35670. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromótorok önműködő indítására

— í nak egy ezen czélra izzásba hozott más részére ruháztatik át. Ha pl. egy 4 lóerős shunt elektromotornak 200 volt feszültségnél való bekapcsolásáról van szó, akkor megterhelés nélkül való indításnál a közepes indítási áramerősség körülbelül 2 amp. lenne; a kezdeti áramlökés (7. ábra) pillanatnyilag alig ér el 5 ampéret, de alig egy másodpercz múlva 2—3 ampére áll be és a kezdetben élénk vörös izzásba jövő (6, 7, 8) variációs ellenállásoknak (4. ábra) eleintén a nyugvó fegyverzet mellett a 220 volt kezdeti feszültséget kellene abszorbeálniok és úgy méretezendők, hogy izzó állapotban körülbelül 2 amp.-t engednek keresztül. Növekvő sebességgel a végeiken uralkodó feszültségkülönbség körülbelül 70 voltnyira sülyed, míg a mótor elektromos ellenereje körülbelül 150 voltnyira emelkedett [7. ábra (a) pontja]. Emellett a három (6, 7, 8) ellenállás, melynek mindegyike már most körülbelül 2.3 voltot abszorbeál, már nem izzik; ha már most a (7) és (8) ellenállásokat (4. ábra) rövidre zárjuk, akkor pillanatnyilag kis áramlökés fog föllépni [7. ábra (a) pontja], mely körülbelül 3—4 amp.-nyi, míg az utolsó (6) ellenállás a másodpercz tört része alatt a körülbelül 70 voltnak megfelelő élénk izzásba jő. A mótor sebessége körülbelül 200 voltnyi ellen elektromotoros erőig továbbra is növekszik, mialatt a (6) ellenállás is lehűl, még pedig alig 20 voltnyi feszültség abszorbcióig és a 7. ábrában föltüntetett diagramm (b) pontjánál rövidre záratik. Ekkor a közvetlenül 220 volt feszültséggel működő fegyverzet (c) pontnál teljes fordulatszámát veszi föl. Ily egymás után kapcsolt variációs ellenállásoknak vagy egyes szakaszokban bekapcsolható, megfelelően nagy egyetlen ellenállásnak viselkedését a 6. ábrából láthatjuk. Itt a pontozott vonal egy különálló szakasznak görbéje pl. a 4. ábrabeli (b) variációs ellenállásé. Ez a görbe mindenben az 5. ábrában föltüntetett oly egyetlen ellenállás görbéjének felel meg, melynek szabályozó tartománya 20 és 60 volt között fek- I szik, de a mely még 70 volton fölül csekély ' áramerősségnövekedésnél is használható és az inflexiós pont alatt is körülbelül 10 voltig már a hevítés alkalmával gyors ellenállásnövekvést mutat. A 6. ábrában a telt vonal három egymás után kapcsolt ellenállás görbéjét tünteti föl, melyeknek összesen 220 voltot kell abszorbeálniok s amelyek emellett mind élénk vörös izzásba jönnek. Hogy a pl. nagyobb vagy terhelés alatt induló 220 voltos elektromotorhoz szükséges 10 amp.-nyi áramerősséget elérjük, pl. az 5. ábrában föltüntetett ellenállásból hármat kell sorosan és öt ily hármas sort párhuzamosan kapcsolni, úgy hogy összesen tizenöt ellenállás szakaszt kell alkalmazni. Az ellenállásokat ugyanis nagyon vékony drótokból kell előállítanunk, hogy azok nagyon gyorsan melegedjenek föl és hütessenek le, amiért is a nagyobb ellenállásokat egyes elemekből állítjuk össze. Ha pl. növekvő fegyverzetsebesség mellett a feszültség az egész ellenálláson öszszesen 70 voltnyira (6. ábra) redukálódott (b) pont), amint fönt említettük, az ellenállás kétharmadrészét rövidre zárhatjuk, mire a megmaradó harmadrész élénk vörös izzásba jővén, 70 voltnyi feszültséget maga veszi föl (lásd a pontozott görbét) és (c) pontnál azután, mivel már csak kis feszültség maradt fönn, észre nem vehető áramlökéssel rövidre zárható. Lehet a körülményekhez képest egyenlő ellenállások helyett olyan ellenállásokat, melyeknek terhelési képességükben vagyis a fölveendő amp.-számnak megfelelően különbözően vannak méretezve, sorosan kapcsolni, ha arról van szó, hogy az egyiknek később kell izzásba jönnie mint a másiknak és hogy az áramlökéseket az ellenállásszakaszok rövidre zárásánál lehetőleg még tovább is csökkentsük. A terhelési képesség a hőkapacitással változik; pl. fémköpeny vagy hasonló által jól lehűtött ellenállást 27a amp.-rel is hevítjük, anélkül, hogy erősebben izzana, mint egy más kevésbbé jól hűtött ellenállás már 2 amp. áramerősségnél. Állandó vagy izzólámpa ellenállásoknak