37159. lajstromszámú szabadalom • Kihúzható asztal

- 2 -és a fenéklappal összecsavarolt (4) dúeok útján szilárd összeköttetésben álló (5) asztallap a mindezen részektől különálló (6) mellső, ill. hátsó oldaldeszkával szekrényt alkotnak, mely egyrészt a kihúzható asztal (7 8) toldaléklapjainak, másrészt pedig a húzólécek, lábak és vezetősínek, egyáltalában a működtető szerkezet befogadására szolgál. A (3) oldaldeszkák az (5) asztallapig érő (9) bordák meghagyásával kétoldalt ki vannak vájva oly célból, hogy a toldaléklapok az asztal összecsukott állapotában e (10) résekben elhelyezkedhessenek (lásd 8. ábrát). A (2) fenéklapnak a (3) oldaldeszkák által határolt szélei középen a (9) borda félmagasságáig érő (11) vaskengyelek vannak megerősítve, melyeknek rendeltetése alábbiakból tűnik ki. A fenéklapra azonkívül a lap szabad élétől a kengyelig érő egymás mellett fekvő (12) és (13) vezető sínek vannak megerősítve, melyek, mint azt a 7. ábra mutatja, lejtős emelkedésű (14) bordákkal bírnak. E bordákon vezetődnek a megfelelő (15) hornyolással bíró (16 és 17) húzólécek (lásd 6. ábrát is), melyek külső végükkel az asztal (6) mellső, ill. hátsó oldaldeszkájára vannak erősítve. A húzólécek belső szabad vastagított vége alul kampósan van kiképezve. A félig, azaz egy toldaléklap szélességében kihúzott asztal esetén a húzóléc a (11) kengyel alá fekve itt támaszt nyer, mikor is a húzólécet abban a magasságban, mely mellett az ezen lécen megerősített toldaléklapok az asztallappal egy síkban fekszenek (lásd 3. ábrát), a következő szerkezet tartja meg. A (2) fenéklap külső szélén a (12) vezetősínek irányában ki van vágva, e kivágásban pedig (18) dúcok vannak a vezetősínekhez és az asztallapokhoz csuklósan ágyazva (lásd 7. ábrát is) úgy, hogy a dúcokat eredeti helyzetükben a rajzon nem ábrázolt reteszek tartják fogva. E helyzetükben a dúcok alátámasztják a (16), ill. (17) húzóléceket úgy, hogy az ezeken lévő toldaléklapok a dúcok és vaskengyelek közreműködésével egy magasságban fekszenek az asztallappal. Az elmozdítható (6) oldallapokra ezek mentén (19) keresztlécek vannak csuklósan megerősítve, melyekre viszont az asztal szekrényébe benyúló hornyolt (20) húzólécek vannak csuklósan szerelve. E húzólécek a (2) fenéklapra erősített bordás (21) vezetősíneken vezetődnek. A (20) húzólécek fölső oldalából (22) tuskók állanak ki, melyek az egy toldaléklapos asztal kihúzása esetén az (5) asztallapot alátámasztják (lásd 3. ábra). Ily módon a toldaléklapokat viselő húzóléc egyrészt a (18) dúc, másrészt pedig a belső szabad végével a toldaléklapok súlya által a kengyel alá feszítve biztosan fogvatartatik a kellő helyzetben és a tetőlap a (22) tuskók által alá van támasztva (lásd 3. ábrát). Teljesen kihúzott húzóléc esetén ennek belső vége alsó (23) kampójával belefogódzik a (18) dúc lépcsőzetes (24) fogába úgy, hogy a további kihúzást megakadályozza (lásd 3. ábra jobboldalt és 6. és 7. ábrákat). A húzóléceken csukló útján egymással és a húzóléccel összekötött toldaléklapok egy toldaléklapos asztalnál egymáson fekszenek (lásd 3. és 5. ábra baloldalát), két toldaléklapra kihúzott asztal esetében pedig úgy vannak a húzólécen lefektetve, hogy fölső oldaluk az asztallappal egy síkba esik. A toldaléklapok eme magasságát egyrészt azáltal érjük el, hogy egyik végükön a (19) keresztléceken csuklósan megerősített és a kihúzásnál önmaguktól leeső (fölálló) (25) lábak állanak, másrészt pedig a belső végük felé a ferde metszés következtében mindinkább vastagodó húzólécek e végükkel úgy fekszenek a (18) dúcra, hogy a húzóléc fölső síkja egy magasságba esik az asztallap alsó síkjával (lásd 3. és 5. ábrán jobboldalt), vagyis az asztallappal azonos vastagságú toldaléklapok biztos módon megtartatnak egy síkot alkotó helyzetükben. A toldaléklapok közül az alsó csuklósan van a húzólécekre erősítve (lásd [5. ábrát), a másik toldaléklap pedig csuklós kapcsolatban áll az előbbi lappal. Az alsó tolda-