36727. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lerakó és beraktározó berendezés

— 2 -kosár, illetve a teher fölfelé mozog, akkor a (33) szállító kötélen beállítható (36) ütköző a (32) emelőt és a (40) függő kar segítségével a (27) kilincset is fölemeli. Minthogy a (36) ütköző beállításának eszközlése néha kényelmetlen, még egy (37) kézi fogantyú van elrendezve, melynek segítségével a (46) emelő közvetítésével a (27) kilincs szintén fölemelhető. A mint a (27) kilincs fölemeltetett, a (3) kapcsolás ki van oldva, mert a (29) súlynak a kapcsolásra gyakorolt hatása megszűnik. A (28) emelő egyidejűleg jobbra forgattatik és a (7) kapcsolás bekapcsoltatik. A (35) kézi fogantyú meghúzása és a (24) emelőnek ebből folyó lefelé mozgása által egyidejűleg az alátámasztva volt (25) kilincs szabadon adatik, minek folytán a (2) tengelyen levő (3) kapcsoló rész záró kerekébe kapaszkodhatik és a (3) kapcsolás oldása után a teher visszasülyedését megakadályozza. A (7) kapcsolás bekapcsolása a (29) súly által eszközöltetik. Hogy azonban a kapcsolás két része ne ütődjék hirtelen össze, folyadékfék van közbeiktatva vagy pedig, mint a rajz is mutatja, a (29) súly folyadéktartály által képeztetik, melybe az állványon megerősített, dugattyú módjára ható, (30) tányér bekapcsoltatik. A (7) kapcsolás bekapcsolása által a hajtómű a (9) kötéldobot a jelzett nyíl irányában elforgatja. A (47) vonókötél mozgása mindenek előtt a (18) szögemelő és a (21) kampó beállítását vonja maga után, melyek a 2. ábrán föltüntetett helyzetbe hozatnak. Csak ezután veszi kezdetét a kocsi tovamozgatása, mivel például a (18) szögemelő (48) orrával a kocsi állványához támaszkodik. A mozgás kezdetén a (28) emelő a 2. ábrán föltüntetett, a (26) emelő ellenben az 1. ábrán föltüntetett helyzetet foglalja el. A kocsi tovahaladása által a rajta levő rézsútos (39) csúszó pálya közvetítésével a (26) emelő (38) karjára gyakoroltatik hatás, mely ezáltal a 2. ábrán látható helyzetbe liozatik, minek folytán a (27) kilincs a (26) emelő alsó végébe ismét belekapaszkodhatik. A kocsinak a jelzett irányban való tovamozgatása alkalmával a (9) kötéldobbal egyidejűleg az ugyanazon tengelyen levő, kis (10) kötéldob is elfordul; a (10) dobra fölcsévélődő kötélen függő (11) súly lesülyed, míg a (12) kilincsbe ütközik és ezzel szabadon adja a (13) súlyt, mely a (14) szíjvillát azonnal jobbra tolja el és ezáltal az összes mozgásokat megfordítja. A (49) kötél másik vége, melyen a (11) súly függ, a kézzel forgatható (15) kötéldobra van fölcsévélve, minek folytán a (49) kötél meghosszabítása által a (11) súly helyzete változtatható, azaz a fordulás helye tetszés szerint beállítható. A fordulás helyét a (17) skálán (16) mutatóval lehet megállapítani. Ilykép módunkban van a beraktározó helyet a lerakó hely felől meghatározni. A mozgás megfordulásának mindenek előtt az a következménye, hogy a (18) szögemelő ismét az 1. ábrán föltüntetett helyzetbe hozatik, a miáltal a (21) kampó közvetítésével a (22) retesz meghúzatik, mert a (18, 21) részek a (20) húzóelem útján egymással kapcsolatban vannak. Ezáltal a teher szabadon adatik és megfelelő módon legurulhat, illetve szétoszolhat. A (23, 24) emelők a (13) súly behatása folytán ismét fölfelé mozgattatnak, azaz az 1. ábrán föltüntetett helyzetbe hozattak ; a (25) kilincs a kocsi visszatérése alkalmával a (24) emelő rézsútos fölíiletébe ütközik és a (47) zárókerékkel való kapcsolatából kioldatik, mielőtt a (3) kapcsolás bekapcsoltatik. Ez szükséges, hogy a szállító kosár lesülyedhessen. A (32) emelő a kocsi visszatérése alkalmával két különböző helyzetet foglalhat el. Ha a (27) kilincs például a (37) fogantyún való húzás által fölemeltetett, akkor a (32) emelő a 2. ábrán föltüntetett helyzetet foglalja el, melyben az (50) ellensúly által megtartatik. A (32) emelő ekkor mélyebben fekszik, mint a (40) függő rúd és magasabban, mint a pontozva jelzett (23) emelő a (12) kilincs által történt fölszabadítása után. Ha ellenben a (27) kilincs azáltal emeltetett föl, hogy a teher fölemelése alkalmával a (36) ütköző a (32) emelőbe ütközött, akkor helyzete kissé ma-