36040. lajstromszámú szabadalom • Zár maguktól záródó ötlővel és retesszel

- 9 -20. és 21. ábrák a retesz egy kiviteli alakjának előluézetét és oldalnézetét szemléltetik, a 22. ábrán egy harmadik kiviteli alaknak elölnézete látható, mely különösen alkalmas ház- és átjáróajtók számára, a 23. ábra a 22. ábrának oldalnézete, míg a 24. és 25. ábra részleges elölnézetben, illetőleg a 24. ábrának C—D sík szerinti metszetében a zár működésének fölfiiggesztésére szolgáló berendezésnek egy foganatosítása szemlélhető. Természetesen a bemutatott zárak méretei mindenkor tetszőlegesen választhatók meg. A zárás bekövetkezésénél végbemenő folyamat legkönnyebben megérthető az 1. ábrán föltüntetett vasúti kocsiszakaszok ajtói számára való zár megtekintésénél. Az ötlő valamennyi kiviteli alaknál a rekesztőnek egy nemét képezi a retesz számára, mely éppen úgy mint a retesz, forgó mozgásokat végez. Ha az ajtót ki akarjuk nyitni, akkor az ismeretes kétkarú kilincsdiót (1. 6. és 7. ábrák) a külső fogantyú segélyével elforgatjuk, melynek (e) bütyke az ötlőnek (y) csapjához nyomul. Ennek következtében az ötlő, forgáspontjának megfelelően, lefelé mozgattatik, egyidejűleg pedig az (y) csap a diótól eltávolodik. Az ötlőnek (g) csapja e forgás alkalmával szintén lefelé tolatik mindaddig, míg csak a nevezett csap a retesz (o) fogának külső széléhez ér s egyszersmind a diónak (z) karja hozzányomul a retesznek (x) toldatához. Midőn az (y) csap a diótól eltávolodik, az (e) kar abban a pillanatban, midőn a (g) csap az (e) fogat, míg a (z) kar az (x) toldatot elérte, az (y) csap mellett elhalad. A diónak (z) karja ekkor kezd a retesznek (x) toldatára hatást gyakorolni, minek következtében a retesz visszafelé kezd mozogni. Mivel ekkor az e kar az (y) csap alatt fekszik, az ötlő a továbbforgatás kezdeténél nem fog tovább mozdulni és az (o) fog a (g) csap mellett elhalad. Midőn a második forgatási folyamat bevégződött, nz ötlő abban a pillanatban, midőn az (o) fog a (g) csapot elhagyja, kissé ismét előre mozdul. Ez alkalommal azonban | az ötlőnek (q) toldata jön a retesznek (p) | csapjával érintkezésbe (4. ábra), míg a har! madik és utolsó forgási folyamatnál az ötlő és a retesz egyidejűleg hátratolatnak, mivel a (p) csap a (q) toldathoz ütközik, mire az ajtó kinyitható. Midőn a fogantyút vagy kilincset szabadon bocsátjuk, az ötlő és a retesz csak annyira mozdulnak előre, hogy fejüknek csakis ferde fölületei nyúlnak elő (4. és 5. ábra). Ez az által történik, hogy a kilincsnek (g) C3apja ismét fölfelé mozog és egyidejűleg a retesz is előre tolódik s e közben érintkezésbe jut az (o) foggal. Mivel pedig az (o) fog a (g) csapot megragadja, az ötlő és a retesz a további mozgásbn megakadályoztatik. Midőn az ajtó betétetik, a retesz és az ötlő záró állásba jutnak, még pedig a következő módon. Mint már föntebb is említettük, az ötlő és a retesz szögemeltyűk alakjában vannak kiképezve és megfelelő karjaiknál egy hosszú, hengeralakban tekercselt rúgó segélyével vannak egymással összekötve, hol a retesznek azon emeltyűkarja, melyre a rúgó húzást gyakorol, hoszszabb az ötlőnek megfelelő karjánál, minek következtében a reteszre erősebb húzás hat, mint az ötlő re s így abban a pillanatban, midőn az ajtó behajtatik, a retesz először s az ötlő csak ezt követőleg csappan be. Az által, hogy a retesz előbb jut záró állásába, az (o) fog a (g) csappal nem jön kapcsolatba. Az egyenlőtlen rúgóhatásnak e szerint az a következménye, hogy a retesz először csappan előre s mivel annak (r) feje kettős ferde fölülettel van ellátva, következőleg csakis a retesz csappanhat be legelőször. A fogantyút, illetőleg a kilincset a dió szintén visszatéríti a záró állásba, még pedig a következő módon. A dió a fogantyúnak elbocsátása alkalmával visszafelé forgattatik, miközben a retesznek (x) toldata a diónak (z) karjához nyomul. Az által, hogy legelőször a retesz ugrik ki egészen, míg az ötlőnek (y) csapja a dió forgáspontjától megfelelő távolságban fekszik, az (o) bütyök az (y) csap fölé jut s az utóbbi a diót az