36200. lajstromszámú szabadalom • Vonalbiztosító berendezés

egy módosított alakját, mely a karjelzőtől függetlenül működésbe hozza a légnyomású féket és a fölépítmény tetszőleges helyén alkalmazható. 19—21. ábrák a vonatbiztosító berendezésnek a vonalon való összelrendezését sematikusan szemléltetik. A vágány két sínje között elrendezett állító készülék a legközelebbi karjelzővel az 1—6. ábrákban föltűntetett berendezés útján áll kapcsolatban. Ezen berendezés (F"') alapzattal ellátott (F) fémtokból áll; az alapzat tartóval van ellátva, mely (F') hasítékkal bír. Az (F) tokon még egy hozzáöntött rész van (F") kivágással. Az (F) tok belsejében van elrendezve a forgatható (H) kötéldob, melyen az (i) peczek segítségével a (H) koronggal szilárdan összekötött (J) sodrony van átvezetve. A (H) kötélkorong (H') tengelye az (F) tokon van átvezetve és külső végére (Gr) retesz van erősítve. A (H) kötélkorong egyik forgási irányában a (G) retesz sík részével a fönn említett (F') és (F") hasítékokba jut, míg a (H) korong fordított forgási irányában a retesz az (F' F") hasítékokból ismét kilép. A leírt állító szerkezet a vágány talpfáira ismert módon erősíttetik. A (H) kötélkorongról jövő (J) kötél, mielőtt a (t) karjelzőre vezettetnék (19. ábra), még két kisebb (h) csiga által vezettetik; a további vezetés két vízszintes (j) görgő által történik, melyek a (t) karjelző árboczán maguk is forgathatóan vannak elrendezve. A légnyomású féknek a vonat mozdonyán levő indítókészűléke lényegileg egy önműködő szelepből áll, melynek elrendezése a következő: Az (A) fémhengerben két szektorszerű (s s') kivágásokkal ellátott lapos (b b') körtolóka (9—12. ábrák) van elrendezve. Az (A) henger az (A') födő által hermetikusan van elzárva, annak oldalán pedig az (E') légvezető cső van elrendezve, míg a henger előtt az indító emelő által működtetett (C) csúszóka a (c e) vezetékekben halad. A (C) csúszóka a (C') rúgó hatása alatt áll, minek folytán állandóan a (B) szektorra támaszkodik. A (C) csúszka vezetése az alsó (e) vezeték különlegesen alakított keresztmetszete által történik. A szektornak két (o o') nyílása van, melyeknek egyikébe az (a) zárókilincs becsappan. A zárókilincsre az (a') rúgó húzó hatást gyakorol; az (a") sarnirban forgatható (a) kilincs szög alatt lehajlított szabad vége az (m m') (19. ábra) rúdazat útján a mozdonyvezető helyén levő állító emelővel van összekötve. A (B) szektor a (b') körtolóka (D) tengelyén van megerősítve és forgása által a (b') tolókának a szilárd (b) koronghoz való helyzetét befolyásolja, melynek elfordulása az (a) henger külső oldalától bevezetett (r) csavar által akadályoztatik meg. Ha a (B) szektor függélyes helyzetéből kilendíttetik, azaz, ha az ütköző emelő a (G) retesz által elforgattatik, akkor az (s s') hasítékok egymás fölé jutnak, úgy hogy a fék levegője a henger egyik részéből a másikba léphet át. A (b) tolóka és a henger bevágása között az (x) tömítő gyűrű van elrendezve. A (b b') tolókák az (f) rúgó által szorosan egymáshoz szoríttatnak. Az (A) henger egyik része az (E) cső útján a légnyomású fék vezetékével, a másik része az (E') csőtoldat útján a külléggel áll kapcsolatban. A 17—21. ábrákban föltűntetett szállítható készülék arra szolgál, hogy a karjelzőt pótolja és véletlen jelzéseket adjon. Ezen készülék két (P P') keretből áll, melyek a (p) sarnir útján egymással forgathatóan ' vannak összekötve és egymáshoz bizonyos szög alatt beállíthatók. Ezen készülék mint pályaakadály szolgál a pályatest mindazon helyein, hol állandóan jeltadó karjelző nincs elrendezve, vagy nem rendezhető el. Az egész elrendezés működési módja röviden a következő: A (G) retesz az illető legközelebb fekvő karjelző által állíttatik be és pedig úgy, hogy ha a pálya el van zárva, ezen retesz a sín fölső éle fölé kissé kiáll. Ha a mozdony arra halad, a légnyomású fék indító emelője 90°-kal elforgattatik, a miáltal a