36042. lajstromszámú szabadalom • Úszódaru darúkarral
Megjelent 1906. évi jiilius hó 5-én. MAGV. SZABADALMI SZABADALMI LEIRAS 36042. szám. V/f. OSZTÁLY. Úszódarú darúkarral. BENRATHER MASCHINENFABBIK AKTIENGESELLSCHAFT CZÉG BENRATHBAN. Bejelentésének napja 1905 október hó 6-ika. Elsőbbsége 1904 szeptember 21-ével kezdődik. Nagy terhek emelésére szolgáló úszódarúkat rendszerint ollós darúk gyanánt vagy a darú alapzatán, illetve az álló hajó födélzetén csuklósan ágyazott, megtört vonalú darúkarral bíró darú gyanánt képezték ki. Minthogy azonban az úszó darúk mellső merevítői a darú mozgását idő előtt határolták, mikor azok az álló hajó mellső szélét érték, eme darúkat aránytalanul magasra kellett készíteni. Megtört vonalú darúkarok használatánál ez a hátrány kisebb mértékben lép föl, azonban az ily darúk nemcsak nehezen és költségesen állíthatók elő, hanem az üzemükben is túlságosan drágáknak bizonyulnak, minthogy a darúkar mozgatására szükséges erő legalább is kétakkora, mint a hasznos teher emeléséhez szükséges erő. Egyszerűbb úszó darúknál alkalmazták már azt a szerkesztési módot, hogy az összes részeket fix módon rendezték el, mely esetben a darú-Dszlop az álló hajótól lejtős irányban nyúlt fölfelé, úgy hogy az oszlop legmagasabb pontja és a fölső csigasor is bizonyos mértékben az álló hajó szélén túl a vízszín fölé nyúlt. Ily darúkat azonban csak bizonyos ssetekben lehet használni, minthogy azok \ terhet csak függélyes pályán mozgat, hatják. Találmányunk tárgya oly darú, mellnek darúoszlopa vagy darúkarja mozdulatlan, de melynél az oszlop vagy kar egy lejtős fölülete a járó kocsi és a csigasor, illővé teherhorog pályáját képezi. Ennek következtében a terhet nemcsak függélyes, hanem vízszintes irányban is mozgathatjuk és ezt a két mozgást a lehető legegyszerűbb módon egyidejűleg is létesíthetjük, a mennyiben a teher kifelé mozgatásánál a terhet egyidejűleg emeljük is, befelé mozgatásánál pedig leeresztjük. Különösen előnyös a járókocsi pályájának lejtős elrendezése azért, mert úszó darúknál elkerülhetlen, hogy az álló hajó a víznek például a darú mellett elhaladó hajók által okozott mozgásánál lengésbe jusson. Ha a járó kocsit vízszintes karon vezetnék, a kocsi az álló hajó lengésénél a kocsit mozgató köteleket' igen heves, jobb és balfelé irányuló lökéseknek tenné ki, mi különösen akkor válhatnék a darúra veszélyessé, mikor a kocsi erősen terhelve van. Lejtős kocsipályánál ez a hátrány nem léphet föl, mert a kocsit mozgató kötelet a kocsi, illetve az ezen függő súly mindig megfeszítve tartja. Másrészt lejtős darúkar esetében a vasszerkezet közös súlypontja jóval mélyebben van, mint akkor, mikor a
