35939. lajstromszámú szabadalom • Vezérmű

nyúl a (15) emelőkar, mely a szabályozó szerkezettel áll kapcsolatban. A (7) tolattyúrúd végén csavavaranyával bir, hogy a (6) szán vissza haladásakor a tolattyúrudat magával vigye. Ugyanott egy (16) kar is meg van erősítve, mely az elosztó tolattyú (17) rúdjának (18) vezetékrészén vagy szánján elrendezett rugalmas ütközőjével jön időnként érintkezésbe. Hogy a készülék működési módját jobban megvilágítsuk, a 2—4. ábrabeli sémákon a forgattyú egy negyed fordulata alatt a vezérműnél végbemenő változásokat tüntettük föl. A 2. ábrán fölül I., II. és III-mal jelölt pontok a forgattyú három különféle helyzetének felelnek meg. A forgattyú I. helyzetének a vezérmű 2. ábrabeli, II. helyzetének a 3. ábrabeli ós III. helyzetének a 4. ábrabeli helyzete felel meg. A 2. ábrán tehát a forgattyú holt pontban, ill. a dugattyú szélső helyzetben áll, ekkor az elosztó tolattyú középhelyzetet foglal el, minthogy (2) exeentere 90°-kal előbbre van ékelve, a (4) excenter pedig a (2) excenterhez képest körülbelül 45°-kal késik. Mint látható, úgy a (17) rúd, mint a (6) szán is a nyilak irányában haladnak; csakhogy, míg a (17) rúd eltolja az (1) tolattyút, addig a (6) szán nem közli mozgását a (3) tolatytyúval, mivel a (7) rúd (9) állítógyűrúje beleütközik a (11) emelő végébe, úgy hogy a (6) szán a (7) rúdon tovacsuszik, mialatt a (8) rugót összenyomja. Eszerint a (3) tolattyú helyben marad, míg az (1) tolattyú elmozog alatta, minek következtében mindkét tolattyú nyit, és a töltés megkezdődik. A 3. ábrán a II, helyzetben látjuk a vezérművet, midőn a töltés még folyamatban van, a gőz a nyilak irányában áramlik be a hengerbe, az (1) tolattyú ugyanazon irányban halad tovább, a (3) tolattyú pedid még mindig áll; ekkor a (9) rugő már bizonyos mértékig össze van nyomva, ezalatt azonban a (11) emelőkar vége, mely a (6) szánhoz erősített (12) karok lejtős felületén csúszik, mindinkább fölemelkedik, de a (9) gyűrűt, azaz a (7) rudat még fogva tartja. A III. helyzethez közel azonban a (12) karok a (11) emelőt már annyira fölnyomják, hogy a (9) gyűrűt elhagyja, azaz kikapcsolja minek következtében a (7) rúd a megfeszített (8) rúgó hatása alatt pillanat alatt előre. siet, úgy hogy a (3) tolattyú teljesen zár és a töltés befejeződött (1. 4. ábra). Hogy a (7) rúd végére erősített (16) kar túlnagy erővel ne ütközzék a (17) rúd (18) szánjához, azért ebben az ütés és zaj gyöngítésére egy (20) rúgó van elrendezve (5. ábra). A III. helyzet után, vagyis a tengely további elfordulásánál a (17) rúd, és vele az (1) tolattyú ellenkező irányban kezd mozogni, és (18) szánja a (16) kar révén magával viszi a (7) rudat s vele a (3) tolattyút is, mialatt (8) rúgó ismét kissé öszszenyomatik, de a (3) tolattyú záróhelyzetben marad. Égy fél fordulat után a dugatytyú a baloldali szélső helyzetbe jutott, s ekkor működésbe lép a henger ellenkező oldalán az itt leírthoz teljesen hasonló szerkezet, melyet ugyanazon excenterek meghosszabbított rúdjai működtetnek. A fáradt gőz elvezetése ezalatt ismeretes módon az (1) tolattyú belső kagylója segélyével megy végbe. A 7. és 8. ábrán egy más foganatosítási alak van föltüntetve, melynél az expanziós tolattyú tehermentesítés czéljából hengeralakuan van kiképezve, és két egymáson elforgatható áttört falú hengerfölületből áll; a külső (21) henger, mely egy (22) füllel bir, képezi az expanziós tolattyút; ha ennek nyílásai az (1') elosztótolattyúhoz erősített belső (23) henger nyílásait födik, akkor a gőz ezeken keresztül a nyilak irányában az elosztó-tolattyú belsejébe juthat; a nyitás és zárás tehát a (22) fülek eltolása által történik, melyek a (23) hengert elforgatják. Eszerint a (7, 7') rudak hozzákapcsoltatnak a (23) fülekhez, a szerkezet egyéb részei pedig változatlanok maradnak. Megemlítendő meg, hogy czélszerű a szabályozót oly módon összekötni a (15) emelőkkel, hogy mozgását egy vízszintes (24) tengelyre visszük át, melynek két végén elhelyezett (25) excenterei a tengely elfordulása, illetve a szabályozó hüvelyének emelkedése alkalmával a (15) karokat föl-