36580. lajstromszámú szabadalom • Betét centrifuga dobok számára

— 3 -dalától a külső oldal felé csökkenő hosszmérete (magassága) van, míg a dobnak belső tere megfelelő módon a középtől kifelé kisebbedő magassággal bír. A (6) süveg és a dobnak (7) teteje között, mint rendesen, a (8) rés van meghagyva, melyben a szükséges (9) támasztékok vannak elrendezve. Ezen támasztékok a süveg fölső oldalán elrendezett emelkedésből állanak (6. ábra), melyek közül néhány rövid csap alakjával bír, a többiek pedig a (10) nyak és a süveg külső széle közé nyúló karima alakjával bírnak, mely karima a résben fölemelkedő lefölözött tej számára menesztő gyanánt hat, miáltal a tejnek eltávolítása gyorsíttatik. Ha a betétet, melynek középső (3) csöve (2. ábra) akként van méretezve, hogy •BfZ cl (11) bevezető csőre illeszthető, a dobba állítjuk és a (12) csavaranyát, mely arra szolgál, hogy a két (4) és (5) dobrészt egymáshoz szorítsa, meghúzzuk, akkor a betét szorosan az (5) fenék és a (6 7) födél közé szoríttatik. Ez által minden egyes lemez is fölső és alsó szélével szorosan a kúpalakú (5) és (6) részekhez szoríttatik és ez által erős támaszra talál úgy fönt, mint lent. Ily módon megakadályoztatik, hogy a lemez a forgásnál meggörbüljön vagy alakját megváltoztassa, daczára annak, hogy a lemezek között külön közbenső részek nincsenek elrendezve. A (11) csőbe jutó teljes tej ezen csőből alul a (13) lyukakon át a betétbe folyik. Hogy a tejnek a közökbe való jutása biztosíttassák, a (11) csőre egy laza, ürös és belső oldalán nyitott (14) gyűrű van ráhúzva, melyben minden egyes köz számára egy vagy több (15) lyuk van elrendezve. Minthogy a lemezek egészen kocsi érnek a gyűrűhöz, mely czélból azok alsó, belső sarkukon kivágással vannak ellátva, a tej a gyűrűből közvetlenül azöszszes közökbe jut és ezekben pontosan eloszlik. A lefölözött tej a (8) résen és a dobnak a (16) kibocsátó nyílásán át távozik. Ezen lefölözött tejnek magassága és így a tejfölé is a (17) csavar segélyével szabályozható, mely kívülről, a dobnyak oldala felől van becsavarolva és a (18) horonyba nyúlik, melyet részben elzár. Ezen horony egy, a dobnyakban elrendezett (19) gyűrűnek belső oldalán van kiképezve, mely gyűrű :a lefölözött tejet csak a hornyon át bocsátja fölfelé, mely utóbbinak mélysége a csavar segélyével szabályozható. A tejföl a (10) süvegnyakon át jut fölfelé és a dobot a (20) kibocsátó nyíláson át hagyja el. A dobbetét közvetlenül a kúpos (7) födélhez is támaszkodhatik és a lefölözött tej, ill. a tejföl megfelelő csöveken átvezethető ki, melyeknek számára a betét fölső végén kivágások rendezhetők el, ha ezen csövek nem feküsznek magában a (7) födélben. A lemezeknek fölső és alsó élükkel a dobhoz való hozzáfekvését az által is érhetjük el, hogy a betét végének gömbszelet alakot vagy a 7. ábrában föltüntetett alakot adunk, melynél a profil hullámos vagy lépcsőzetes vonalat képez. A fődolog az, hogy a lemezek úgy fölső, mint alsó szélükkel a dobhoz támaszkodjanak, nem pedig csak fönt vagy csak lent, minthogy a lemezek ezen esetben a centrifugális erő következtében meggörbülnének. Egy másik foganatosítási alak az által létesül, hogy a dobnak fölső és alsó belső oldalát a lemezek számára oly hornyokkal látjuk el, melyekbe a lemezek szélükkel beilleszkedhetnek. Ezen foganatosítási alak a 8. ábrában van föltüntetve, melyben a hornyok (21)-gyel vannak jelölve. Ezen esetben a betét vége sík, sőt kissé konkáv és pedig kúpos avagy egyéb alakú lehet; legelőnyösebb azonban a kifelé kúpos alak. A lemezeknek a 3. ábrában föltüntetett alakja az által tűnik ki, hogy a lemeznek belső rész© a (2) karima kivételével, hoszszának jelentékeny részében a dobkerül ót felé sugárirányban vagy közel sugárirányban halad, oly czélból, hogy a dobbetét közepén a lemezek között lehetőleg nagy közök képződjenek; ezután a lemezek hirtelen kanyarulattal a sugárhoz képest rézsútos irányba térnek át és ezen irányban a kerületig haladnak. Ez által a lemezek jelentékeny hosszúságúvá válnak és a kerületen igen közel jutnak egymáshoz úgy,