutálás történik. Ellenben nagy sebességeknél a horgonynak a fönt említett módon való beállítása által a horgony köpenyfölületének csak korlátolt