35670. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromótorok önműködő indítására

— 3 — megindul és ezáltal fokozódó sebességének megfelelőleg többé vagy kevésbbé növekvő ellenelektromotorikus erőt fejleszt elő. Ennek folytán a (13) variácziós ellenállás végpontjain uralkodó feszültségkülönbség fokozatosan csökkentetik, izzási foka csökken és ha hőmérséklete és ezzel együtt az abszorbeált feszültség és az önellenállás is megfelelő értékre leszállt, a kapcsolónak 4, 8-ra való állítása által az indító ellenállást esetleg egyszerre rövidre zárhatjuk, midőn is a motor fegyverzete a teljes feszültséget ós sebességet kapja. A 2 ábrában az indítási diagramm van föltüntetve, melyben az abscisszák. mint az 1. ábrában a fordulatszámot, az ordináták pedig az áramerősséget jelentik, mely az ellenállásnak megfelelő első áramlökés után hirtelen a közepes indítási ákainerősségre sülyed, amely folyton majdnem pontosan állandó marad és még csak az indítási periódus végén az időközben elegendően lehűlt variácziós ellenállás rövidre zárásánál vesz föl egy ennek megfelelően magasabb értéket. Egy ilyen indító reosztáthoz csak igen egyszerű kapcsoló szükségeltetik és rendszerint, mivel a hőkapaczitás elég kicsiny lehet az ellenállásnak a fegyverzet elé való kapcsolását megelőző hevítése mellőzhető, mert a még egészen hideg ellenállás, különösen ha az nagyon sok vékony, az áramerősségnek megfelelőleg parallel kapcsolt vasdrótokból van összeállítva egy másodpercz vagy ennek tört része alatt izzóvá lesz, úgy hogy a motorra gyakorolt első áramlökés csak pillanatnyivá és gyakorlatilag veszélytelenné válik, sőt gyakran az indítást előnyösen befolyásolhatja. Többnyire nem lehet az egész elé kapcsolt variácziós ellenállást az indítás után egyszerre rövidre zárni, amint az a 3. ábrában történt, hanem rendszerint a variácziós ellenállást két fokozatra kell osztani, amint az a 4. ábrában van föltüntetve. Itt, a (4) kapcsolónak az (1) kontaktusdarabon való első állásában az egész (6, 7, 8) ellenállás van a (9) fegyverzet elé kapcsolva, míg a (10) mágneses mező teljesen gerjesztve nincs; az eleinte hideg (6, 7, 8) ellenállás egy pillanat alott élénk izzásba jön és az áramlökés az indítás első pillanatában, mint az a 7. ábrában van ábrázolva, még nagyon is megengedhető értékkel bír. A (2.) kontaktusrészen való következő állásnál az ellenállás kétharmada, t. i. (7) és 8. rövidre záratik, miután az egész ellenállás az időközben fölnövekedett fegyverzet sebesség mellett [a 7. ábra diagrammjának (a) pontja] elegendően lehűlt és az indítási áramerősség értéke a rendes értékre sülyed. Azután (7) és (8) rövidre zárásánál a 7. ábrában (a)-nál föltüntetett áramlökés következik be és a motor sebessége növekedik, mivel most már csak az ellenállásnak (6) szakasza van bekapcsolva. Erre azután az ellenállás utolsó fokozata is elegendően lehűlt ós a kapcsain uralkodó csekély feszültséget a kapcsolónak (3)-ra való helyezése által (4. ábra) rövidre zárhatjuk, amidőn is az összes ellenállás ki van kapcsolva és az armatúra teljes sebességét elérte. Ezt a 7. ábrában föltüntetett diagramm (b)-től (c)-ig terjedő utolsó részlete mutatja. A kikapcsolás a 4. ábrában a (4, 5) átkapcsolónak a (ll) szigetelő darabra való állításával vagy pedig egy kiilön e czélra szolgáló kikapcsoló segélyével történik. A 7. ábrában az említett kezdeti áramlökés kivételével az áramerősség I max. és I min. között változik, mimellett minden nagyobb lökés kikerültetik. A variációs ellenállásnak ezen nevezetes előnye, hogy még legnagyobb részének rövidrezárásánál is lökésmentes működést biztosít, ezen ellenállás «elasticitásán» alapszik, ha ezen tulajdonságot így nevezhetjük. Mert ha pl. az ellenállás legnagyobb része, pl. (7 és 8) a 4. ábrában rövidre záratik, akkor annak maradéka ismét a még fönmaradt magasabb feszültséget azonnal fölveszi azáltal, hogy daczára annak, hogy már megelőzőleg le volt hűtve, ismét rögtön fölhevül és így ellenállásának növekedése által az áramot állandó értéken igyekszik tartani. Tehát az időközben kihűlt ellenállás által abszorbeált feszültség mintegy az ellenállás-