37159. lajstromszámú szabadalom • Kihúzható asztal
— 3 -lóklap és a húzóléc közötti csuklós összeköttetés olyan, hogy a toldaléklapot vízszintes síkban a szükséges mérvben is el lehessen tolni. E célból a csuklópánt alsó szára a húzóléc fölső oldalán lévő (26) hasítékába (lásd 6. ábra) benyúló és ebben vezetődő fej gyanánt van kiképezve. A (25) lábak kényszermozgásúlag vannak a (8) toldaléklappal összekötve (3. és 5. ábra). E lap alsó oldalára erősített (27) forgáscsap és az egyik lábra erősített (28) csapszög között egy, e kettő között vezető összeköttetést létesítő hasítékos (29) pánt van elrendezve. A lábak az asztal teljes kihúzásánál támaszpontjukat elveszítve, önmaguktól leesnek a 3. ábrán látható helyzetbe, az asztal összetolásánál pedig a (8) toldaléklap csekély mérvű felemelésénél (lásd 5. ábrát) a kényszermozgású kapcsolat következtében eredeti és az összetolást nem akadályozó helyzetükbe jutnak. A kihúzható asztal használati és működési módja a következő : Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy az asztal ötféle állapotban használható és pedig először csakis az asztal (8. ábra), másodszor az asztallap és az egyik toldaléklap, harmadszor az asztallap és mindegyik oldalon egy-egy toldaléklap, negyedszer az asztallap és egyik oldalon mindkét toldalékiap, a másik oldalon pedig az egyik toldaléklap (3. ábra), végül ötödször az asztallap és mind a négy toldaléklap. Ha az asztalt az egyik toldaléklappal akarjuk kiszélesíteni, úgy mindenekelőtt a (18) dúcokat tartó reteszeket újból állítjuk és a (6) mellső oldallapot annyira kihúzzuk, hogy az egymást takaró (7 8) toldaléklapok teljesen kiálljanak a (10) résből (lásd 5. ábra baloldalát). E kihúzás közben a (18) dúcok csuklójuk körül lefordulnak. Már most ezen oldalt kiálló részeket összeségükben annyira emeljük, hogy a (7) toldalékalap az (5) asztallappal egy síkba essék és a (18) dúcot kézzel visszaforgatjuk eredeti helyzetébe (lásd 3. ábrát) és a rajzon föl nem tüntetett reteszt kézzel betoljuk E helyzetben a toldaléklap annak következtében fog megmaradni, hogy a (17) húzóléc szabad vége a (11) vaskengyelbe aláfeszül, a húzólécet pedig a (18) dúc támasztja alá (lásd 3. ábra baloldal). Ha mindkét toldaléklapot kívánjuk használni, úgy a húzólécet teljesen kihúzzuk, mikor is határhelyzetét a (18) dúc (24) fogába kapaszkodó (23) fog szabja meg. Kihúzás közben a (25) segédlábak önsúlyuknál fogva leesnek és a kellő helyzetbe beállanak. A (7) toldaléklapot csuklója körül a húzólécre visszafektetjük (lásd 3. ábra jobboldalt). A csuklós összeköttetés olyan, hogy a toldaléklapok fekvő helyzetükben még csekély elmozdulást végezhetnek az esetleges illeszkedés miatt. Teljesen kihúzott állapotban a húzóléc belső vége anynyira fekszik rajt a dúcon, hogy belső végével az asztallapot és többi részével a toldalékdeszkákat egy vízszintes síkba emelve szilárdan tartja, tehát a toldaléklapok egy síkban fekszenek az asztallappal. Ha már most például az egy toldaléklapra kiszélesített asztalt össze akarjuk csukni, a (18) dúcok alól a reteszt kihúzzuk, mire a kihúzott rész annyira leesik (lásd 5. ábra baloldalt), hogy akadálytalanul betolható a (10) résbe. Azután a (18) dúcot kézzel ismét fölreteszeljük. Teljesen kihúzott asztal összetolása esetén mindenekelőtt a (7) lapot ráfordítjuk a (8) lapra, közben a (8) lapot is fölemeljük (lásd 5. ábrát), mikor is a (25) lábak a (27 28 29) kényszerraozgású kapcsolat következtében fölemelkednek úgy, hogy az összetolásnak nem állják útját. A (18) dúcokat leeresztve, az összetolás akadálytalanul végezhető. A húzólécek biztos módon vezetődnek úgy, hogy a kihúzásnál és összetolásnál teljesen simán járnak és az eddigi döcögő működés nem lép többé föl. Az egyes részek alakítása és elrendezése a találmány keretén belül sokféleképen módosítható. A lényeg mindenkor az, hogy a tetőlap egy darabból van és a fenékhez hozzá van erősítve és hogy mindkét toldalékalap ugyanazon lécen fekszik föl a ferde metszés következtében egy teljes
