36323. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keréktalpak és más kocsialkatrészek hajtására

Meg,jelent 1906. évi augusztus hó 3-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEÍR A S 86323 szám. XX/a OSZTÁLY. Eljárás keréktalpak és más kocsialkatrészek hajlítására. HEINRICH TRINKAUS GZÉG WIENBEN. Bejelentésének napja 1905 november hó 11-ike. Elsőbbsége 1905 április 29-ével kezdődik. Ismeretes, hogy a keréktalpak hajlítása oly módon történik, hogy a hajlítandó fadarabot gőzölt vagy főtt állapotban aczélszalagra helyezik és ezen aczélszalaggal hajlítómintához szorítják, mire az aczélszalagon elrendezett, a fadarab1

két végéhez fekvő pofákat szorító segélyével egymással összekötik, miáltal a fa a fölvett alakot nem változtathatja meg. Nehéz kerekek talpainak és más kocsirészek hajlításánál nehzéséggel jár a fákat a hajlítógéptől kapott alakban tartani. A fadarabok még akkor sem tartják meg mindig a géptől kapott alakot, ha a fák hibátlan minőséggel bírnak és a gőzölést a fa korának és sűrűségének tekintetbe vételével, valamint a meghajlított fa szárítását a legnagyobb gonddal végzik; ennek következtében a far darabok további földolgozáshoz alkalmatlanok. Az említett hátrány különösen kisebb talpkosziórúk hajlításánál lép föl, miért is eddigelé a talpakat csaknem kizárólag a fél kerékkerület nagyságában állították elő. Azonban gazdasági szempontból sokkal előnyösebbek a kisebb koszorútalpakból előállított talpak, minthogy ezek részére, a hajlított darabok rövidsége folytán, könynyebben találhatunk teljesen hibátlan fát és a kerékküllők esetleg szükséges javításánál nem a kerék felét, hanem csak egy kisebb koszorúdarabot kell kiszedni. Beható tanulmányok és kísérletek azt eredményezték, hogy a fönt említett hátrány — nevezetesen a meghajlított fadarab kerületi alakjának megváltozása — onnét ered, hogy a fadarab hajlításánál, a fadarab egyes rétegei egyenlőtlenül vétetnek igénybe, a mennyiben az aczélszalag pofái között fekvő fadarab külső, az aczélszalagra fekvő rétegei a hajlításnál sem ki nem nyújtatnak, sem össze nem nyomatnak, míg a hajlított darab belső oldalához közelebb fekvő rostok fokozatos nyomásnak tétetnek ki, miáltal a rostok összetorlódnak és a belső farétegek molekuláinak természetes helyzete megváltozik. A szárítás alkalmával a meghajlított fa az előzetes túlságos duzzasztás folytán alakját megváltoztatja és sugara a fa minősége szerint kisebb vagy nagyobb lesz. Jelen találmány oly eljárásra vonatkozik, mellyel a fönt említett hátrányt kiküszöböljük és a meghajlított fadaraboknak tartós alakot adunk, úgy, hogy kisebb talpkoszorúdarabokat állíthatunk elő. Az eljárás lényege abban áll, hogy a hajlítandó fadarabok két homlokvégét, — melyek az eddigelé szokásos munkamódnál, a fönt em-