36833. lajstromszámú szabadalom • Rotácziós szedő- és soröntőgép

— 5 — körmei közé ugorhatnak. A (16) fogaskerék tehát forgásba jön s a (15) fogaskereket és ezzel együtt az (A) matricaszállító kereket is addig forgatja, míg csak az (A) kerék legközelebbi (W) megakasztó lemeze a (2) szöghöz nem érkezik, a mikor is a (13) hüvely a fönt leírt módon ismét kikapcsolódik. A (19) szíjtárcsát a (23) szíj tárcsa hajtja (3. ábra), mely a nagy (25) szíjtárcsával együtt a gépállványba ágyazott (24) tengelyre van erősítve. A (25) szíjtárcsa viszont tetszőleges tranzmisszió, vagy pedig motor segélyével hajtható. A gép nyugalmi helyzetében a (C) sortartók valamelyike az (E) matricagyűjtővel mindig egyenlő magasságban fekszik (1., 2., 3. ábra), úgy, hogy az (E) gyűjtőbe érkező matricák ez utóbbiból a szomszédos (C) sortartóba tolhatók. Az (1) gépállvány jobboldalán az (F) billentyűdeszka foglal helyet (2., 3. és 7. ábra), mely különböző (26) billentyűkarokkal van fölszerelve. A (26) karoknak a billentyűdeszkából kiálló végei betűkkel megjelölt billentyűfejeket hordanak. A matricák, mint az 5. ábra mutatja, a számukra rendelt nyolczrekeszes (G) tartányokban foglalnak helyet, hol a (31) matricatartók által tartatnak. A (G) matricatartány az alatta lévő (E) gyűjtőbe torkol (2. és 5. ábra), mely a matricákat befogadja, a kivánt betűvel az öntővonalba állítja és a baloldalával szomszédos matricasortartóba tolja. Ez a következő módon történik: Ha az (F) billentyűzet valamelyik betűjét megütjük (5. ábra), akkor a megfelelő (26) emelő lenyomatik, miközben a (27) harántsínnel kapcsolódó másik karja és így maga a (27) sín is fölemelkedik, mely utóbbi két végénél fogva önmagával párhuzamosan vezettetik. A harántsínek fölső oldalukon két-két, egymástól nem egyenlő távolságban fekvő (27a 27b) orral vannak ellátva, melyek közül a hátsó (27b) az elforgatható (28) összekötő sínt fölfelé nyomja, mi mellett ezen sínnek emelőkart képező fölső vége a (29) záróemelőre gyakorol nyomást, mely a (30) rúgó által lefelé húzott (31) matricatartót le engedi csúszni. Ennek következtében a legalsó (41) matrica elveszíti támasztékát és a fölső matrica által nyomva, valamint saját súlyának hatása alatt az (E) gyűjtőbe esik. A (G) tartányra ágyazott (32) zárófog, melynek lefelé irányuló karja a (31) matricatartó támasztó karjának egy kivágásában nyugszik, a lecsúszó (31) matricatartó által a (G) tartányba tolatik s ily módon a második matrica leesését megakadályozza. Ha a (31) matricatartó a rúgóhatás alatt álló (33) kengyelhez ütközik, mely az előretoló szerkezet (34) állványán (6. ábra) forgathatóan van megerősítve, akkor a (33) kengyelnek rézsútosan kiszélesedő (33 a) vége (5. és 6. ábra), mely a (35) kapcsoló éket az ezen végén lévő kis kiemelkedésnél fogva tartotta, fölemelkedik. A (35) kapcsoló éket most rúgója a (36) fogaskerékhez nyomja s az ék a fogaskerékbe mart hasítékba ugrik be és ez által az állandóan forgó (36) fogaskereket az előre toló szerkezet (37) excentrikus bütykével kapcsolja össze (5. és 6. ábra). A (37) excenternek a nyíl irányában való forgása következtében a lehúzott (31) mar tricatartó ismét fölfelé nyomatik s ezen helyzetében a rúgóhatás alatt álló (29) záró emelő által rögzíttetik. A (37) excenter kiemelkedő fölülete két (37a) görgővel vagy hengerrel van ellátva, melyeknek czélja abban áll, hogy a (37) excenter és a (31) matricatartó közötti súrlódást ez utóbbi fölemelése alkalmával csökkentsék. A (36) fogaskereket a (38) zsinórtárcsa forgatja (1., 2., 3., 6. és 7. ábra), mely ugyancsak a (36) kerék (39) tengelyén ül s az alsó (24) hajtótengely (40) zsinórtárcsája által forgattatik, úgy, hogy a (36) fogaskerék folytonosan forog, azonban ezen forgás csak időnként vitetik át a (37) excenterre, midőn a (33a) kar fölemeltetik s ennélfogva a (35) ék a kapcsoló helyzetbe lép. A (31) matricatartónak a (37) excenter által előidézett fölemelése következtében a (33) emelő újból tehermentesíttetik, úgy, hogy rézsútos