35583. lajstromszámú szabadalom • Spirálkoidális maró és eljárás egyenes, csavar- vagy kúpos fogazás vágására
- 2 muló fogasrúdhoz legyen hasonlítható, vagyis hogy a fogak elméletileg helyes alakját burkolni legyen képes. Ha a csavarmaró nem lenne elég hosszú, akkor a kerék kerületéhez simuló globoidcsavaralakú marót kellene használni, hogy a fogazást burkolhassa, vagy pedig a csavar pi'ofilját kellene módosítani. Ez esetben azonban a maró csupán egy adott átmérőjű kerék vágására volna használható és a szükséges marók számát nagyon meg kellene növelni. A jelen találmány tárgyát a fentiekkel szemben oly spirálkoidális maró képezi, mely nem egy egyszerű, hanem superponált menetekkel van ellátva, mely körülmény, mint az alábbiakból kitűnik, a maró alkalmazhatóságát még jobban kiterjeszti, amenynyiben az, pl. bizonyos határok között, tetszőleges fogtávolsággal és fogszámmal bíró kerekek vágására válik használhatóvá. Ha ugyanis egy aczélhengert veszünk és ebbe a fönt ismertetett czélból pt emelkedéssel bíró végnélküli csavarmenetet esztergálunk, mely mint már fönt említettük, p = Pi cos a fogtávolságú fogazás vágására alkalmas. Ha most ezen maróba egy második menetet vágunk, melyet úgy helyezünk el, hogy osztóhengere az előbbi menet osztóhengerével összesik és mely p? menetmagassággal bír úgy, .hogy pn fogtávolságú csavar vágására alkalmas, sajátos eredményre jutunk, melyet az 1. ábra kapcsán ismertethetünk. Az 1. ábra a csavarmenettel ellátott henger kifejtését mutatja, oly módon, hogy a csavar három menete folytatólagosan van lefejtve, tehát a diagramm alapvonala a kerület háromszoros hosszának felel meg. Ha a px és p? menet metszési idomát vizsgáljuk, hogy a két csavar superponálása után csupán egy igen hosszúkás (ADBC) rhombusalak marad meg, melynek hegyes szögei (C) és (D)-nél, tompaszögei pedig (A) és (B)-nél vannak. A superponált menet vastagságát úgy kell megválasztanunk, hogy az (A) és (B) pontok oly, .a csavar tengelyére merőleges síkban feküdjenek, mely a (C) és (D) pontok közötti távolságot felezi. Ha az (A) és (B) pontokon keresztül oly párhuzamosakat teszünk, melyeknek hajlása px és p? között van, azt látjuk, hogy ezen két vonal mindazon meneteket határolja, melyeknek menetmagassága az említett két szélső érték között fekszik és hogy az (A) és (B) pont egyszersmind pontja ezen menetek bármelyikének. A szélső menetekre fölületek, és pedig a pt menet számára- az (AC) és (BD) fölületek, a p? menet számára pedig a (BC) és (AD) fölületek maradnak meg. Ha a menet vastagsága a fogtávolság, ill. menetmagasság felével egyenlő, ami a rendes eset, úgy az (A) és (B) pontok diametrálisan szemközt fekszenek, vagyis 180°nyira állanak egymástól. A föntiekből világos, hogy a px és pí1 szélső érték között fekvő különböző emelkedésű menetek oldalai mind az (A) és (B) pontokon mennek keresztül, mely pontokat a superponált menetek lengési központjainak nevezhetjük. A föntiekben a két menetnek csak egy síkban és pedig a két menet összeeső osztósíkjában való metszését vizsgáltuk. A gyakorlatban azonban a különböző menetek osztósíkjai nem esnek egybe, mivel az összes menetek ugyanazon külső átmérővel bírnak, a fogmagasság ellenben az emelkedés, ill. fogtávolság szerint változik. A menetek tehát minden síkban más és más metszéspontokat fognak adni és az így nyert vonalnak középpontjai gyanánt az (A) és (B) pontok tekinthetők. A két menet metszései a rajz 4., 5. és 6. ábrájában vannak íöltűntetve. Ha ugyanis a Pi emelkedésű menet keresztmetszetét (4. ábra) abc-vel ábrázoljuk és az egyszerűség kedvéért a profil oldalait egyenes vonalakkal határoljuk, a csavarmaró külső átmérőjét (D) nek vévén, a külső kerület (it D) lesz, Ezen menet osztókörének átmérője (d) a következő egyenletből adódik ki: D = d + ? (P l ) ahol 9 bizonyos arányossági tényező. Ezen menetre most egy második menetet
