36202. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

— 2 részeit hordja. A fegyver elválasztható tusát és agyát rúgós harántszög foglalja össze, mely egy töltényhüvely vagy más eszköz segélyével oldható ki. A lőfegyver a szükséghez képest közönséges táros fegyver gyanánt süthető el, mely czélból a csőnek a závárzat felé néző végén alkalmas működtető fogantyú rendezendő el. Ha a lőfegyvert ily módon használjuk, akkor a cső visszafutásának mérséklésére valamely megfelelő szerkezetet alkalmazhatunk. Azonban oly szerkezetek is alkalmazhatók, melyek lehetővé te3zik, hogy a lőfegyver teljesen önműködően dolgozzék és tüzeljen, vagy pedig kívánatra csak egyes lövéseket adjon le. A találmány tárgyának jobb megértése ós könnyebb megvalósítása czéljából a találmány tárgyát a mellékelt rajzok alapján fogjuk részletesebben ismertetni, melyeken az 1. ábra a találmány szerint szerkesztett vontcsövű fegyver oldalnézete, a 2. ábra pedig fölülnézete, mely ábrákon a fegyver tusának és ágyának egy része el van hagyva; a 3. és 4. ábra az egymástól elválasztott ágy és tusa oldalnézeteit mutatja, az 5. ábra a fegyver tusa által hordott keret vagy tok központi hosszmetszete, a 6. ábra csőnek egy részét alkotó závárzat központi hosszmetszete, a 7., 8. és 9. ábra a zároló oldalnézete, függélyes középmetszete és vízszintes középmetszete, a ! 9a. ábra egy levehető véglemez részletrajza, mellyel a zároló az alább leírandó módon el van látva, a 10., 11. és 12. ábra a teljes závárzatrendszer függélyes metszeteit mutatja a részek három különböző helyzetében, és pedig a 10. ábra a závárzat részeit a lövés megtörténte után azonban visszaszökés előtt, a 11. ábra a cső és zároló teljes visszafutása után, a 12. ábra pedig akkor mutatja, midőn a cső már visszatért a lövőhelyzetbe azonban a zároló még vissza van húzva; a 13. ábra vízszintes metszet körülbelül a 10. ábra 1 — 1 vonala szerint, a a 14., 15., 16., 17. és 18. ábrák keresztmetszeteket mutatnak a 11. ábra 2—2 és 3—3 vonala, továbbá a 12. ábra 4—4 és a 10. ábrá 5—5 és 6—6 vonalai szerint, a 19. ábra keresztmetszet körülbelül a 10. ábra 7—7 vonala szerint, mely a f egy veitusát az ággyal oldhatóan összekötő rúgós harántszöget mutatja, a 20. ábra keresztmetszet körülbelül a 10. ábra 8—8 vonala szerint, mely a cső hátraszökésének mérséklésére azon esetben használt szerkezetet mutatja, ha a lőfegyver közönséges tárfegyver gyanánt használandó, a 21. ábra keresztmetszet körülbelül a 11. ábra 9—9 vonala szerint, mely töltényvonó és kidobó szerkezetet mutatja, a 22., 23., 24. és 25. ábrán a 14. ábra 10—10 vonala szerint vett részletes hosszmetszetek láthatók, melyek a csőnek és záróiénak a fegyver működése alatti rögzítésére és fölszabadítására az alább részletesen leírandó módon ös3zeműködő részeket mutatják, a 26. ábra megközelítőleg a 25. ábra (11—11) vonala szerint vett keresztmetszet, végül a 27., 28. és 29. ábrák az elcsattandó szerkezetet a billentyű elhúzása előtt és után föltüntető részletrajzok. Egyenlő betűjelzések az összes ábrákon azonos részeket jelölnek. Az (A) csőhöz, mely a fegyver (B) ágyában a hátraszökést gátló (Al) rúgó ellenében (10—13. ábrák) visszacsúszhatik, a hátrafele nyúló (A2) závárzat csatlakozik, melynek vezetésére a fegyver (D) tusához erősített (C) tokban kiképezett hornyok vagy effélék szolgálnak. Az (E) zároló az (A2) závárzatban és az említett (C) tokban csúszik. Az (A3) rúgó a zároló mellső helyzetébe téríti vissza. Az (P) titőszöget az (E) zároló hordja s a (FI) fő rúgó, melyet az ütőszög, midőn hátrafelé mozog, összenyom, az ütőszöget a töltény elsütése czéljából előre löki. Az (A4) elcsattantó emeltyű a visszafutó cső (A2) závárzatának egy lefelé nyúló (A5) toldatára van forgathatóan ágyazva. Az (A4) emeltyű alsó vége az em-