35670. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromótorok önműködő indítására

4—5 fokozat, anélkül, hogy így bizonyos áramingadozásokat el lehetne kerülni, amint ez különben s kiviláglik az 1. ábrabeli dia­grammból, ha föltesszük, hogy az ellenállási fokozatok számát még csökkentjük. Rendesen az ilyen ellenállásokhoz nagy. fajlagos ellenállású vezetőket használtak, melyeknek hőmérséki együtthatójuk azon­ban, lehetőleg csekély volt amilyen pld. a nickelin, az újezüst, vagy hasonló ; ritkáb­ban főleg takarékossági szempontból, alkal­maztak vasdrótot. Emellett azonban az össz­ellenállás egyes szakaszai egymásután ki­kapcsoltattak. Evvel szemben azonban jelen talál­mány tárgyánál a fémes vezetőknek egé­szen más tulajdonságát használjuk föl, t. i. azt, hogy nagyfokú izzásnál egyes fémek­nek, különösen a vasnak fajlagos ellenállása az eredeti ellenállásnak többszörösére emel­kedik, mivel a fémek rendkívül nagy hő­mérséki együtthatóval bírnak (különösen a következő képlet négyzetes tagjánál). Vasnál a Gt = Go (l+at + p + 2) képletben és helyébe a következő értékek teendők: a = 4,52 X 10—3 , £ = 5,83 X 10—6 úgy, hogy izzó állapotban pld. 850-nál az ellenállás az eredeti ellenállás tízszerese, egyes kutatók szerint pedig a hideg álla­potnak megfelelő ellenállásnak tizennyolcz­szorosa. Ilyen nagy fokú hevítésnek kitett vas ellenállásban bizonyos áramerősségnél az ellenállás ezen változása következtében a hevítéssel tetemesen növekedő megfelelő feszültség áll elő, mely jelenség eszközül szolgál arra, hogy elektromotorok fokoza­tos indítása önműködően eszközöltessék. Az 5. ábrában egy vasellenállás viselke­dése van föltüntetve, hol is az abscisszák az áramerősséget, az ordináták pedig az ellen­állás végein föllépő feszültséget jelentik. Az ily fajta elleállásokat ellenállásukat vál­tozása következtében «variácziós ellenállá­soknak® vagy röviden «variátoroknak® ne­vezhetnék. A vékony és az áramsűrűségnek megfe­lelően párhuzamosan kapcsolt vasspirálok­ból álló ellenállásokat czélszerűen üveg­burába zárjuk, melyek alkalmas nyomás alatt levő hydrogént tartalmaznak, hasonlóan ahhoz az elrendezéshez, melyet a másod­rendű vezetőből készült izzólámpák elé kap­csolt ellenállásainál alkalmaznak azon czél­ból, hogy a hydrogén által a vas oxydá­cziója megakadályoztassák és hogy ezen gáz jó melegvezető képessége gyors lehű­lést és fölmelegedést, azaz kis melegkapa­czitást eredményezzen. Ha a gáz nyomását valamint a drót alak­ját megfelelően választjuk, akkor a terhe­lési képességet, vagyis bizonyos izzási fok elérésére szükséges áramerességet és a «szabályozási tartományt)), melyen belül az ellenállás még oly erősen változik, hogy az áram majdnem állandó értéken tartatik, pontosan meghatározhatjuk. Az 5. ábrában ábrázolt variácziós ellen­állás pld. 2 amp. áramerősséget 20 és 60 volt feszültségingadozás mellett majdnem állandóan megtart és emellett ellenállása a szabályozási tartomány alsó határától vagyis ^ = 10 Ohmtól egészen ^ = 30 Ohm­ra, tehát a háromszoros értékre emelkedik. Hideg állapottól számítva azonban ezen ellenállást üzemben körülbelül 4—40 Ohm-ig lehetne használni, mimellett az átfolyó áram erőssége még túlterhelés esetében is alig haladna meg 27a ampéret 20 volt fe­szültség mellett az ábrázolt ellenállásnál körülbelül a legsötétebb, 60 voltnál pedig a legélénkebb vörös izzás áll be. 0 és 15 volt között ellenben az ellenállásnak viselkedése, mivel az még nem jött izzásba és még nem «szabályoz» nagyjában a közönséges meglehetősen állandó ellenállások viselkedé­sének felel meg, amint azt a görbe mutatja. Ha egy ilyen 13 variácziós ellenállást (3 ábra) alkalmas áramerősség mellett egy 12 elektromotor fegyverzete elé kapcsolunk, melynek mágneses mezeje itt nincs föltün­tetve, akkor a kapcsolónak a (2) és (6) kon­taktusokra való állításával az ellenállás föl­hevíttetik és izzásba jön. Ezután (3) és (7) kontaktusokra kapcsolunk át, azaz az izzó ellenállást a fegyverzet elé kapcsoljuk, ez azután a számára fönmaradt feszültséggel

Next

/
Oldalképek
Tartalom