35583. lajstromszámú szabadalom • Spirálkoidális maró és eljárás egyenes, csavar- vagy kúpos fogazás vágására
superponálunk, melynek menetmagassága p? és mely a 4. ábrabeli profilban (h b f g) által van határolva. Ezen menet külső átmérője szintén (D) és osztókörénék átmérője dn a D=-dn -f «p(pf) egyenletből határozható meg. Határozzuk meg ezen két menet metszési pontjait a következő négy magasságban: a maró külső átmérőjénél, vagyis az (S) síkban, a második, vagyis kisebb menet osztókörének átmérőjén tehát a (Q) síkban az első, vagyis nagyobbik menet osztókörének átmérőjén, tehát a (P) síkban és végül a kisebbik menet fogtövénél, vagyis az (R) síkban. Ezen metszéspontokat a 4., 5. és 6. ábrabeli három vetületben ábrázoló geometriai úton meghatározván, két (s q p r) pontsort nyerünk, melyek az (X—Y) hengeralkotó két oldalán fekszenek, amely alkotó a p1 és pá menet superponálásából eredő testet felezi. Az említett metszéspontok két (s—r, ill. st —rx ) egyenesen fekszenek, amelyeken egyszersmind a két (abce) és (hbfg) menet összes többi metszéspontjai is fekszenek. Ha most egy közbülső emelkedésű, pl. kk emelkedésű (k b i j) menetet veszünk és ennek metszéspontjait határozzuk meg a két másik menettel, úgy azt találjuk, hogy ezen metszéspontok is az (s—r, ill. sx —rx ) vonalakon feküsznek és hogy a három menet metszéspontja a nagy menet osztósíkjában a p és px pontokba esik. Az (s—r, ill. sx —I-j) vonalak tehát a fönt említett lengési középpontoknak helyei. A föntiekből kitűnik, hogy a maró csupán a két szélső (a b c e és hmfg) menet superponálása által már meg van határozva (7. ábra). Azonban a menetek tövében a nagy és kis menet között (h n a és g o e) kiszögelések fognak megmaradni, amelyeket a közbülső menetek azonban eltűntetnének azáltal, hogy a maró az (a—h ill. g—e) egyenesek mentén lemetszetnék. A találmány szerinti maró előállítása tehát a következőképen történnék: 1. a nagy (abce) menet előállítása, 2. a kis (hmfg) menet előállítása a megfelelő superponálás szem előtt tartásával, 3. a menet közötti hézag fenekén az (a és h, ill. e és g) pontoknak egyenesek segélyével való összekötése. Ha most az így előállított eredő menetből a spirálkoidális marókhoz hasonló marót állítunk elő, oly módon, mint ez az egyenes fogak vágására szolgáló ösmert spirálkoidális maróknál történik, miközben figyelünk arra, hogy lehetőleg nagy számú (A) és (B) pont (l. ábra) jellegű pontot nyerjünk metszőpont gyanánt és szükség esetén a kellő megmunkáló élek előállítására fogazást marunk be, oly módon, hogy az összes metsző élek, melyek az (A—C) és (B—D) fölíileteken fekszenek, az (A — C) és (B—D) metszési irányra nézve egymást ne fedjék el és másrészről a (C—B) és (A—D) fölületeken lévő élek ne födjék el egymást a (C—B) és (A—D) metszési irányra nézve; ha továbbá az így előállított marót egyenes fogazás vágására szolgáló, spirálkoidális maróval dolgozó gépre szereljük és a gépbe (p) fogtávval és (n) foggal ellátandó kereket helyezünk, a marót a kerék síkjához képest a (p) fogtávnak megfelelő a szög alatt kell állítanunk. Ezen maró azonban, melynek csupán (A—C) és (B—D) fölületei dolgoznak, csupán a helyes fogprofilnak egynéhány pontját fogja megadni, mivel a menetek számánák elégtelen volta nem engedi meg, hogy a marót fogasrúddal egyenértékűnek tekinthessük. A menetek ezen elégtelen voltát azzal kompenzálhatjuk, hogy a marót egyszersmind hosszirányban is mozgatjuk, oly módon, hogy a kerék ez alatt a marón megfelelőleg legördüljön. Ennek folytán az (A—C) és (B—D) vonalak egymásután oly helyzetekbe jutnak, melyek egy teljes csavarmenetet alkotnak és a fogprofilt teljesen burkolják, ugy, hogy a (p) fogtávolságnak megfelelő elméleti profilt vághatjuk. Ha a marót a (pn ) fogtávnak megfelelő szög alatt állítjuk, a fönt leírt módon (pn ) fogtávval bíró kerekek fogazásának vágására használhatjuk. Ha (p és pn ) fogtáv közé eső fogtávval pl. pk fogtávval bíró fogazást akarunk vágni, úgy a marót egyszerűen az ezen fogtávnak megfelelő xk szög alatt kell a kerék síkjához képest állítani. Míg azonban az előbbi
