36833. lajstromszámú szabadalom • Rotácziós szedő- és soröntőgép

- e -(33a) vége a bekapcsoló (36) fogaskerék agyának belső részére fekszik és rézsútos lapjánál fogva a (35) kapcsoló éket a (37) excenterbe nyomja, úgy, hogy ez utóbbi a (36) fogaskerékből kikapcsolódik. A (35) éket s vele együtt a (37) excentert is a (33a) kar rézsútos végén lévő kis kiemelkedés addig tartja fogva, míg csak új matricatartó nem húzatik le, mire a leírt műveletek újból ismétlődnek. A rotációs géphez való (41) matricák (9. ábra) majdnem kerek fémtárcsákat alkotnak, melyek középen nagyobb (42) lyukkal, kerületükön pedig tizenkét lappal bírnak. Ezen lapok közepén egy-egy (43) mélyedés foglal helyet, melybe valamely írásjel van verve. Hogy (96) különböző írásjelt kapjunk, nyolcz ilyen tárcsára van szükségünk, melyeknek vastagsága a rajtuk lévő betűktől függ. Azonkívül minden matrica, középpontjától bizonyos távolságban egy kis (44) lyukkal bír, melynek segélyével a matrica az öntővonalban valamely meghatározott betűre állítható be. A matrica kerületén lévő tizenkét fölvágott (45) fúrat czélja abban áll, hogy a matricák a számukra rendelt tartányokba vastagságuk szerint legyenek szétoszthatók. A 10. ábra rugalmas ürpótlót mutat, mely három részből áll, úgymint két rugalmas (46) oldallapból és egy közbenső (47) lemezből, melyen egy kis (47a) híd van elrendezve. Ezen híd a (47) lemez két oldalából olyan magasan áll ki, a milyen vastagok a (46) oldallapok, úgy, hogy az ürpótló összenyomott állapotában a híd fölső élei az oldallapokkal egy síkba esnek. A 10. ábrán látható ürpótlók megközelítőleg a matricák alakjával bírnak, azon külömbséggel, hogy az ürpótlóknak híddal ellátott oldala egyenes fölületet képez, úgy, hogy az ürpótlók nem maradnak függve a lerakó sínen, hanem a (C) sortartó elhagyása után közvetlenül (56) tartányukba esnek (5. ábra). A (46) oldallapok (10. ábra) a közbenső (47) lemezre vannak szögecselve s középső nyílásuktól kezdve föl vannak hasítva. Az oldallapok a közbenső lemeztől, saját vastagságukkal egyenlő távolságra elhajolnak s a közbenső lemez és az oldallapok között ily módon képződő hézagot azon a helyen, hol az öntőüst az ürpótlóhoz nyomódik, a kis (47a) híd födi át, mely ily módon megakadályozza, hogy a megolvadt fém az oldallapok és közbenső lemez közé fecskendeztessék. A szükséghez képest a matricák közé illesztett ürpótlók a sornak a kellő hosszúságra való kifeszítésére szolgálnak. A matricák besorozása a (48) emelő megütése által történik (5., 7. és 11. ábra), mely az (F) billentyűdeszka baloldalán külön (49) tartóba van ágyazva, s egy (50) karral áll szilárd kapcsolatban. A (48) emelő lenyomása alkalmával az (50) kar vége fölemelkedik s az (51) emelőnek (52) orral ellátott karját fölemeli, minek következtében az (52) orr az (53) tolókának mozgékony (531) toldatát fölnyomja, úgy, hogy ennek vége lesülyed és a 11. ábrán szakadozott vonalakkal föltüntetett helyzetbe jön. Az (531) toldat ezen helyzetében a (37) excenter (54) csapja az (531) toldathoz ütközik és az (53) tolókát előre mozdítja, úgy, hogy ez utóbbi az (55) kamrából egy ürpótlót tol ki s egyúttal az ürpótlók (56) tartányát elzárja. Ennélfogva egy második ürpótló csak az (53) tolóka visszatérése után juthat az (53) tolóka pályájába. Az (53) tolóka által a gyűjtődugattyú hatáskörébe hozott ürpótlókat ezen dugattyú a (C) sortartóba tolja. A (37) excenter (54) csapja az (531) toldatról azonnal lecsúszik, mihelyt az ürpótló a kellő helyzetbe jutott, mire az (531) toldatot egy föl nem tüntetett rúgó ismét eredeti helyzetébe húzza vissza. Ennek következtében az út a legközelebbi ürpótló számára szabaddá lesz s az ürpótló azon helyzetet foglalja el, melyben előretolható. A kétkarú (51) kioldó emelő, miközben az (53) tolóka (531) toldatát lesülyeszti, horogalakú végével egyúttal a (37) excentert is bekapcsolja azon pillanatban, midőn a tolóka a 11. ábrán szakadozott vonalakkal föltüntetett helyzetbe jut. A be- és kikapcsolás ugyanúgy történik, mint a matricák kioldásánál láttuk, azon külömbséggel,