36202. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver
— 3 — lített (C) tok fenéidapjának egy helytálló (C2) kiugrásához ütközik, midőn a cső visszafut, míg az emeltyű fölső vége, midőn csapja körül elfordul, az (P) ütőszög oldalán ülő (F2) kiugrásokkal jön kapcsoiatba és az ütőszöget úgy húzzi vissza, hogy az az ismert módon elcsattan. Az ütőszög (F3) oldalsó fogantyúval is el van látva, melynek segélyével az ütőszög és a zároló kézzel visszahúzható. A zároló mellső végének két oldalára (El, El) rögzítő emelők vannak forgathatóan ágyazva (9. ábra), melyeknek fejei az (A2) závárzat megfelelő kivágásaival kapcsolódnak oly czélból, hogy a zárolót szilárdan a csőhöz foglalják, ha a závárzat zárt helyzetben vau. Az (El, El) emelőket (F4) szemölcsök tartják rögzítő helyzetükben, melyek ezen emelőkre akkor hatnak, mikor az ütőszög a töltény elsütése czéljából előre csappan. A szétkapcsolást az ütőszög oldalsó (F5) szemölcsei védik, melyek az említett rögzítő emelők hátsó végeihez ütköznek, midőn az ütőszög visszahúzatik. A zároló és a cső össze- és szétkapcsolása nem tartozik jelen találmány keretébe. A rajzokon (G) a billentyűt jelenti. A vissza nem csúszó s rúgóhatás alatt álló (H) záróhorog (22—26. ábrák) a (C) tok fenéklapjára van szerelve, s három (hl, h2, h3) kiugrással bír, melyek úgy vannak elrendezve, hogy midőn a cső aránylag rövid visszatérő mozgását befejezi, a cső (A2) závárzatának alsó oldalán ülő (a) orr a (hl) kiugrással jön kapcsolatba (23. ábra) s ez utóbbi által a visszatérésben megakadályoztatik, míg a zároló a cső hátraszökése alatt nyert nyomatékánál fogva tovább halad hátrafelé. A zároló, midőn független hátracsúszását befejezi, (e) lejtős lapjával az említett záróhorog (h2) kiugrására hat és ily módon a záróhorgot lenyomja, úgy hogy ennek (hl) kiugrása závárzat (a) orrából kikapcsolódik, minek következtében a cső fölszabadul és az (Al) rúgóhatása alatt visszatér a lövőhelyzetbe. Ezen szétkapcsolódással majdnem egyidejűleg a záróretesz (el) bevágása a (h2) kiugrással jön kapcsolatba (24. ábra), melyet a zároló említett (e) lejtős lapja eddig lenyomva tartott, úgy hogy most a zároló vissszahúzva tartatik, mialatt a cső előre mozog. A cső midőn előrehaladó mozgását befejezi, a závárzat egyik oldallemezén ülő, mindkét oldalán lejtős (al) toldatot a záróhorog (h3) kiugrásával hozza érintkezésbe (25. ábra), minek következtében a záróhorog ismét lenyomatik, és ily módon (h2) kiugrása a zároló (el) bevágásából kikapcsolódik. A zároló tehát fölszabadul s az (A3) visszatérítő rúgóhatása alatt (6. ábra) előre mozogva a závárzatot elzárja (22. ábra). A zároló független hátracsúszása közben az üres töltényhüvelyt a csőből egy közönséges (e2) kihúzó köröm (10—12. ábrák) húzza ki, mely a záróretesz fölső oldalán foglal helyet. A kihúzás első része, vagyis a tölténynek a töltényürben való meglazítása, akkor veszi kezdetét, midőn a zárolót az (A4) elcsattantó emeltyű befolyásolja. Midőn a cső a rúgós záróhorog (hl) kiugrásától az elmondott módon, a zároló hátrahúzása folytán megszabadult és előre kezd haladni, a závárzatra merőlegesen álló (aS) harántlap (a2) nyúlványa vagy foga a töltényvonóval átellenes pontban erősen a kihúzott töltényhüvely talpához nyomodik és ily módon a töltényhüvelyt az (A2) závárzat fölső (a4) nyílásán keresztül kilöki. A zároló hátsó részén egy levehető (e3) véglap van elrendezve (8. és 9. ábra), melynek (e4) nyúlványa függélyes vezető bordákkal bír. Ezen bordák a zároló megfelelő hornyaival kapcsolódnak (c3) míg az lapot az (e6) födőlapból hátrafelé nyúló (e5) szög tartja helyén, mely az (e3 lapnak egy bevágásával kapcsolódik. Az (e6) födőlap a zárolón < 1-csúszhatik, mely czélból hátsó végén egy üreges (e7) test foglal helyet (8. és 18. ábra), mely a zároló megfelelő hosszhornyaival kapcsolódó bordákkal van ellátva. Azonkívül az (e6) födőlap mellső vége (e8) kiugrással bír, mely a zárolón elrendezett vezetéknek egy hornyával kapcsolódik. Az (FI) ütőrúgó hátsó vége az üreges (e7) test hátsó végéhez, mellső vége pedig az ütőszög (f) vállához támaszkodik (8. ábra) Ha az (e3) véglapot le akarjuk venni, akkor az (e6) födőlapot kis távolsága, vagyis annyira
