36834. lajstromszámú szabadalom • Elektromos távjelző vezénylő készülék iránytűk és hasonlók számára

— 4 -a mágneses erő arányos a tekercsen átfolyó árammal ós figyelembe véve, hogy a (V) tekercsben keringő áram gyakorlatilag véve arányos az ellenállással, — mellyel a tekercs párhuzamosan van kapcsolva, könnyen érthető, hogy a különböző ellenállásoknak, — melyekkel a (V) tekercsnek mindig párhuzamosan kell kapcsolva lennie, hogy az eredő mágnes erő a föltüntetett sugarak irányában helyezkedjék el, az (ol-Cl—a, ol-Cl—b, ol—Cl-b, ol — Cl—c stb.) szögek tangenseivel arányosnak kell lenniök, ha a (V) tekercs ellenállása az említett ellenállásokhoz képest igen nagy. Ha tehát az (A—B) ellenállás szakaszait az említett tangens-szabály értelmében méretezzük, akkor a vevőnek az adóforgatytyúval tökéletesen szinchron módon és ugyanoly szög alatt kell forognia, mint az adóforgattyú, ha eltekintünk azon kis eltéréstől, melyet a voltméter-tekercs ellenállása okoz és mely tetezésszerinti kis mértékre korlátozható. A 4. ábra tehát grafikusan azt mutatja, hogy az esetben, ha a mágneses eredő fokozatosan ugyanazon szöggel mozog, mint az adóforgattyú, akkor az ellenállások a föntemlített tangenszabálynak megfelelőén beállíttatnak és hogy a mágneses eredő nagysága az adóforgattyú különböző helyzeteinél lényegesen változik. Azonban magától értetődik, hogy a föntebbi eredményeket csak - akkor kapjuk tényleg, ha az (R) tekercsben keringő áram a leírt módon változik, azaz ha ezen áram az adóforgattyú egy teljes körülfordulata alatt pozitív, majd negatív és zérus értékekkel bír. Világos, hogy az ily módon berendezett távírókészülék lehetővé teszi, hogy a mutató teljes körülfordulatot végezhessen és ennek befejezése után ugyanazon irányban tovább foroghasson, anélkül, hogy a mutatót először visszaforgatni kellene. Ezen körülmény nagy jelentőséggel bír, minthogy a hajókon alkalmazott távíró-vezénylőkészűlékeknél rendszerint egy a kapott értesítés megismétlésére szolgáló adót kell alkalmazni, melynek elrendezése ugyanolyan, mint a parancsok adójának elrendezése. Ezen esetben az ismétlő-távíró adója a főkészülék vevőjének közelében rendeztetik el és neutrális pontja a kivánt állandó potenciával bír. Ennekfolytán négy vezeték elegendő oly vezénylőkészűlékekhez, melyek a parancsok megismétlésére is be vannak rendezve. Hogy ezen körülmény értékes, az magától értetődik, minthogy a vezetékek számának csökkentése igen kívánatos. Ha e vezetékek száma három, akkor a találmány értelmében e három vezetékek egyike fix ponthoz kapcsolható és csak két vezetéket kell az adó csúszó kontaktusával összekötni, a helyett, hogy mindhárom vezetéket csúszó kontaktussal kellene ellátni. Ezen előny különösen iránytűk helyzeteinek átvitelénél bír nagy jelentőséggel, mely esfetben az adó iránytűből áll. Megjegyzendő, hogy a berendezés annyiban hiányos, hogy a följegyzések megbízhatósága, — mely a mágneses erő eredő abszolút nagyságától függ, — a vevő tűjének vagy mutatójának különböző helyzeteiben változik, mint az a föntebb, a 4. ábrára történt hivatkozással leírtakból kitűnik. Ezen ábra értelmében ugyanis az eredő mágneses erő sokkal kisebb, ha a mutató a (31) kontaktus egyik oldalán e kontaktus közelében foglal helyet, minthogy ezen esetben az ellenerőtekercs mágneses ereje erősebb, mint akkor, ha az adóforgattyú a (16) vagy (26) kontaktuson áll, mely esetben a (V) tekercsen (voltméter-tekercsen) maximális áram halad át és így e tekercs mágneses ereje legnagyobb értékkel bír. Ezen hiányt azonban az ellenerőtekercsben keringő áram változtatása által kiküszöbölhetjük; ezen változtatásnak olyannak kell lennie, hogy a mágneses erő eredője a mutató összes helyzeteinél csaknem tökéletesen ugyanaz legyen. Az 5. ábra oly adó és vevő részeit mutatja vázlatosan, melynél az ellenerőtekercs áramának a zérus értéken kívül három értéket adhatunk. Ezen berendezés főleg abban különbözik a 2. ábrabeli berendezéstől, hogy a (38, 39) egyszerű kontaktusívek helyett (76, 77, 78, 79, 80) kontaktusívdarabok (melyek a (38) kontaktusívnek felelnek meg), és (81, 82, 83, 84, 85) kontaktus-