36727. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lerakó és beraktározó berendezés

gasabb és visszatérése alkalmával a (40) függő rudat kissé visszatolja. Ezután a (3) kapcsolás bekapcsoltatik és a (26, 28) emelők a 2. ábrán jelzett helyzetből az 1. ábrán jelzett helyzetbe önműködően térnek vissza, mert úgy a kocsiban, mint a (9) kötéldobban fölhalmozott eleven erő a (29) súlyt kissé fölemeli. A folyadékfék arra szolgál, hogy ezeu eleven erőt részben fölvegye Hogy a nyugalmi helyzet beállta után a kocsi a (29) súly behatásának ne térhessen ki és a (3) kapcsolás bekapcsolva maradjon, a (31) kilincs van elrendezve, mely a (7) kapcsolás (51) záró kerekébe kapaszkodik és ezáltal a (4) részen szilárdan megerősített kapcsolórésznek jobbra való elfordulását, valamint a (8) fogaskerék és a (9) kötéldob visszafelé való forgását megakadályozza. Ha a (7) kapcsolás be van kapcsolva, a (31) kilincs ki van kapcsolva. A (3) kapcsolás bekapcsolása folytán a (2) tengely forg, az (1) emelő dobok lecsévélődnek és a szállító kosár lesülyed, míg a (34) ütköző a (32) emelőt az 1. ábrán látható helyzetbe hozza. Ezáltal a (23) emelő szintén lefelé nyomatik, illetve balra forgattatik és a (14) szíj vezeték balra tolatik el. Ezen eltolás azonban nem terjed a rendes helyzeten túl, mert a mozgásban levő tömeg eleven ereje hirtelen megállást nem enged meg. Az emelésre beállított szíj részben még az ékelt (44) korongra jut, minek folytán a szállító kosár ismét kissé emelkedik. Csak ezután áll be az 1. ábrán föltüntetett nyugalmi helyzet, melynél a (32) emelő mellső vége a (23) emelőre támaszkodik. Hallgatagon föltételeztük, hogy a (43) szállító kosár, illetve a teher és azt azt kioldó (21) kampó föl- és lefelé haladás alkalmával ugyanazon utat teszi meg. Minthogy azonban a kötelek a dobon csavarvonalakban fekszenek föl, a rajz síkjára merőleges irányban is eltolást kell szenvedniük, ami azonban nem okoz nehézséget, ha a dobon mindkét (20, 33) kötél számára megfelelő hornyok vannak elrendezve, azonban a (19) vezető csigának is részt kell vennie ezen eltolásban vagy pedig a csigát mint dobot kell kiképezni. A csiga egyúttal azonban mint fölcsévélő dob is képezhető ki a (20) kötél számára, mely esetben arról kell gondoskodni, hogy a (19, 1) részek a czélnak megfelelő módon kapcsoltassanak össze és mindkét dob azonos kerületi sebességgel bírjon. Minthogy előfordulhat azon eset, hogy a (3) kapcsolás a (26) emelő által gyakorolt nyomás megszűnte után nem oldatik önműködően, mert a két rósz a belső súrlódás által még összetartatik, az 1—2. ábrákon föltüntetett foganatosítási példánál még a 3. ábrán föltüntetett biztosítást lehet alkalmazni, mely abban áll, hogy a (26) emelő mellett annak (45) csapján még egy T-alakú (52) kar van lengően elrendezve, melyen a (40) kar függ és mely a (27) kilinccsel az (53) hasítékkál ellátott (54) kar útján van összekötve. A (27) kilincsen levő (55) csap az (53) hasítékba kapaszkodik. Az (53) hasíték arra való, hogy az (52) karnak a (27) kilincshez képest meghatározott határok között szabad mozgathatóságot biztosítson. Ezen (52) kar két (56, 57) ütközővel van ellátva, melyek fölváltva a (26) emelőre támaszkodnak és annak jobbra-balra való elforgatását idézik elő. Az (52) kar saját súlya a (40) rúddal és az (54) kapcsoló karral kapcsolatban az (57) ütköző közvetítésével a (26) emelő balra forgását idézi elő, ha a kocsi elindult, minek folytán ezen foganatosítási alaknál a (38) kar elmaradhat. Ha ellenben a (36) ütköző a (32) emelőbe ütődik, akkor ez a (40) rúdra gyakorol nyomást és egyrészt a (27) kilincset emeli ki, másrészt az (56) ütköző a (26) emelőre támaszkodva azt a (4) részen eltolható kapcsoló résszel együtt jobbra elmozgatja. Ha a (29, 30) folyadékfék nem volna elegendő arra, hogy a behaladó kocsi eleven erejét fékezze és az ezáltal keletkező lökéseket enyhítse, illetve kikerülje, a (9) kötéldobot a 4—7. ábrák szerint végén kónikusra alakíthatjuk és két (60, 61) kötélhoronnyal láthatjuk el, melyek a kónikus végen spiralakuak és melyek közül a kocsi kiindulása alkalmával a (61) horony a lefutó