37037. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyhez nem kötött égési mótorok üzemben tartására

- 4 fölhígítunk, más oly vegyületeket is alkal­mazhatunk, melyek képződési hője kisebb, mint alkatrészeik összes rendelkezésre álló energiája úgy, hogy a rejtett hőjük sza­baddá válik, amint azokat egy bizonyos hő­mérsékletre fölhevítjük, mi azért előnyös, mert az ily anyagoknál a láng visszacsapá­sát meggátolhatjuk, ha az elégetés helyére vezető vezetéket lehűtjük. Bár föntebb mótor gyanánt turbina al­kalmazását ismertettük, az oxygént szol­gáltató anyag és a tüzelőanyag egyidejű alkalmazásából származó előnyöket termé­szetesen más elégési motoroknál is értéke­síthetjük. Oly csöppfolyós oxygént leadó , tüzelő-és hígító anyagok alkalmazásánál, melyek a tartályban saját gőznyomásuk alatt állanak és ennek megfelelően a folyadékmennyiség csökkentésénél elpárolognak, nehézséget okoz az a körülmény, hogy a folyadékot át kell szivattyúzni az elégetőkamarába, ha a folyadék gőztenziója kisebb, mint a gép üzemi nyomása. Ugyanis ekkor a szivattyú, ép úgy, mint a forróvíz szivattyúzásánál, azonnal gőzzel telne meg és így munkát nem végezhetne. Hogy ezt meggátolhassuk, vagy a folya­dékot hűtjük, mielőtt az a szivattyúba jutna, vagy a szivattyút magát, vagy pedig a szi­vattyút és a folyadékot is. Legegyszerűbben akként végezzük a hűtést, hogy a tartály és szivattyú között levő vezetéket, vagy magát a szivattyút, vagy a vezetéket és a szivattyút palásttal vesszük körül és ebben alacsony hőmérsékletnél forró folyadékot pá­rologtatunk el. Ily folyadék gyanánt első­sorban az oxygént szolgáltató anyagot hasz­nálhatjuk, de lehet a tüzelő- vagy a hígító anyagot is fölhasználni. A;ni már most a hígító anyagot illeti, el­tekintve a már említett esetektől, hol az oxygént szolgáltató anyag és a tüzelőanyag nem telített vegyületet képez, vagy hol az egyik vagy másik anyagot fölöslegben al­kalmazzuk és így külön hígító anyag hasz­nálatát fölöslegessé tesszük, a következő szempontokat vesszük figyelembe. A hígító ayag mennyiségét ama föltétel szabja meg, hogy a láng hőmérsékletét csökkenteni kell, tehát az égésterményektől bizonyos hőmennyiséget el kell vonni; — az anyag munkabírása pedig annál nagyobb lesz, minél nagyobb a föntebb meghatározott módon megszabott anyagmennyiség térfo­gata, a hőmennyiseg fölvétele után. Mint­hogy már most a tartály súlya úgy a benne levő anyag térfogatával, mint nyomásával nő, a föntebb jelzett cél elérésére a hasz­nált anyagnak a következő föltételeket kell teljesítenie: 1. adott nyomásnál térfogatsúlyának le­hetőleg nagynak kell lennie, 2. a használt anyag súlyegységének az üzemi hőmérsékletre való fölhevítésénél le­hetőleg nagy térfogatnövekedést kell biz­tosítani. Különösen jól felelnek meg ennek az utóbbi föltételnek az oly anyagok, melyek az üzemi hőmérsékletre fölhevítve dissotiá­lódnak és ezenkívül lehetőleg sok hőt tesz­nek szabaddá. így pld. ammóniák fölhevítve a következő egyenlet értelmében 2NHS = Na X 3H2 bomlik el, tehát térfogata (igaz hőlekötés mellett) megkétszereződik, míg a nitrogénmo­noxyd a 2N2 0 = 2N2 -f 02 egyenlet értelmében bomlik, tehát térfo­gata eredeti térfogatának másfélszeresével válik egyenlővé, de ezt a bomlást hő sza­baddá válása kíséri, miért is térfogata még növekedik. Egyébként azonos viszonyok mellett két hígító anyag gyanánt használható csöpp­folyós anyag közül, melyek egyikének gőz­tenziója az üzemi nyomásnál kisebb, másiká­nak gőztenziója pedig ennél nagyobb, az utóbbit választjuk, minthogy ekkor a folya­dékot a tartályból az elégetőkamarába szi­vattyúzó szivattyú fölöslegessé válik. Ha azonban csak oly folyadékot használhatunk­mely saját gőznyomása alatt áll, de mely­nek gőztenziója az üzemi nyomásnál kisebb, a folyadék átszivattyúzására a föntebb, az oxygént szolgáltató anyagnál leírt eljárást követjük. Ama törekvés, hogy a gépészeti beren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom