37064. lajstromszámú szabadalom • Berendezés légritkításos-fékeknél a vonat végéről előre terjedő és a gyorsfékezést megindító fékhullámnak a vezető állás helyén való létesítésére

- 3 — üzemi fékezésnél létesít a fővezeték és a külső levegő között kapcsolatot, azonban rövid idő multával ismét elzáródik, tehát csak aránylag kevés levegőt ereszt a fővezetékbe. Ez a vonat hátsó végén beáramló levegő a hátsó kocsik befékezését gyorsítja, mi főleg akkor föltűnő, mikor a levegőt a fékhengerek alsó kamaráiba vezető vezetékek le vannak fojtva, mint ez az átcsapódás sebességének fokozása céljából általában szokásos. Ily módon a vonat hátulról előre megnyúlni törekszik, minek következtében a vonatnak az élőiről hátrafelé terjedő fékezés következtében föllépő megrövidülése be nem állhat. Az üzemi fékezésre szolgáló zárószelepen beáramló levegőnek azonban sem a gyorsfékszelepeket, sem a vészfékezésre szolgáló , (6) szelepet nem szabad működésnek indítania. A csatolt rajz szerint az üzemi fékezésre szolgáló zárószelep ugyancsak közönséges gyorsfékszelephez hasonlóan van szerkesztve és egy (18) tányérszelepből áll, mely a (19) membránon függ, ez a membrán a külső levegővel állandóan kapcsolt (20) kamarát zárja el a (21) tartálytól. A (22) tányérszelepet a harangszelepen alkalmazott (23) rúgó szorítja a harangszelep alsó oldalán kiképezett ülésére és így a (21) tar- ] tályt a fővezetőcsőtől elzárja. Mikor a fővezetőcsőből a levegőt kiszívatjuk, a (22) tányérszelep a (23) rúgó hatása ellen leemelkedik fészkéről úgy, hogy a levegőt a (21) tartályból is kiszívatjuk. A (18) harangszelep és membránja akként van méretezve, hogy a fészkéről már ama kis, az üzemi fékezés megindítása | céljából a fővezetékben létesített nyomásnövekedésre is leemelkedik, melyre a gyorsfékszelepek működésnek nem indulnak és ily módon kapcsolatot létesít a fővezetőcső és a (20) kamara, illetve a külső levegő között, ezenközben a harangszelep fölső széle a (21) tartály fenekén alkalmazott (25) tömítésre fekszik és (25) rúdja eme fenék (27) toldatába ütközik úgy, hogy a tányérszelep a (23) rúgó hatása ellen leemelkedik a harangszelepen alkalmazott fészkéről és a vezetékből levegőt ereszt a harangszelepbe, mely ennek falának (24) nyílásán a (19) membrán fölött a tartályba áramolhatik. A harangszelep által szabaddá tett nyílás oly kicsi, hogy a külső levegő csak lassan áramlik a fővezetékbe és ebben semmi esetre sem létesít oly nagy nyomásnövekedést, mely a gyorsfékszelepet, vagy éppen a (6) zárószelepet működésnek indíthatná. A vezetékből a (24) nyíláson a (21) tartályba beáramló levegő a tartályban oly nyomásfokozódást idéz elő, mely végül is a (18) harangszelep záródását okozza, ez a (24) nyílás pedig akként van méretezve, hogy a (18) harangszelep csakis akkor záródjék, mikor ezen annyi levegő áramlott be, amennyi az utolsó kocsik oly mérvű i befékezésére elégséges, hogy a föntebb jelzett módon a vonatmegrövidülések elkerülhetők legyenek. Mikor a harangszelep elzáródott, a fővezetékben uralkodó nyomásnak újból való fokozása által az üzemi fékezést újból megindíthatjuk, hogy így a féknyomást fokozzuk, vagy pedig a vészfékezést is megindíthatjuk. Vészfékezésnél az üzemi fékezéshez való (61) zárószelep ugyancsak kinyílik, de ennek | csupán a vészfékezés kis mérvű gyorsulása I a következménye. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 33101. számú törzsszabadalomban védett önműködő, az egyes kocsikon elrendezett és a vészfékezésnél működésnek induló gyorsfékszelepekkel fölszerelt fékberendezés egy foganatosítási alakja, melynél a zárószelep vezérlése akként történik, hogy ez a fővezetéket csakis akkor kapcsolja a külső levegővel, mikor a gyorsfékezés megindítása után e gyorsfékszelepek elzáródnak, ekkor pedig eme gyorsfékszelepeket ismét kinyissa, azáltal jellemezve, hogy a zárószelep elé egy fojtótag van a fővezetékcsőbe bekapcsolva, mely a gyors fékezést megindító nyomásnövekedésnek a fővezetékben a zárószelep felé való terjedését mindaddig késlelteti, míg a gyorsfékszelepek mind el nem záródtak