35490. lajstromszámú szabadalom • Folyékony szénhydrogénekhez való lángzó

ben egy (74) tengely van ágyazva, mely külső végén (75) forgató gombot és belső végén kis (76) fogaskereket hord. Utóbbi a (68) fogasrúddal kapcsolódik. Ha a (72) kézi kereket forgatják, ez a belet beállító szerkezetet magában foglaló (F) toknak és valamennyi ebben lévő alkatrésznek függélyes irányban való eltolódását idézi elő és pedig ia (68) dugóemelő rúddal együtt, a (74) tengely és a (71) hüvely közt föllépő súrlódás folytán. Ha ellenben csupán a (75) forgató gombot forgatjuk, ez csak a (68) dugóemelő rudat mozgatja el, mert a (71) hüvely tehetetlensége a hüvely nagyobb megterhelése folytán, a (74) tengely ama törekvését, hogy e hüvelyt magával vigye, legyőzi. A (68) dugóemelő rúd, alsó végén, (77) ütközővel van fölszerelve, mely az (54) oldallap alsó végébe ütközve, a (68) rúdnak a bélemelő szerkezethez képest fölfelé való elmozgását határolja, míg a (68) rúd fölső vége közelében egy (78) ütköző van elrendezve, mely az (54) oldallap fölső szélébe ütődése által a (68) dugóemelő rúd lefelé mozgásának határt szab. Magának a bélbeállító szerkezetnek emelését és sülyesztését a (69) lyuksor (fogasrúd) hoszsza határolja. Az (X) izzóhiarisnya ismert módon helyezhető föl a (79) lángzónyúlványra, mi mellett czélsaerű, hogy alsó széle ne érjen egészen a (34) süveg fölső széléig. Szükség esetén lehet az izizóharisnya alsó szélének tartására egy, a (34) süvegen mezerősített külön, átlyukgatott (80) kúpos gyűrűt (3. ábra) elrendezni, melynek czélja, hogy az izzóharisnyát folytonosan a legnagyobb intenzitású zónában tartsa, mely közvetlenül a (34) süveg fölött van. Természetes, hogy ekkor a (80) kúpos tartó gyűrű és az (X) izzóharisnya közt az érintkezésnek lehetőleg csekélynek kell lennie, hogy a hőnek a fém által való absaorbeálása lehetőleg elkerültessék, mert ez az izzóharisnya fehér izzását károsan befolyásolhatná. A rajzon bemutatott lángzónái czélszerű aránylag vastag (Y) belet használni, melynek fölső része gyűrűszerűén van alakítva, míg alsó részét a (12) és (13) csőszerű nyúlványok kétfelé választják. A bélnek a lángzóba való bevezetése czéljából az (A) és (B) részeket egymástól elkülönítjük. Az (A) rész, mint látható, tartó gyanánt szolgál a (14) belső bélcső és a bélbeállító szerkezet számára, jníg a (B) rész! a (26) külső bélcsövet tartja. A két bélrészt a segmensalakú üregeken át (5. ábra) a belső (14) bélcső köré fektetjük, miközben a (65) forgó gombot úgy forgatjuk, hogy a (60) bélfogó nyúlványok (8. ábra) vissza legyenek húzódva, miközben a bél fölső csőalakú részét lehúzzuk addig, míg az a 3. ábrán látható helyzetbe jut. A (65) forgó gomb szabadon engedése előidézi, hogy a (60) bélfogó nyúlványok (61) rúgójuk hatása alatt rögtön rászorulnak a bélre. Ha most a (B) részt ráillesztjük az (A) részre, a bél, a mint az a rajzon látható, a két (14) és (26) bélcső közé fogódik be. Hogy a (60) bélfogó nyúlványoknak a bélbe való bekapaszkodása helyét változtathassuk, pl. a bél megtisztogatása után, a (65) kézi kereket a (60) fogó nyúlványok kikapcsolása czéljából egyszerűen elforgatjuk, mire a (72) kézi keréket a szükséges mértékben elforgatjuk, hogy ezzel a (60) fogó nyúlványokat a bél más helyével hozzuk szembe. Ezután a (65) förgógombot szabadon engedjük és a (60) fogó nyúlványokat az új helyen ismét rászorulni engedjük a bélre. A lángzó meggyújtása czéljából a belet körülbelül a 3. ábrán pontozott vonalakkal föltüntetett helyzetbe csavarjuk; azután a lángzó fölső (C) részét az (X) izzóharisnyával és a (Z) lámpaüveggel együtt leemeljük, hogy a bél meggyújtására égő gyufa bevezetését tegyük lehetővé. A bél ekkor kis lánggal ég. Ezután újból fölillesztjük a (C) lángzórészt és ha a láng füstölne, egyszerűen a belet kissé mélyebbre csavarjuk. A lángzó fölső része ekkor igen rövid idő alatt fölmelegszik, főleg azonban a (D) elgázosító cső és a lángzófej, mire a bél lángját egyszerűen elfújjuk vagy egyéb módon eloltjuk. A belet ezután magasabbra csavarjuk, pl. a 4. ábrán látható